A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-15 / 11. szám
Kősivatag, ahol sok-sok kilométer tá/z volságban egyetlen kút sincs Jemen az Arab-félsziget délnyugati része, a Vörös-tenger partján, Szaúd- Arábia és Dél-Jemen között terül el. A rómaiak és a görögök Boldog Arábiának nevezték. A jelenlegi köztársaság területe az i. e. 1200-tól az i. sz. 525-ig a mineusok, sábaiak és himraják, a következő évszázadban először az etiópok, majd a perzsák uralma alá tartozott, s 634-ben hosszú századokra szólóan az arab kalifátus része lett. A török birodalom a 16. században erre a területre is kiterjesztette gyakran csak névleges uralmát. A hódoltság csaknem 250 évig tartott, de alatta Jemen egységes ország volt, s ez elősegítette 1911-ben az autonómia, 1918-ban pedig a tényleges függetlenség kivívását. Jemenben már a keresztény időszámítás előtti évezredben virágzó kultúra volt, s lakói élénk kereskedelmet űztek főleg mirhával, kassziával, fahéjjal, laudónummal és tömjénnel. Jemennek közvetítő szerepe volt India és a Nyugat között. A Ptolemaioszok idejében Jemen vesztett jelentőségéből, mert a görögök és a rómaiak az indiai kereskedelmet, az Arábia körüli utat biztosítva, a tengeren bonyolították le. Szanaa, (San'a) a főváros, a világ legrégibb városai közé tartozik. A monda szerint hatezer évvel ezelőtt a bibliai Noé két fia alapította. Ha ez nem is valószínű, az tény, hogy a városnak vannak több mint kétezer éves épületei. A város három részből áll: az Övárosból, Bir Azabból és Kaa al-Jahudból. Az Óváros a citadella koronázta Nukum hegytől nyugatra terül el. Legfőbb nevezetessége a 7. század első felében épült Nagy mecset. Híres a 16. századból származó két mecset: a Mahdi Abbasz és a Bakilius, s a város egyik legrégibb építménye, a csodálatos Al- Kalisz templom (6. század). 1925—1926- ban a Nagy mecset mellé könyvtárépületet emeltek, amelyben igen értékes ősi arab kéziratokat és könyveket őriznek. Ebben a negyedben az utcák anynyira keskenyek, hogy a napellenzőként a boltocskák bejárata fölé feszített zsák- és vitorlavászon darabok szinte összefüggő mennyezetet alkotnak. Az Óvárosban laknak a helyi előkelőségek. Az Óvárostól nyugatra fekvő Bir Azabban találjuk a kormányépületeket és az elegáns palotákat, itt van a város központi tere, a Felszabadulás tér. Ezen a környéken sok az árnyas kert. Még ennél is nyugatabbra fekszik a Kaa al-Jahud, amely fiatalabb az Óvárosnál, de régibb mint a Bir Azab negyed. Itt élt az 50 000 főnyi zsidó kisebbség, amely 1949-ben Izraelbe költözött. Azóta a negyed kihalt, rengeteg háza lakatlan. A szanaai házak építészetileg rendkívül érdekesek. A gazdagok házai általában négy-öt emeletesek, két alsó szintjük kőből készült, ablakok helyett lőrésszerű nyílásokkal. A felsőbb szintek — ezekben vannak a lakóhelyiségek — falai kis téglákkal burkoltak. Itt már vannak ablakok, de aí üveget kevés fényt átbocsátó vékony alabástromlapok helyettesítik. A homlokzatokon változatos mintázatú gipszdíszeket láthatunk. A lapos háztetőkre pavilonokat építenek, itt fogadják a vendégeket és itt üldögélnek a hűvösebb, szürkületi órákban. Minden ház körül kert van medencével vagy szökőkúttal. Az egész komplexumot magas, összefüggő vályogkerítés veszi körül, s messziről, különösen alkonyat tájban, minden ház bevehetetlen erődnek tűnik. A várost erődítményszerű falak veszik körül, s az ezeken átvezető kilenc kaput 1962-ig éjszakára mindig bezárták. Csak az antifeudális és antimonarchista forradalom győzelme óta léphetnek be a városba idegenek sötétedés után is, s azóta nyíltak az első mozik. 1962. szeptember 27-én a hadse-A jemeni férfiak övében mindig ott az érdekes görbe tör — még a piacon is Hodeida közelében, a 16-os kilométerkőnél levő kúthoz messziről járnak az Szanaa — jellegzetes jemeni stílusban emberek, noha a víznek enyhén sós az íze épült házak
