A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
SEGÉDANYAG VERSENYZŐKNEK CSEMADOK-VETÉLKEDŐK a Szlovák Nemzeti Felkelésről f f l Pillanatkép az ünnepi emlékmüsorból A közös érdekek szolgálata Lapunkban több Ízben szí esett már arról, bogy a CSEMADOK Központi Bizottsága nagyszabású vetélkedőt szervez tagsága és minden érdeklődő számára a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából. Január első napjaiban kezdetét Is vette már ez a sok izgalmat ígérő vetélkedő. Elénk visszhang és nagyfokú érdeklődés kísérte a verseny minap lezárult első fordulóját, s így a körzeti vetélkedők legjobb csoportjai és egyéni versenyzői már a járási döntőkre készülnek. Szerkesztőségünk Ismeri a kérdéseket, s Időnként segítséget nyújt olvasóinak, pontosabban, ezúttal már a második forduló versenyzőinek. A Hét 10. számában irtunk a bardejovl tárás egyik kis falucskájáról, ahol a németek 1944 novemberében a partizánokkal való együttműködés miatt 32 féifit meggyilkoltak és a hazakat felgyújtották. A felszabadulás után emlékművet állítottak a faluban. Vajon emlékeznek még olvasóink e falucska hangulatos nevére? • 1944 őszén a Duklai-hágóért vívott harcokban, a szovjet katonákkal, vállvetve, részt vettek az I..csehszlovák hadtest katonái is. Itt lépték át először a csehszlovák határt, felszabadították VySny Komárnikot és ünnepélyesen felhúzták a csehszlovák lobogót. Ez volt Csehszlovákia első felszabadított területe. A háború után hatalmas emlékművet építettek ez^p a helyen. Aki tudja, mikor ünnepeljük a csehszlovák néphadsereg napját, az könnyen meg tudja mondani az említett jelentős történelmi esemény pontos dátumát. 9 „ ... az emberek hallották és látták azokat a szovjet tiszteket, akik a partizánalakulatokban harcoltak, hallották, hogy előző éjjel szovjet gépek zúgtak a felkelők területe felett és egész éjszaka fegyvereket és felszerelést raktak ki...“ Aki ismeri Gustáv Husák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művét, annak bizonyára nem okoz gondot kitalálni, hogy kiknek a számára és melyik repülőtérre érkeztek ezek a fegyverszállítmányok. 9 A Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeinek idézése kapcsán bizonyára mindenki sokat hallott már Nemecká községről. 1945 telén a német fasiszták és a szlovák Hlinka-gárda tagjai itt ártatlan embereket gyilkoltak meg és a mészégető kemecéjében elégették őket. A község mindmáig őrzi emléküket. © Köztudott, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésen kívül még egy jelentős felkelés volt Csehszlovákia területén: 1945 tavaszán a Cseh Nemzeti Tanács irányításával a cseh nép is fellázadt a fasiszta járom ellen. Ezt a napot a felszabadulás után emléknappá nyilvánították. • Aki járt már KremniŐka községben vagy annak közeli környékén, az bizonyára hallott már arról, hogy a német fasiszták és segítőtársaik 1944 novemberétől 1945 januárjáig összesen 747 személyt gyilkoltak itt meg. A német betolakodóknak és a Hlinka-gárda rohamosztagainak ezt a vérengzését a mai napig sem felejtették el a Banská Bystrica-i járásban. © A mai topoléanyi járás lakossága is aktívan bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelésbe. Egykor Simovanynak, majd Bafovanynak, 1949- től pedig Partizánskenak hívják azt a várost, mely e dimbes-dombos, erdő borította vidék antifasiszta harcainak egyik központja volt. Ma elsősorban könnyűiparunk egyik fontos ágazata révén ismeri a lakosság Partizánsket. Az itt élő lakosságot nem kis büszkeséggel tölti el, hogy 1944-ben tanúsított bátor magatartásáért a városnak magas kitüntetést: a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend I. osztályát adományozták. © A Martin közelében levő Sklabinában Pjotr Alekszejevics Velicskovolt a partizánegység parancsnoka. A községben ma is büszkén emlegetik 1944. augusztus 21-ét, amikor még a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtt Szlovákiában elsőként kitűzték a csehszlovák lobogót és a Csehszlovák Köztársaság helyreállításáért tüntettek. Még ugyanezen a napon egy partizánegység is bevonult a faluba és itt állította fel parancsnokságát. Sklabinát később elfoglalták a vlaszovisták és 135 férfit elfogtak, közülük 48-at agyonlőttek. A többi foglyot Németországba hurcolták. 9 Aki részt vesz a versenyben, annak feltétlenül több jeles szlovák író tollából született szépirodalmi művet is el kell olvasnia. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozik egyebek között pl. Rudolf Jaäik: A holtak nem énekelnek című regénye, amely a partizánharcoknak számos érdekes és izgalmas mozzanatát tartalmazza. © A Szlovák Nemzeti Felkelés harcait élénk figyelemmel kísérte és tevékenyen irányította a CSKP moszkvai vezetősége. A szovjet fővárosban dolgozó csehszlovák elvtársak gyakran látogattak a felkelők által ellenőrzött szlovákiai területekre, hogy személyesen is megbeszéljék a legidőszerűbb politikai és harci feladatokat. 1944. szeptember 28-án például Ján Sverma, Rudolf Slánsky és Marek Culen érkeztek Moszkvából Banská Bystricába, hogy segítsék a felkelőket. © A felkelés harcainak hiteles krónikáját írta meg Peter JilemnickY a Garammenti krónika című művében, s ezért ezt a regényt is a versenyzők figyelmébe ajánljuk. A szerző például nagyon érdekesen és élethűen ecseteli Banská Bystricának 1944. október végi kiürítését. 0 Karol Smidke és Mikulás Ferjenóik nevét mindazok ismerik, akik a felkelés előzményeiről és harcairól olvastak. ök is támogatták a Szlovák Tanácsnak azon igyekezetét, hogy az SZNT megállapodást kössön a Vörös Hadsereg főparancsnokságával. E célból 1944. augusztus 4-én politikai és katonai képviselet indult a Szovjetunióba, hogy ott tárgyalásokat folytasson a szovjet elvtársakkal. A CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ez idő tájt szervezett ünnepi taggyűlések a jelentős jubileum jegyében zajlanak. Negyedszázad nem kis idő. Az évek folyamán sok minden összegyűlt a helyi szervezetek tevékenységének krónikájában ott is, ahol hosszabbrövidebb ideig tartó hullámvölgyek fékezték a munkát. A sládkoviéovói (diószegi) helyi szervezetnek van mire emlékeznie. Megalakulása óta mindig a legjobbak közé tartozott. Igaz ugyan, hogy az utóbbi négy-öt évben a tevékenység csaknem teljesen az énekkar — szerencsére kiváló — működésében merül ki, de régebben kiváló színjátszói és táncosai is voltak a szervezetnek. Figyelmet érdemelnek a tudományos előadások, az irodalmi estek, az íróolvasó találkozók, valamint az esztrád és kabaré jellegű rendezvények is. Az emlékest megtartására február végén került sor. A vezetőség nyilvánvaló elképzelései szerint a szereplők igyekeztek keresztmetszetét nyújtani az elmúlt huszonöt évnek, de sajnálatos módon a műsorban szinte csupán zenés számok magyar nóták, népdalok, operettrészletek, vegyeskari számok kaptak helyet. Az esten Lőrlncz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke mondta az ünnepi beszédet. Lőrincz elvtárs Diószeg szülötte, s így megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel kíséri a község fejlődését, kulturális életének alakulását. Így beszédében arról a haladó mozgalomról szólva, amely az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta elvezetett a CSEMADOK megszületéséig, egyebek között a következőket mondotta: „A diószegi helyi csoport is büszkén kapcsolhat rá annak a diószegi műkedvelő együttesnek haladó hagyományára, amely együttes a müncheni árulás elleni tiltakozásul összehívott vágtornóci nagy politikai manifesztációt követő délutáni népünnepélyen Héber Zoltán rendezésében a Vág-parti szabadtéri előadáson előadta Arany János Toldiját.“ Beszédének további részében Lőrincz elvtárs kiemelte a CSEMADOK legfontosabb feladatát: „Mi a megalakulásnál a proletár internacionalizmus elvét hirdettük, mely egymás megismerését, megbecsülését jelenti. Jelenti népünk, nemzeteink és nemzetiségeink közös érdekeinek szolgálatát: jelenti egységünk megszilárdítását és ez a közös győzelmeink, eredményeink záloga.“ E szavak Jelentőségét csak fokozta az a tény, hogy a zsúfolásig megtelt nézőtéren a magyar dolgozók mellett számos szlovák nemzetiségű diószegi lakos is helyet foglalt. Egyébként a szervezet tevékenységéről elhangzott beszámoló is külön pontban foglalkozott a két nép együttélésének kérdésével, és azt pozitívan értékelte. Az ünnepi gyűlés második része kizárólag az emlékezésé volt. Ezért a legnagyobb sikert azok a számok aratták, amelyek a „régiek" előadásában kerültek a közönség elé, s így valóban az elmúlt idők illúzióját nyújtották. Különösen Beranek Rudolf és Tálamon Dezső szereplésének örültünk, de jó volt ismét látni a színpadon Kokavec Gabriellát, Horváthné Schmidt Máriát és Nagy Dezsőt is. A Vox Humana vegyeskar ez alkalommal is a tőle megszokott magas színvonalon mutatta be műsorát. Nagyon hiányzott azonban a műsorból a próza, és a költészet sem kapta meg az őt megillető helyet. Az ünnepi est tanúsága szerint a tagság ma is élénken érdeklődik a CSEMADOK-munka iránt. A vezetőség legfontosabb feladata tehát az, hogy új színekkel és lehetőségekkel gazdagítsa a helyi szervezet tevékenységét, amire minden feltétel megvan Diószegen. SZENK SÁNDOR (Lengyelfalussy Imre felv.)
