A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-08 / 10. szám

NOMOZGALOM a filmesek között Kristina Nordstrom művészet­­történész szinte kizárólag saját erejéből szervezte meg New Yorkban a világ első olyan film­­fesztiválját, ahol csak női filmesek alkotásai szerepeltek. Csupán né­hány szervezet támogatta kisebb összegekkel, és minden feladatot önkéntes segítőtársakra támasz­kodva kellett megoldania. Pedig nem kis dologról volt szó: a fesz­tivál két hétig tartott, 120 filmet mutattak be, és a vetítéseket kö­vető viták mellett külön konfe­renciákat is rendeztek a női fil­mesek sajátos problémáiról, a nők filmbeli ábrázolásáról és más, ha­sonló témákról. A hatalmas program keretében nemcsak a ma tevékenykedő női filmesek alkotásait mutatták be, hanem egyben reprezentatív ke­resztmetszetét adták az egész film­­történetnek is. A szerzők fölku­tatták és összegyűjtötték az első nőrendezők alkotásait és az első olyan filmeket, amelyek a femi­nista mozgalomról szólnak, így a fesztiválon bemutatásra kerültek olyan „őskori leletek“ is, mint A suffragette egy napja című 1900- ban készült francia film. A program, a lelkes mindent­­egyszerre-akarásból eredően, túl­méretezett volt, s az egész ügy ellenszenvet váltott ki mindazok­ból, akik rossz szemmel nézik a kibontakozóban levő új feminiz­must. A vállalkozás ennek ellené­re sikeresnek mondható. A feszti­vál mozijának egySZer sem kellett kitennie ugyan a „minden jegy el­kelt“ táblát, de sohasem volt üres a terem, s ami a legfontosabb: a közönség nem betévedt bámészko­dókból állt, minden vetítés szak­hArom űj defa-film mai és „mozgalmi“ esemény volt, a filmeket követő szenvedélyes viták késő éjszakáig tartottak. A nagy napilapok alig vettek tudo­mást a fesztiválról, de talán az sem csekélység, hogy minderről a Saturday Review művészeti szá­mának terjedelmes cikke alapján számolhatunk be. A cikk a két legfontosabb ame­rikai nagyfilm: Mary Ellen Bute: Lapok a Finnegan‘s Wake-ből (1965) és Barbara Loden: Wanda (1970) futólagos ismertetése után egyenesen az európai filmekre tért át — azzal a felkiáltással, hogy Európában könnyebben érvénye­sülnek a női filmesek, s ezért nem lehet véletlen, hogy éppen ott jöt­tek létre az olyan kifinomult „wo­men's picture"-ök, mint a cseh­szlovák Éva és Vera című alkotás, melyet Vera Chytilová rendezett, vagy a magyar Elek Judit filmje, a Sziget a szárazföldön. A fesztivál közönsége előtt Nel­ly Kaplan alkotásai — A nagyon furcsa lány (1969) és a Papa, a kis hajók! (1971) — aratták a legna­gyobb sikert. „Nelly Kaplan — írja a Satur­day Review cikkírója — 1969-es filmje jó kritikát, de kevés reklá­mot kapott, mindössze egy hétig játszották New Yorkban, másik filmje pedig nem is került a nagy­­közönség elé." Hogy miért nem? Ez az amerikai filmiparban ural­kodó hierarchiával magyarázható. Az új feminista mozgalom hatásá­ra azonban mintha kezdene meg­változni a helyzet. A fiatal női fil­mesek fokozatosan legyőzik a megkülönböztetést, és mint euró­pai kortársnőik, egyre jobb mun­kával bizonyítanak. Julius nem szólt, de azonnal úgy döntött, hogy megmenti lovának életét, éjjel megszökik vele a cirkuszból. A fiatal gyerek a környező erdőkben bujdosott. Itt ismerkedett meg Ulrikéval, egy vele egyidős kóborló kislánnyal. A ló miatt mindenütt gondjaik, nehézségeik voltak. Ügy határoztak, mindketten visszatérnek a cirkuszba. Az oroszlán, amikor meglátta barátját, a lovat, örömében még az éhségéről is megfeledkezett. A felszabadulás szinte napok alatt megváltoztatta a város életét. Megszervezték az ellátást, és az állatokról is gondoskodtak. Az oroszlán és a ló rövidesen a cirkusz „csillagai" lettek, a gyermekeket szórakoz­tatták. EGY NAPLOPÓ ÉLETÉBŐL Rendezte: Celino Bleiweiss Hol volt, hol nem volt — elevenít fel egy régi mesét az új DEFA- film —, valamikor régen, élt egy álmodozó fiatalember, akinek minden máshoz kedve volt, csak éppen a munkához nem. Egy kis malomban inaskodott. Az öreg molnárt addig dühítette, míg az végül is elzavarta. A fiú elindult hát szerencsét próbálni. Ütközben összeakadt egy kis kóbor kutyával s ez mindenüvé követte. Egy napon, amikor az ország­úton ballagtak, egy hintó állt meg mellettük a közeli vár úrnőjével és ennek gyönyörű, kék szemű lányával. Enni-inni adtak neki. A vándor­­legény azonban csak addig érezte jól magát, míg nem kellett dolgoznia. Otthagyta a várkastélyt, inkább a csavargást, mint a munkát választ­va. . Az egyik éjszaka két rablólovag fogta el, és arra kényszerítették, hogy a szolgájuk legyen. Nehéz napok után a két rabló nyomtalanul eltűnt, a legény ismét magára maradt. Vándorlásai közben egy régi várra bukkant. Kíváncsisága veszélyes kalandokba sodorta, a puszta életét is csak nagy nehezen sikerült megmentenie. Számos további ka­land után a legény végül mégis úgy döntött: a munkát, a rendezett életet választja, felhagy a csavargással, a naplopással. .. FRIEDRICH PLATOW MÁSODIK ÉLETE Forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Siegried Kühn A BRANDENBURGI SIVATAGKIRÄLY DEFA-film: Rendezte: Hans Kratzert A második világégés utolsó, szörnyűségekkel teli napjaiban Julius elvesztette a szüleit s az égő városból a közeli erdőbe menekült, ahol egy gazdátlan lovat talált. Hamarosan megbarátkozott a csontig leso­ványodott állattal. Kóborlása közben összeakadt egy öregemberrel, a város peremén táborozó vándorcirkusz vezetőjével. Julius ottmaradt nála, de nem sokáig. — A lovat megöljük, húsával megmentjük az éhező oroszlán életét — mondotta az egyik napon Júliusnak a cirkusz vezetője. A közel hatvanéves Friedrich Platow egy kis tolatóállomás váltóőre. Munkáját évtizedek óta lelkiismeretesen végzi, ha ő van szolgálatban, mindenki biztos abban, hogy a vonatok biztonságosan közlekedhetnek. Még soha nem volt panasz a munkájára. Napokon át szomorkodott, amikor a tolatóállomáson automatikus berendezést létesítettek s nem volt többé szükség a munkájára. A va­­sútigazgatóság az egyik közeli mellékállomásra helyezte át, ahol szük­ség volt váltókezelőre. Ott találkozott fiával, akit az igazgatóság szak­­tanfolyam elvégzésére javasolt. Fia nem élt a lehetőséggel, a javaslatot visszautasította. A nyugdíjazás előtt álló idős apa azonban megértette a kor parancsát, fia helyett ő jelentkezett a tanfolyamra.

Next

/
Thumbnails
Contents