A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-08 / 10. szám
NOMOZGALOM a filmesek között Kristina Nordstrom művészettörténész szinte kizárólag saját erejéből szervezte meg New Yorkban a világ első olyan filmfesztiválját, ahol csak női filmesek alkotásai szerepeltek. Csupán néhány szervezet támogatta kisebb összegekkel, és minden feladatot önkéntes segítőtársakra támaszkodva kellett megoldania. Pedig nem kis dologról volt szó: a fesztivál két hétig tartott, 120 filmet mutattak be, és a vetítéseket követő viták mellett külön konferenciákat is rendeztek a női filmesek sajátos problémáiról, a nők filmbeli ábrázolásáról és más, hasonló témákról. A hatalmas program keretében nemcsak a ma tevékenykedő női filmesek alkotásait mutatták be, hanem egyben reprezentatív keresztmetszetét adták az egész filmtörténetnek is. A szerzők fölkutatták és összegyűjtötték az első nőrendezők alkotásait és az első olyan filmeket, amelyek a feminista mozgalomról szólnak, így a fesztiválon bemutatásra kerültek olyan „őskori leletek“ is, mint A suffragette egy napja című 1900- ban készült francia film. A program, a lelkes mindentegyszerre-akarásból eredően, túlméretezett volt, s az egész ügy ellenszenvet váltott ki mindazokból, akik rossz szemmel nézik a kibontakozóban levő új feminizmust. A vállalkozás ennek ellenére sikeresnek mondható. A fesztivál mozijának egySZer sem kellett kitennie ugyan a „minden jegy elkelt“ táblát, de sohasem volt üres a terem, s ami a legfontosabb: a közönség nem betévedt bámészkodókból állt, minden vetítés szakhArom űj defa-film mai és „mozgalmi“ esemény volt, a filmeket követő szenvedélyes viták késő éjszakáig tartottak. A nagy napilapok alig vettek tudomást a fesztiválról, de talán az sem csekélység, hogy minderről a Saturday Review művészeti számának terjedelmes cikke alapján számolhatunk be. A cikk a két legfontosabb amerikai nagyfilm: Mary Ellen Bute: Lapok a Finnegan‘s Wake-ből (1965) és Barbara Loden: Wanda (1970) futólagos ismertetése után egyenesen az európai filmekre tért át — azzal a felkiáltással, hogy Európában könnyebben érvényesülnek a női filmesek, s ezért nem lehet véletlen, hogy éppen ott jöttek létre az olyan kifinomult „women's picture"-ök, mint a csehszlovák Éva és Vera című alkotás, melyet Vera Chytilová rendezett, vagy a magyar Elek Judit filmje, a Sziget a szárazföldön. A fesztivál közönsége előtt Nelly Kaplan alkotásai — A nagyon furcsa lány (1969) és a Papa, a kis hajók! (1971) — aratták a legnagyobb sikert. „Nelly Kaplan — írja a Saturday Review cikkírója — 1969-es filmje jó kritikát, de kevés reklámot kapott, mindössze egy hétig játszották New Yorkban, másik filmje pedig nem is került a nagyközönség elé." Hogy miért nem? Ez az amerikai filmiparban uralkodó hierarchiával magyarázható. Az új feminista mozgalom hatására azonban mintha kezdene megváltozni a helyzet. A fiatal női filmesek fokozatosan legyőzik a megkülönböztetést, és mint európai kortársnőik, egyre jobb munkával bizonyítanak. Julius nem szólt, de azonnal úgy döntött, hogy megmenti lovának életét, éjjel megszökik vele a cirkuszból. A fiatal gyerek a környező erdőkben bujdosott. Itt ismerkedett meg Ulrikéval, egy vele egyidős kóborló kislánnyal. A ló miatt mindenütt gondjaik, nehézségeik voltak. Ügy határoztak, mindketten visszatérnek a cirkuszba. Az oroszlán, amikor meglátta barátját, a lovat, örömében még az éhségéről is megfeledkezett. A felszabadulás szinte napok alatt megváltoztatta a város életét. Megszervezték az ellátást, és az állatokról is gondoskodtak. Az oroszlán és a ló rövidesen a cirkusz „csillagai" lettek, a gyermekeket szórakoztatták. EGY NAPLOPÓ ÉLETÉBŐL Rendezte: Celino Bleiweiss Hol volt, hol nem volt — elevenít fel egy régi mesét az új DEFA- film —, valamikor régen, élt egy álmodozó fiatalember, akinek minden máshoz kedve volt, csak éppen a munkához nem. Egy kis malomban inaskodott. Az öreg molnárt addig dühítette, míg az végül is elzavarta. A fiú elindult hát szerencsét próbálni. Ütközben összeakadt egy kis kóbor kutyával s ez mindenüvé követte. Egy napon, amikor az országúton ballagtak, egy hintó állt meg mellettük a közeli vár úrnőjével és ennek gyönyörű, kék szemű lányával. Enni-inni adtak neki. A vándorlegény azonban csak addig érezte jól magát, míg nem kellett dolgoznia. Otthagyta a várkastélyt, inkább a csavargást, mint a munkát választva. . Az egyik éjszaka két rablólovag fogta el, és arra kényszerítették, hogy a szolgájuk legyen. Nehéz napok után a két rabló nyomtalanul eltűnt, a legény ismét magára maradt. Vándorlásai közben egy régi várra bukkant. Kíváncsisága veszélyes kalandokba sodorta, a puszta életét is csak nagy nehezen sikerült megmentenie. Számos további kaland után a legény végül mégis úgy döntött: a munkát, a rendezett életet választja, felhagy a csavargással, a naplopással. .. FRIEDRICH PLATOW MÁSODIK ÉLETE Forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Siegried Kühn A BRANDENBURGI SIVATAGKIRÄLY DEFA-film: Rendezte: Hans Kratzert A második világégés utolsó, szörnyűségekkel teli napjaiban Julius elvesztette a szüleit s az égő városból a közeli erdőbe menekült, ahol egy gazdátlan lovat talált. Hamarosan megbarátkozott a csontig lesoványodott állattal. Kóborlása közben összeakadt egy öregemberrel, a város peremén táborozó vándorcirkusz vezetőjével. Julius ottmaradt nála, de nem sokáig. — A lovat megöljük, húsával megmentjük az éhező oroszlán életét — mondotta az egyik napon Júliusnak a cirkusz vezetője. A közel hatvanéves Friedrich Platow egy kis tolatóállomás váltóőre. Munkáját évtizedek óta lelkiismeretesen végzi, ha ő van szolgálatban, mindenki biztos abban, hogy a vonatok biztonságosan közlekedhetnek. Még soha nem volt panasz a munkájára. Napokon át szomorkodott, amikor a tolatóállomáson automatikus berendezést létesítettek s nem volt többé szükség a munkájára. A vasútigazgatóság az egyik közeli mellékállomásra helyezte át, ahol szükség volt váltókezelőre. Ott találkozott fiával, akit az igazgatóság szaktanfolyam elvégzésére javasolt. Fia nem élt a lehetőséggel, a javaslatot visszautasította. A nyugdíjazás előtt álló idős apa azonban megértette a kor parancsát, fia helyett ő jelentkezett a tanfolyamra.