A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-08 / 10. szám
JÓKAI ANNA Szép délután Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a földet, mégsem' látott belőle mást, mint Nyerges-pusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidámabb feleséget. A három gyereket azért fölnevelte, úgy-ahogy, egyedül. öt éve nyugdíjas. Most a Maca lányára főz, mos, takarit. Délutánonként labdákat varr egy szövetkezetnek. Éjjel nem tud aludni. Forog az ágyban, mint a búgócsiga. — Eridj innen ... menjetek a szobába! — kiáltott az ikrekre, s fenyegető csosszanó mozdulatot tett a lábával. Hamar abbahagyta, mert lüktetett a püffedt talpa. Dudus és Dódi nevetve hömpölyögtek kifelé. — A macskát is! — szólt utánuk szigorúan. — Azt a dögöt is vigyétek, ha már anyátok megtűri... A macskára fröccsentett a mosogatóvízből. Az rávicsoritott és kirohant. Az ajtó persze nyitva maradt. Huzat van — gondolta —, a huzat árt nekem. — De nem mozdult. Sikálta a lábas fenekét, csak úgy csikorgott a kefe. Maca megint moziba ment. Mozgó figurák. Mire jó? Ez a szutykos konyha. Kókadt petrezselyem, vízbe áztatva. A szomszédban megint leégett a hagymás rántás. Émelyítő, kibírhatatlan szagok. Ha nyitva van az ablak, megfullad az ember a bűztől. Ha meg becsukja, nincs levegő. És mennyi edény! A tűzhelyre pislogott. Tejeskávé. „De feltétlenül megegye, mama ...“ Mintha az olyan egyszerű volna. Valami mellékíze van, és a zsömlye sem olyan, mint régen. A délutáni nap elérte az ablakot. Besütött egyenesen a dézsába. így még undorítóbb. Ételmaradékok, zsíros mócsingok. A sarokban rongyok meg a tű. „Minek csinálja, mama...?“ Valamit csak kell csinálni. Ha már nem jó sem a kávé, sem a túrós bukta. A tévé a legidegesítőbb. Túl gyors a hang, a kép is összefolyik. Mit lehet ezen élvezni, ezen az egészen? Az unokák! Két vadember. Ez már betegség: most is nevetnek. Ennyit tudnak csak, hároméves korukra. Azért nekem is lehetne — gondolta sóváran, és belecsapta a szivacsot a mocskos lébe —, nekem is lehetne egyszer egy szép délutánom. összekulcsolta göbös ujjait a dézsa fenekén. — Egy szép délutánt, Uram — mondta félhangosan, meggyőződés nélkül. „Maga folyton nyűgősködik, Azt sem tudja már, mit akar..." — hallotta Maca fölényes, ingerült hangját. „Egy szép délutánt. Nekem is kijár.“ „Magának semmi se jó. Karácsonykor sír, szilveszterkor veszekszik. Nyáron melege van, télen az Ízülete szaggat, tavasszal a feje fáj, és ősszel mit tudom én ...“ Talán nincsenek is szép délutánok. Boldog fiatalság. Derűs öregség. A könyvekben. „Könyvet nekem ne adjatok. Nem szeretem a hülyeségeket.“ Végzett a mosogatással. Megtörölte a kezét a konyharuhába. Gyanakodva a kávé fölé hajolt. — Ha ez a dög megint belelefetyelt ... egyszer úgyis agyonütöm. Tizenkét tányér ragyogott egymáson. Fogta őket, emelte a legfelső polcra. Akkor a két karján végigfutottak a láthatatlan kések, átvágták az izmokat. Egy pillanatig még tartotta a fehér tányérokat maga előtt, mint az ostyát úrfelmutatáskor, azután kinyíltak az ujjal. Az óriás csörömpölésben, a bal füle mellett, ferdén, fejébe hasított a szokott fejszecsapás. Csak egy kicsivel erősebben, mint máskor. De elmúlt. Ű meg állt a cseréphalom között. — No — motyogta. — Nono ... Nem tudta, mi ez. Mintha kiment volna az ajtón, és letett volna odakünn valamit. Hitetlenül oldalt lebbentette a kezét, félkörben forgatta a fejét. Majd a bordáihoz kapott, nyomkodta őket a hüvelykujjával. Nincs többé fájdalom. Az asztallap műanyag burkolata hirtelen harsogó kéken megfényesedett. Tágra nyitotta szemét. A sárga sugarakat nézte, a rubinpiros mázat az edények oldalán. A zöld üvegpoharakat, szivárványcsíkkal a hasukon. Az aranybarna fényben remegő ajtóküszöböt. A cukortartóban a millió kristályszemet. Ilyet még sohasem látott. Miféle színek? Miféle világ? Átlépett a cserepeken. Óvatosan tette egymás mellé a lábát, de mintha vajra lépett volna, lágy volt a kő a talpa alatt. A szekrényhez ment, tört a cipóból. A székhez vitte, leült. A falatot a szájába tette. Micsoda ízek! Különkülön érezte: ez a só, ez meg a búza... Ivott egy korty vizet, izgatottan, az üvegpohárból. Érdekes. A víznek is van illata — gondolta, s ezen elcsodálkozott. Babrált a petrezselyemmel. — És milyen friss ez a petrezselyem. Milyen tiszta növény... Ujjait a napfénybe tartotta, jeleket húzott. — Nagyszerű — suttogta, mintha fölfedezett volna valami rendkívülit. A nyitott ablakon besurrant a macska. De nem a régi. Nem a gyűlölt tejivó. Fekete, lüktető életdarab. S ahogy elhullámzott mellette, meleg áramot sugárzott. Enyhén szédült. Úgyis olyan puha a kő, lefeküdt rá. A macska melléje állt, nézte, vibráló karikákkal a szemében. Igazi szép délután — gondolta elégedetten, s mosolygott. Hagyma- és jácintszag borult az arca fölé. Élvezettel beszívta. Szúrta a koponyáját a színek káprázatos ragyogása, ezért félig leeresztette a pilláit. De azért látta még őket együtt, békésen remegve a fényben: a macskát, a petrezselymet és az üvegpoharat. Hallotta a nevetést is. Milyen édesen nevetnek! Nevetett ő is, ugyanúgy. Azután kellemes sötétség jött, és két egyre növekvő tűzkarika. Amulva figyelte csukott szemhéja mögött. A karikák egymásba akaszkodtak, majd rángatták őket jobbrabalra, hogy finoman belerendült a teste. De ez is megoldódott. Egyszerre — mint a bűvészkarikák — egy lehelet, és szétváltak puhán, zajtalanul. Lehet, hogy még látott utána valamit. Az ikrek — amíg anyjuk haza nem jött — hintáztak a kilincsen. P. Breler felvétele VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet első része, folytatva a függőleges 13, és 15. sorban. 13. Királyi szék. 14. Béke idegen szóval. 16. Énekesmadár. 17. Lajos Sándor. 18. Megolvasztott anyagot formába tölt. 19. Bűncselekmény ténye. 21. ... után, majomfajta. 22. Öltözék. 23. Háziállat. 24. Szövetség. 25. Április 27-én ünnepeljük névnapját. 26. Szlovák mondat. 27. Növendék állat. 28. ... Nielsen, a némafilmek sztárja volt. 29. Mozdulatlan. 30. Afrikai főváros. 32. Ák! 33. Gyümölcsös. 34. Háztartási eszköz. 35. Szlovák fény. 36. ... Lisa Leonardo da Vinci világhírű festménye. 37. Indíték. 38. Becézett Ede. 39. Berendezésrész. 40. Figyelmeztető szócska. 41. Japán gyöngyhalásznő. 42. Ékezettel: gyermekköszöntés. 43. Nem tud mozogni. 44. Arne..., híres svéd úszó volt. 45. Kráterrész. 47. Nem használ. 48. Balkezes. 49. Filmcsillag. 50. Tanulj németül. 52. Hamvveder. 53. Mond. 55. Város Németországban (ford.). 56. Mátkád. 57. Magyarországon a gyártmányok minőségét ellenőrző alkalmazott. 59. Juttat. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Folyó Olaszországban. 2. Idegen tagadószó. 3. Maga. 4. Képmás latinul. 5. Fiatal kecske. 6. Ék! 8. Okmánya. 9. A világ legnépesebb országa. 10. Nagyon öreg. 11. Fontos ásvány. 12. Léte. 13. Az Idézet második része. 15, Az idézet harmadik, befejező része. 19. Szlovák bor. 21. Becézett női név. 22. Volt bátorsága. 24. Régebbi hangszer. 26. Vencel... magyar színésznő. 27. Jugoszlávia államfője. 28. Női főszerep Ibsen: Peer Gynt drámájában. 29. Szlovák név. 31. Verdi híres operája. 32. Levegő latinul. 33. Az üres hordó ilyen hangot ad. 35. Alant. 36. Magyarországi könyvkiadó vállalat. 37. Török férfinév. 39. Keresménye. 40. Dal. 41. Nagy tó Közép-Ázsiában. 43. ... Vilma, magyar színésznő. 44. Szőrme. 45. Ki szlovákul. 46. Kedvező esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelkiállapot. 48. Fafajta (ford.). 49. Szakszervezetek Országos Tanácsa röv. 51. Város Lengyelországban. 52. Férje. 53. Tenger angolul. 54. Gárdonyi: ... regénye. 56. A technikai atmoszféra rövidítése. 57. Kettős villamosmegállóhelyek Jelzése Budapesten. 58. Hangtalan séta. 59. ... Ahram, kairói napilap. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 15. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: A Brandenburgiak Csehországban — Két özvegy — Az eladott menyasszony — Dalibor — A titok — A csók.
