A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-15 / 11. szám

A Felső— Nyitra-vidék észa­ki csücskében, Prievidzá­­tól alig néhány kilomé­terre, egy hirtelen emel­kedő domboldalon, év­százados hárs terebélyes lombkoronájának smaragdos árnyé­kában, a székesegyházszerűen égbe­nyúló fenyőfasor csipketerítőszerű térré varázsolt platóján, távolabbról nem is sejthető nagyszerű látvány, Bojnice (Bajmóc) romantikus "lovag­­vára ragadja meg az embert. A szín­pompás táj a szépségnek és a termé­szeti harmóniának váratlan és cso­dálatos látványa, melybe festőién olvad bele a romantikus lovagvár, lenyűgözi, meseországba varázsolja az embert. Bajmóc nevével a zobori apátság okleveleiben találkozunk először. Az elsárgult okirat 1113-ban „Castrum Boynicz“ néven tesz említést az ősi várról, melynek története és fejlő­dése a várpalota közvetlen közelé­ben levő hőforrással van összefüg­gésben. Bajmóc vára és a közvetlen köze­lében levő gyógyfürdő a felszabadu­lás után a nép tulajdona lett. A 47,7 fokos hőforrás 1200—1500 m mélység­ből tör fel, s naponta négymillió li­ter gyógyvizet szolgáltat. A gyógyvíz fizikális és vegyi összetétele ugyan­olyan, mint a világszerte ismert francia Plombiére vagy az olaszor­szági Bataglia gyógyfürdő vize. A bajmóci gyógyforrás vizében reu­matikus és idegbetegek találnak gyógyulást. A betegek gyógyítását a korszerű orvostudomány vívmányai­val kötik egybe. A bajmóci szana­tóriumban ma már kitűnően felsze­relt laboratóriumok vannak, és a szakorvosok minden gyógyulásra szo­rulónál individuális gyógykezelést A romantikus bajmóci lovagvar Erzsébet nem válaszolt. Ura halá­los ágya mellett térdepelt, a haldok­ló kezét simogatta. A halállal vias­kodó Ráfael hallotta Ágnes szavait, de nem szólt, csak fájdalmasan nyö­gött s bámult maga elé. Egyre rosz­­szabbul lett, kegyetlen szúrást érzett sebesült vállában, és nehéz sebláz gyötörte. Végre mégis váratlanul megszólalt: — Póky... Póky szúrt le — mon­dotta szaggatottan, magába fojtott, fájdalmas haraggal. Erzsébet felállt. Egész testében reszkedett. Elfehéredett, mint a fris­sen meszelt fal, s ájultan rogyott össze. A VÁRNAGY PIRKADATKOR meghalt. Az egész vár megnémult, gyászba borult. Póky Péter azonnal kezébe ragadta a gyeplőt. Mindenre ügyelt és semmit se engedett ki a markából. Erzsébet egy lépést se te­hetett anélkül, hogy utána ne néz­zen. És harmadnapon, amikor Rá­táéit nagy részvét mellett eltemették, már Póky Péter állott a várúr, Kor­vin János mellett, a herceg őt ne­vezte ki várnaggyá. Korvin János döntésén sokan cso­dálkoztak. A fiatal herceget megfon­tolt, okos és igazságszerető ember­nek ismerték. Döntését furcsállották, és hallgattak. Bólogattak, helyesel­tek, mert féltek a fennhéjázó, fel­­fuvalkodott, kegyetlenségéről ismert Pókytól. Senki sem csodálkozott azonban rajta, hogy Póky Péter alig néhány nappal Ráfael halála után nyíltan a fiatal özvegy, Erzsébet kö­rül legyeskedett. — Fiatal asszonynak férfira van szüksége, s nem öregapára, hogy ve­le olvasót morzsolgasson — védte a fecsegők előtt úrnőjét Ágnes, az öreg szolgáló. BOJNICE - BAJMÓCFÜRDÖ alkalmaznak, öt különböző hőfokú vizű medencében és számos kádban fürdenek, mozognak, tornáznak a gyógyulást keresők. Az eredmények kitűnőek. A fürdőt övező egzotikus parkban ritka növények, fák pompáznak, és a hőforrás flórája is figyelemre mél­tó. A bajmóci várban honismereti múzeumot és állami levéltárat létesí­tettek. Ha Bajmócon jár, fürödjön meg a gyógyító csodaforrás vizében, és tekintse meg a vidék gyöngysze­mét: a bajmóci lovagvárat, ahol az elmúlt évszázadok emlékeivel talál­kozhat. Bajmóc várának és a tövében bu­­gyogó hőforrásnak történetével kap­csolatban sok hagyomány él a nép ajkán. A legérdekesebb talán az A bajmóci gyógyfürdő strandja alábbi, amely Mátyás király idejé­ből maradt fenn. A BAJMÓCI VÁRKASTÉLYRA ráborult az éj, mély sötétség vette körül évszázados falait. Éjfél már régen elmúlt, de senki sem aludt. A vár népe, délután óta, amikor a közeli sűrű erdőből a favágók ha­lálos sebbel hazahozták Ráfael vár­nagyot, folytonos aggodalomban volt, ismeretlen szörnyű eseményekre várt, mintha olyan födél alatt élne, amely minden pillanatban az alatta levők fejére dőlhet. Mindenki tudta, hogy a várnagyon már a csoda sem segít­het, mégsem volt zokogás, szitkozó­­dás, csak nehéz, vésztjósló s elfojtott haraggal, fájdalommal teli csönd. Erzsébet, az öregedő várnagy fia­tal és nagyon szép hitvese, és Ágnes, az ezüsthajú szolgáló lélegzetvissza­fojtva álltak a kínlódva haldokló Ráfael várnagy ágya mellett. Utolsó szavát lesték, aggódva várták a meg­váltást hozó halált. Az idő lassan haladt, mint az óramutató. Ráfael várnagyot mindenki tisztel­te, kedvelte. A vár ura, Mátyás ki­rály természetes fia, Korvin János is, akivel rendszeresen ellátogatott a környező falvakba, városokba; meg­hallgatta a nép panaszait, kérelmeit, sohasem utasította el a segítségre szorulókat. — Tudom, ki a gyilkos! — kezdte a beszédet az öreg szolgáló csönde­sen, hogy szavát ne hallják a szom­szédos szobában várakozók, mert na­gyon nyugtalanította, hogy a halá­los beteg eddig egy szót sem szólt az erdőben történtekről. — Én pedig csak azt ismételhetem, amit Ráfael várnagy esküvője előtt is hangoztattam: ha öreg feleségnek fiatalt vesz, az ördögnek abból biz­tosan haszna lesz ...! Vagy talán té­vedtem? — jegyezte meg. epésen Ádám, a lovász, s csöndesebben, baj­sza alatt elharapva a szavakat, foly­tatta: — A fiatal özvegy arannyal tapasztotta be a fecsegő Ágnes szá­ját! A minap magam láttam, hogy este gyertyafény mellett számolgatta az aranyforintokat___ FELHŐ BORULT a várra. Olyan félénken és csendesen jártak: benne, mint az árnyék. Póky Péter teljesen kezébe kaparintotta a hatalmat. A környék népét rettegésben tartot­ta, megfélemlítette. És hogy gazdag­ságát növelje, még attól sem riadt

Next

/
Thumbnails
Contents