A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai ét katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisónak Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Géppisztoly és távcső ASZMOLOV SZOBRA Csak kevesen tudtak érkezéséről. Vállas, keménykötésű férfi szállt ki a repülőgépből. Tüstént beült a reá várakozó gépkocsiba. Régen történt, több mint negyedszázada. Szlovákia hegyei közé megérkezett Alekszej Nyikitovics Aszmolov őrnagy. „Tovaris komangyír" — mutatta be az érkezőt a kísérő. Sok év telt el azóta. Az októberi hideg már rálehelte páráját az ablakokra, de benn a műteremben kellemes a meleg. Bizony sok hét, sok hónap, sok év telt el azóta, amikor a partizánok főhadiszállásán találkoztam az őrnaggyal — emlékezik Mázán József szobrászművész. Elgondolkodva nézi a műteremben álló szobrot. Vállas, keménykötésű férfit ábrázol. Markáns arc, büszke tekintet. Ű lenne az? Igen, ő az: Alekszej Nyikitovics Aszmolov. De hol a szakáll? Amikor én találkoztam vele, szakálla volt. Nincs szakáll, a rendfokozat is más. Vezérőrnagy. Kezében távcső. — Ennek a távcsőnek története van — mosolyog Mázán szobrászművész. — De mielőtt erre rátérnék.. . előbb az előzményekről... A felkelés során találkoztam vele először. Tűzérparancsnokunk első helyetteseként gyakran volt dolgom a partizánmozgalom főparancsnokságán. Ott láttam először, ott néztem őt, miként oszt parancsokat, tanácsol, buzdít, kitartásra serkent, A felszabadulás után aztán többször is ellátogatott hozzánk Szlovákiába, az egykori harcok színhelyére, régi bajtársai, barátai meglátogatására. Egy ilyen látogatáskor ötlött fel bennem a gondolat, hogy meg kellene örökíteni őt az utókornak, a későbbi nemzedéknek, meg kell őriznünk nagy barátunk, hős segítőnk emlékét. Nálunk éppen akkor volt folyamatban a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműveinek egyik építési szakasza, egyik feladat éppen a hős parancsnokok portréinak az elkészítése volt. A munkálatok kiosztása előtt bejelentettem, hogy Aszmolovot személyesen Is jól ismerem, szeretném a szobrát megcsinálni. Néhány vázlatot is kéAszmolov szobra. Ahogy a művész először megalkotta. szítettem emlékezetem és néhány fénykép alapján. Javaslataim közül azt a félfigurális portrét fogadták el, amelyen a partlzánparancsnokot géppisztollyal a vállán ábrázoltam. Sikerült az ábrázolás, ám úgy éreztem, ha ki akarom fejezni a parancsnok belső énjét is, ahhoz mégiscsak közvetlenül kellene őt tanulmányoznom. írtam neki Moszkvába és megkértem, értesítsen, mikor jön el hozzánk Ismét, mert szobrot akarok készíteni róla. Talán három vagy négy hónap múlva meglátogatott a műteremben egyik tisztje, és tudtomra adta, hogy Aszmolov vezérőrnagy Pöstyénben kezelteti a reumáját. A partlzánharcok viszontagságai még az ő rendkívül erős szervezetét is kikezdték. Sok jó barátom van Pöstyénben, szobrászok is, egyikükkel, Vavro Valérián szobrászművésszel megegyeztem, hogy az ő műtermében készítem el a parancsnok szobrát. így Is történt. Meglátogattam Aszmolov elvtársat, megmutattam a róla készített vázlatokat. A már jóváhagyott javaslatot megpillantva kijelentette, hogy tetszik ugyan, de szívesebben venné, ha úgy mintáznám meg őt, mint ahogy akkor, annak Idején a felkeléskor érkezett hozzánk Szlovákia hegyei közé. Fiatalabban, szakáll nélkül. Meg hogy fegyver nélkül mintázzam meg, mert a parancsnoknak gyakrabban van kezében a távcső. „Amikor Kljevből a Szlovák Nemzeti Felkelés vezérkarához repültem, őrnagy voltam" — mondta Aszmolov és nevetve fűzte hozzá: „Alacsonyabb rangban, de jóval fiatalabban. Mennyi is? Igen, harmincnyolc esztendős voltam"... Mondtam neki, hogy lehet, jóval fiatalabb volt, mégis idősebbnek nézett ki, mint most. Jóízűt kacagott: „Hát azért egészen nincs az így. A szakáll, bajusz mindenkit öregít. Emlékszem az érkezés napjára. Tanácsadónak jöttem, dehát abban az időben a tanácsadás helyett gyakran kellett cselekedni." Aszmolov őrnagy cselekedett Is. Volt tapasztalata a partlzánharcok irányításában. 1928-ban rukkolt be, 1939-ben elvégezte a katonai akadémiát. . . Hírszerző lett. „Azt Is meg kellett tanulnunk, miképpen kell harcolni az ellenség hátában ..." Aszmolovék Jól megtanulták a feladatokat. Amikor aztán az ukrajnai és lengyelországi frontszakaszon szerzett tapasztalatok birtokában Szlovákia hegyei között kellett felvenni a harcot a német fasiszták ellen, Aszmolov már művészi virtuozitással alkalmazta a partizánharcok taktikáját. A túlerő elől vissza kellett húzódni a hegyek közé. Nem értek rá borotválkozni sem, megnőtt a bajusz, a szakáll. „Régen volt — komolyodott el a vezérőrnagy, majd rátért a géppisztolyra: — Jól néz ki az a partlzánegység, amelyiknek a parancsnoka is fegyvert kell hogy ragadjon. Pedig köztudott, hogy gyakran indult fegyverrel a csatába. Kívánságának eleget tettem, a géppisztoly helyett lett a távcső. Megkezdődött a közös munka. Három-négy ülést terveztem, hogy aztán elkészíthessem a végleges művet. Munka közben sok mindenről beszélgettünk, a művészetről Is, kivált a szobrászatról; a vezérőrnagy kérdéseket tett fel a művészeti ágazatok köréből, élénken érdeklődött, hol és mikor állítottak fel emlékműveket a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatban, kérdezgette azt is, hol lesznek még további alkotások. A három-négyszerre tervezett találkozásokból három hét lett, a volt partizánparancsnokot ugyanis mindenüvé hívogották egész Szlovákiában. Négy-ötnapos szünetekkel jött el a műterembe, amit nem is bántam, mert így behatóbban tanulmányozhattam, jobban elmélyedhettem a munkában. Utolsó találkozásunk végén akartam neki megmutatni a kész alkotást, de még mielőtt munkába kezdhettem volna, felállt a karosszékből és odajött hozzám. Pillanatig szótlanul nézte a művet, aztán megveregette a vóllam és így szólt: „Hiszen ez már egészen készen van. Én vagyok valóban I". Ránézett az adjutánsára, ő csak bólogatott, elégedetten szemlélgették a szobrot és a tervezett utolsó munkaülés helyett már csak megünnepeltük a munka sikeres bevégzését. MÉSZÁROS JÓZSEF I ■■ »III ■■■■■! BANSKA STIAVNICA Ladislav Exnár mellszobra Banská Stiavnicában Október elején a hitleristák Banská Stiavnlcához (Selmecbányához) nyomultak. A felkelés katonái harc és ellen, állás közepette ürítették ki a várost, amelyet azután a fasiszta megszálló csapatok 1944. október 10-én elfoglaltak. Október végén a Sitno partlzánosztag visszatért Szitnóra, s mintegy hetven partizán befészkelte magát a hegyekbe, ahonnan eredményes harcot folytattak a fasiszták ellen, érzékeny veszteségeket okozva az ellenségnek. Novemberben ugyanennek a partizánosztagnak a harcosai gestapósokat fogtak el a peclnyl útkereszteződésen, akik éppen állomáshelyükre tértek volna vissza Pukancéból. Két autót megsemmisítettek, tizenöt fasisztát pedig megöltek. Mindjárt ezután egy magyar századot Is elfogtak és lefegyvereztek Rybníkben, majd később a gondovai fasiszta őrség nyolc katonáját vették őrizetbe. 1944 végéig a szltnái osztag tizenöt német autót, néhány motorkerékpárt semmisített meg, és számos fasiszta megszállót ölt meg. A hitlerista gépezet katonái nem tudták, mennyi partizán tartózkodik a hegyekben, így sokáig nem Is mertek akciókat kezdeményezni ellenük. Mikor lavková és Rudolf Valach golyászórótűzzel mindaddig feltartóztatta a vlaszovistákat, amíg osztaguk biztonságba nem került. Ezek az odaadó partizánok életüket áldozták fel társaikért. Az osztag később Devicany, majd Jablofiov térségében folytatta harcát, ahol 1944. december 23-án csatlakozott a szovjet hadsereghez. azonban erősítést kaptak, november végén a Vlaszov-alakulatok és más árulók bevonásával felvették a harcot a partizánokkal. 1944. november 25-én a fasiszták a Sitno partlzánosztagot a pocúvadlól malomnál bekerítették. Az osztag azonban kitört a gyűrűből. Viera Vác-A város látképe
