A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-15 / 11. szám
Hetvenhárom -az olvasóknak Olga, Károly, három, Róbert, János, Béla... Olga, Károly, három, Róbert, János, Béla ... Általános hívás ... Váeobecná vyzva ... Olga, Károly, három, Róbert, János, Béla... Általános hívás ... Általános hívás... Ilyen módon, ilyen szavakkal jelentkezik az éterben Szabó András, a komáromi OK 3 RJB jelzésű amatőr rádióállomás operátora, kezelője esténként, ha ráér, vagy éppen „szolgálatot“ tart az adó-vevő-készülék mellett. Most kimondottan az én kedvemért ismétli újra és újra: Általános hívásra a 80-as frekvencián működő állomások közül melyik jelentkezik majd. Előttem egy dobozka nagyságú hangszóró. Zúg, serceg, kattog. Semmi válasz. Szabó András azonban türelmes, megismétli: Olga, Károly, három, Róbert, János, Béla ... Általános hívás ... Végre! Felerősödik a zúgás, megszólal egy vékonyka hang... Mit mond? Furcsa, számomra érthetetlen szavakat. Szabó András int a fejével. Előzetes megbeszélésünk alapján ez azt jelenti, hogy most teremtett kapcsolatot egy másik rádióállomással. Ezt értem, de a szavakból, a hangokból semmit sem értek. ö persze figyel, jegyzetel, majd kapcsol és válaszol. Ugyancsak hasonló módon: szavakat, számokat mond a mikrofonba. — Ki jelentkezett? — Ez az első kérdésem amikor kikapcsolja a készüléket, leveszi fejéről a fülhallgatót. — Ki jelentkezett? És mit mondott? — Ö, egy régi jugoszláv ismerősünk — válaszol mosolyogva. — Gyakran szoktunk vele beszélgetni. Azt mondja, hogy szép most az este Skopjéban, egészen jók a vételi viszonyok ... A másik szobából bejönnek a többiek is. Molnár Béla, az úttörőotthon dolgozója, és a rádiós klub tagjai közül még ketten, Halász József, és Balinka Pál. Húsz tagja van egyébként a klubnak, de most csak ők, a „szolgálatosok“ tartózkodnak itt. — Sikerült? — kérdik. — Sikerült — mondom én is, de mindjárt hozzáteszem: — Nem sokat értettem belőle ... A klub vezetője, Molnár Béla, aki egyébként az úttörőotthon rádiós szakkörének is vezetője, — tehát ebben a szakmában tekintély! — nagyon készségesen beavat a rádiózás „műhelytitkaiba“. Mindent megmagyaráz. Először is tudni kell, hogy a rádiózás nyelve az angol. Természetesen nemzetközileg megállapított és elfogadott jelzéseket, rövidítéseket használunk. Amikor a szavakat mondjuk be, olyankor csak a kezdőbetű érvényes. Aki tehát rádiózni szeretne, először tanulja meg a „rádiózás nyelvét“, a kifejezéseket, ö már összeállított egy könyvecskét, ebben 300 kifejezés magyar és szlovák nyelvű jelentése található. A pionírok ebből tanulják a „rádiós beszélgetést“, de persze a klub felnőtt tagjai már magabiztosan használják a kifejezéseket, amikor az adó-vevőkészülék mellé ülnek. Csak arra kell ügyelniük, hogy a kiadott szabályzat értelmében minden vételt, minden beszélgetést bejegyezzenek a naplóba. Ez szabály. Ezt nem szabad elmulasztani. A rádiós napló egy vastag könyv. Belelapoztam, belenéztem, és az OK 3 JRB rádióállomás üzemeltetése óta vezetett naplóból a 26 324-es sorszámú beszélgetést, melyet az év első napján 18 óra 50 perctől 18 óra 57 percig bonyolítottak le, szóról-szóra leírtam: GE DROM HOPE NEW YEAR TKS FÉR CALL — UR RST 599 QTH SENTA NAME IMRE HW? — QRM PSEUR NAME? PSE QSL MY QSL SURE HPE IS DX CHEERIO VY 73 DR OM PAVEL Az utolsó szót — PAVEL — mindjárt értettem. Balinka Pál volt az, aki akkor beszélgetett. Le is fordította a beszélgetés szövegét: — Jó estét, kedves barátom! Boldog újévet! Köszönöm a hívást. Az én adásom a számodra 599. Az állomásom helye: Zenta. Neve: Imre. Milyen a vétel? — QRM zavarok vannak a vételben. Kérem a nevedet. Kérem a te QSL lapodat. Én biztosan elküldöm a számodra. Kívánok sok nagytávolságú összeköttetést. Barátod: Pavel. A negyvennyolc órás nemzetközi versenybe is beneveztek. A klub tagjai egymást váltva éjjel-nappal a készülék mellett ültek. És arra törekedtek, hogy lehetőleg minél több nagytávolságú — DX jelzésű — öszszeköttetést teremtsenek. Még nem értékelték a nemzetközi versenyben részt vevők teljesítményét, mert az adatok összegyűjtése, feldolgozása sok időt igényel, de ők a napló szerint már megállapították, saját eredményüket. Két nap alatt 31 ország 266 rádiósával teremtettek összeköttetést. A rádiózás „műhelytitkai“ magyarázata után azonban még megkérdeztem néhány dolgot. — Hol vásárolták a készüléket? összenéztek. — Mi magunk állítottuk össze. Barkácsmunka. Amolyan kezdetleges. Most egy másik állomás összeszerelésén dolgozunk. Az különb lesz. Legalábbis nagyobb teljesítményű. — Ki lehet rádiós? — Bárki, aki a vizsgán megfelel. — Tehát levizsgázik és már jogos is arra ... Közbeszóltak: — Nem úgy van az! Rádiósnak lenni kitüntetés. Erre joga olyan értelemben, hogy letettem a vizsgát, tehát jogosan rádiózgatok, senkinek sincs. Ha például nem tartja be a szabályokat, az előírásokat, meg sem okolják, hogy miért, egyszerűen nem engedik rádiózni. Kíváncsi voltam azonban arra is, hogy amúgy „civilben“, tehát a mindennapi életben mivel foglalkoznak az OK 3 JRB rádióállomás operátorai, kezelői. Megtudtam ezt is. Szabó András, a Steiner Gábor hajógyár 430-as részlegének géplakatosa. Halász József ugyancsak hajógyári dolgozó, villanyszerelő. Balinka Pál pedig csőszerelő. Munkások, akik szabad idejükben, hobbyként rádiósok. — Mikor szoktak rádiózni? — Esténként, de éjféltájban legjobbak a vételi viszonyok. Néha bizony csak éjfél után megyünk haza. — Érdekes ez? — Hogyne volna érdekes! Látja, csak úgy betoppant közénk leült a készülék mellé, s a világért fel nem állt volna, amíg nem jelentkezik valaki ... Így van az. Tudja, nekünk mindenhol vannak barátaink. Keleten, nyugaton, messze távoli földrészeken és mind-mind várja a hívást. A főoperátor, Molnár Béla, a készülék felé lépett, s megkérdezte: — Ne adjunk le egy újabb általános hívást? — Már-már a készülék mellé ültem volna én is, de az órámra pillantva megállapítottam, hogy későre jár az idő, kis híján éjfél volt. Egy pillanatig még arra gondoltam, hogy ilyenkor legjobbak a vételi viszonyok, jó volna bekapcsolni a készüléket, lehet, hogy éppen most jelentkezik majd egy szovjet rádióamatőr, vagy valaki Afrikából, esetleg egy hajós a Balti-tengerről, de azután mást gondoltam. — Bocsássanak meg, de most nem időzöm tovább. Eljövök majd máskor ... önmagámnak csendesen meg is ígértem, hogy feltétlenül, biztosan. Tőlük pedig megkérdeztem: — Mit üzennek az olvasóknak? Csak ennyit mondtak: — Hetvenhárom! Tolmácsolom tehát az üzenetet, mert már „rádiós nyelven“ megértek egy-két szót, kifejezést: — Hetvenhárom ... azaz: Szívélyes üdvözlet! benyák maria A felvételeket Tóthpál Gyula készítette 5 Szabó András az adó-vevő rádióállomás üzemeltetése közben Balinka Pál (balról) és Halász József (jobbról) már az új készülék szerelésével foglalatoskodnak Molnár Béla, a rádiós klub vezetője
