A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
HAT SZÁZALÉK Jelentéktelennek látszó adat, azonban, aki figyelemmel kíséri mezőgazdaságunk fejlődését, azt örömmel tölti el: a tavalyi évhez viszonyítva több mint hat százalékkal nőtt a mezőgazdasági össztermelés. A piaci termelés öt és fél százalékkal. Ez a hat százalék mindenekelőtt a szövetkezeti dolgozóknak köszönhető. Egységes földművesszövetkezeteink ma már népgazdaságunk fontos és szilárd részét képezik. A mezőgazdaság fejlesztése valamennyiünk közös érdeke. Közös érdekünk, hogy évről évre több, jobb — és ami nem lényegtelen — olcsóbb mezőgazdasági termék kerüljön az asztalunkra. Mezőgazdasági dolgozóink, a szövetkezetek tagjai tudatában vannak, mit vár tőlük szocialista társadalmunk. Többségük mindent megtesz annak érdekében, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozatai a mezőgazdaság területén is megvalósuljanak. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a kitűzött feladatok a mezőgazdaságban sem voltak túlzottak. Az a lendületes fejlődés, amely mezőgazdaságunkban három év óta tart, remélhetőleg a következő években sem lassul. A termelésnek ez a dinamikája teszi lehetővé, hogy az ötéves terv irányszámait teljesítsük. A szövetkezetek dolgozói az évzáró közgyűléseken értékelték a feladatok teljesítését s noha szinte mindenütt megállapíthattak bizonyos fejlődést, a hiányosságokról sem feledkeztek meg. Hiszen a fogyatékosságok, hiányosságok elemzése és kiküszöbölése nélkül nem számíthatnánk további fejlődésre. A megnövekedett igényeket túlhaladott és elavult munkamódszerekkel nem lehet kielégíteni. A termelés szakosítása, koncentrációja, az együttműködés további elmélyítése fejlett vezetőket igényel, s a termelésben is olyan szakmunkásokat, akik kiválóan ismerik a gépeket, a legújabb termelési technológiát, akik az új műszaki vívmányokat alkalmazni tudják a gyakorlatban. A termelésre azonban a felsoroltakon kívül egyéb tényezők is hatnak. Bizonyos erkölcsi tényezőkre gondolunk. Arra, hogy a kollektív termelés igazi termelő közösségeket igényel. Ilyen közösségek csak ott jöhetnek létre, ahol őszinte, elvtársias légkör uralkodik, ahol a vezetők és vezetettek között jó az összhang, ahol már csirájában elfojtják a rágalmakat, a pletykát, az álszolidaritást, ahol a problémákat nyíltan, kendőzés nélkül megtárgyalják, ahol nem felejtik el megdicsérni és megjutalmazni a jó munkát, az életrevaló kezdeményezést, megróni, sőt megbüntetni a hanyagságot, könnyelműséget és felelőtlenséget. Ilyen közösségekben öröm a munka, és gyakran csodálatraméltó eredmények születnek. Az erkölcsi tartalékok sokszor az anyagi tartaléknál is fontosabbak, csakhát ezeket is fel kell tárni. Mindenekelőtt a kommunisták azok, akik személyes példájukkal, a problémákhoz való elvszerű hozzáállásukkal munkatársaikat is a szocialista erkölcs alapelveinek elsajátítására ösztönzik. A kommunisták, akik önmagukkal szemben a legigényesebbek, másokkal szemben nyíltak és őszinték — és igényesek is természetesen. Ahol ezek az őszinte, elvtársias kapcsolatok hiányoznak, ott a termelés is akadozni kezd. Az emberek elmagányosodnak, elkedvetlenednek, divatos szóval „elidegenednek”. Bebizonyított tény, hogy másképpen dolgozik az, aki tudja, hogy vezetői és munkástársai elismerik munkaeredményeit, mint az, akinek igyekezetét nem követi elismerés. A gazdasági termelésben az erkölcsi ösztönzők óriási jelentőségűek. Nagy és pótolhatatlan jelentőségük van a mezőgazdasági termelésben a szocialista brigád címért versenyző kollektíváknak. Ahol működnek és a mezőgazdaság legfontosabb szakaszaira összpontosítják tevékenységüket, ott meglepően rövid idő alatt kiváló eredmények születnek. Ahol a verseny tartós folyamattá válik, ott az emberek kedvet kapnak ahhoz, ho0 új, jobb munkamódszereket keressenek, hogy feltárják és kihasználják a meglevő tartalékokat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mezőgazdaságban az utóbbi években elért eredményeinkkel arányban nőtt a párt tekintélye és szilárdult vezető szerepe. Ezek az eredmények valamennyiünket meggyőzhetnek arról, hogy szocialista mezőgazdaságunk a döntő termelési ágazatokban fokozatosan csúcsteljesítményekre képes. Ritkán volt példa a múltban a szocialista munkaverseny olyan kibontakozására, mint ami napjainkban a mezőgazdaságban tapasztalható. Ez a kommunisták jó munkájával magyarázható, akik rendszeresen igyekeznek felvilágosítani a dolgozókat, hogy a mezőgazdaság jelenlegi eredményei falvaink gazdagodása, a szövetkezeti parasztság életszínvonalának emelkedése a szocializmus győzelmének, a lenini szövetkezeti politikának, a CSKP politikájának köszönhető. Az egységes földművesszövetkezetek évzáró közgyűlései megmutatták, mekkorát fejlődtek falvaink, dolgozó parasztjaink. Egyúttal arra is rámutattak, hogy azok, akik megérdemelt pihenőjüket élvezik vagy a közeljövőben mennek nyugdíjba, nyugodtan átadhatják a stafétabotot azoknak a fiataloknak, akik főiskolai vagy középiskolai végzettséggel folytatják a nagy mű, a szocialista mezőgazdaság további építését. Ezek a közgyűlések megmutatták, hogyan kell folytatni a munkát ebben az esztendőben, hogy eredményeink még jobbak legyenek. Rámutattak arra, hogy az eredmények fő tényezője az alapok további szilárdítása, a jó erkölcsi hozzáállás, a szocialista munkaverseny, amely lehetővé teszi a fokozott termelést, a veszteségek elleni hatékony harcot. Különleges jelentősége van a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jó kapcsolatának. Ha a mezőgazdasági termelésről beszélünk, az élelmiszeriparról sohasem feledkezhetünk meg. Az élelmiszeripari termékek választékának bővülése, színvonalának növekedése ezt a jelentőséget még inkább aláhúzza. Ugyanakkor pártunk és lakosságunk is elvárja, hogy ez a választék továbbra is bővüljön. Ma már nemcsak lehetséges, hanem okvetlenül szükséges is fokozni a mezőgazdaság hatékonyságát. Ez elsősorban a termelési költségek csökkentésére vonatkozik. Szükség van arra, hogy a vezető mezőgazdasági dolgozók s az egész gazdasági aktíva állandóan szem előtt tartsa ezt a kérdést, és a termelés racionalizálásával állandóan csökkentse a termelési költségeket. Pártunk XIV. kongresszusa nem véletlenül hangsúlyozta a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének szükségességét. Gazdasági szempontból arróí van szó, hogy a népgazdaság fejlődése, külső- és belső gazdasági kapcsolataink, egyszerűen nem nélkülözhetik a mezőgazdaság dinamikus fejlődését, az intenzív mezőgazdasági termelést. Politikai szempontból: a szocialista termelési kapcsolatok a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása szocialista társadalmunk fejlődésének életbevágóan fontos feltétele. A cikkünk elején említett, jelentéktelennek látszó adat, az a bizonyos hat százalék, arról- tanúskodik, hogy mezőgazdaságunk jó úton halad. —zs— Hajós László versei: FOLYÓ Virágzó víz-rét, tisztás, hol testükből kilépve egymást ölelik az erdőszéli ágak. üvegharang alatt kétrétű arc, kancsó-ajka telve úszni-vágyó kövek némaságával. Láthatatlanul belemerül a kedves, hogy tiszta lábbal léphessen sorsod kavargó porába. FALUM ÉS ÉN Bolygókra szállni-vágyó búzakörték estek így éggel színig telt pocsolyákba, ahogy most összerezzenünk az ingó idő felszínén. Nem törnek fel a mélyből a megálmodott csoda-gátak: elsodor egymástól az ár. SZERELEM Atomok meztelensége. Hozzásimulok. Szívem sziklatömbje völgyek vonzásában. Tüdőm tűztengerén táncoló fényhabok. FA Síkság és láng-ég közt, távol nagy erdőktől, magányosan ragyog. Más nap fényébe vont .lombok ringnak benne — ha te úgy akarod.
