A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-01 / 9. szám

Igazság a szíriai fronton ejtett hadi­foglyokról Az októberi háború folyamán nagyobb számú izraeli hadi­foglyot ejtett a szíriai hadse­reg. Szíria ezeket a hadifog­lyokat eddig nem küldték ha­za, rámutatva a tényre, hogy Izrael hibájából még nem jött létre a nem­zetközileg elismert tűzszünet: Izrael nem hajlandó visszavonni csapatait az ENSZ Biztonsági Tanácsának ha­tározata értelmében az október 22-én elfoglalt vonalakra s továbbra is megszállva tartja az említett határo­zat megsértésével elfoglalt területet. Szíriai foglyok az izraelieknél — ru­hátlanul, összekötözve és megfosztva emberi méltóságuktól (Az olasz Epoca felvétele) Szíria egyébként hajlandó rendelke­zésre bocsátani az izraeli hadifoglyok jegyzékét, amennyiben Izrael vissza­engedi lakóhelyükre a Golan-magas­­latokról a harci cselekmények miatt elmenekült arab lakosságot. Izrael az elmúlt negyedévben igyekezett nemzetközi kampányt szí­tani Szíria ellen, azzal a hamis vád­dal, hogy „legyilkoltak“ elfogott izraeli katonákat, más verzió szerint „Szibériába vitték őket“ stb. Az izra­eli kormány a Szíriával fennálló konf­liktus bármiféle rendezését a hadi­foglyok feltétel nélküli szabadon bo­csátásától, kiadásától teszi függővé — a BT határozatát azonban nem hajlandó teljesíteni, nem vonja visz­­sza csapatait az október 22-i vona­lakra. A harcok folyamán és közvetlenül a háború után a világsajtóban megje­lent néhány valós információ a szí­­riaiak kezén levő izraeli és az izra­eliek által ejtett szíriai hadifoglyok helyzetéről. Az izraeli tisztek rend­kívüli brutalitással bántak a szíriai foglyokkal — kényszerítették őket, hogy alsó ruhaneműre vetkőzzenek, levegyék a cipőjüket, összekötözték a hátuk mögött a kezüket és bekö­tötték a szemüket. A foglyokat a szí­riai egységek elhelyezkedéséről és mozgásáról folyó kihallgatások, val­latások során kegyetlenül megkínoz­ták. Pierre Démeron francia újságíró­nak, a jobboldali beállítottságú és Szíriával egyáltalán nem rokonszen­vező Paris Match című képes hetilap tudósítójának szerencséje volt — az októberi háború idején Damaszkusz­­ban tartózkodott s szemtanúja volt, amikor egy lelőtt izraeli Phantom vadászbombázó pilótája, Joram Sa­­rar százados ejtőernyővel kiugrott a gépéből, Damaszkusz belső területén foglyul ejtették, a szíriai parancsnok­ságra vitték és kihallgatták. Déme­ron akkor hangsúlyozta, noha igen nagy volt a szíriaiak felháborodása, hogy az izraeli Phantomok kegyetle­nül bombázzák, gyilkolják a polgári lakosságot, Sarart korrekten és min­den incidens nélkül ejtették foglyul. Démeron negyedévvel később is­mét Damaszkuszba utazott és enge­délyt kapott a hadseregfőparancs­nokságtól, hogy meglátogasson izra­eli hadifoglyokat. Tapasztalatairól ismét beszámolt a Paris Matchban. Démeron tanúsítja: a foglyokkal tel­jesen korrekten, az 1949-i genfi kon­venciók határozatainak megfelelően Sarar .lelőtt izraeli pilóta októberben kihallgatáson... járnak el. Szíriai egyenruhát kaptak (természetesen az állami címer nél­kül), ugyanolyan az élelmezésük, el­szállásolásuk és egészségügyi gondo­zásuk, mint a szíriai katonáknak. Démeron meglepetésére ismét ta­lálkozott a foglyul ejtett Sararral, aki egy csésze fekete mellett elmond­ta neki, hogy a fogságban töltött időt matematikai tanulmányokra használ­ja fel. Sarar megrajzolt^ felesége Ulsteri utcakép — az itteni gyerekek hamar megismerkednek a megszállás jelképével, a brit katonával Folytatódik az dráma Mindössze öt perc telt el éjfél után, szilveszter éjszakáján, amikor Bel­fastban földre hullott az első halálos áldozat, egy középkorú munkás, a katolikus negyed lakója. Ennek az embernek a halálával már hatodik esztendeje kezdődött a polgárháború­szerű állapot. Észak-írországban. Ez már elválaszthatatlan része az ország jelenkori történelmének, ami­nek igen szomorú a mérlege. A „zöld sziget“ északi megyéiben csak a múlt év folyamán 328 embert öltek meg. köztük 249 polgári személyt s 79 ka­tonát és rendőrt. Ha visszatekintünk a mostani, a legutolsó megmozdulá­sok kezdetére, megállapíthatjuk, hogy 1969 augusztusa óta az össze­tűzések következtében 927 ember vesztette életét. A legtöbb áldozat a polgári lakosság közül kerül ki. Megrázó következményei a két val­lási csoport, a katolikusok és a pro­testánsok közötti ellentétek „rende­zésére“ irányuló kísérleteknek. Ez azonban nem volt az egyetlen kivál­tó oka azoknak a megmozdulások­nak, amelyek 1969 nyarán egyes é­­szak-írországi városokban kitörtek. A szigetország két részének egyesí­tésére irányuló törekvések s a brit expedíciós hadsereg távozásának ki­kényszerítése voltak további okai az erőszakos cselekedeteknek, bombame­rényieteknek és emberöléseknek. Az utóbbi hónapokban a protestáns szervezetnek és az illegális ír Köz­­társasági Hadsereg radikális szár­nyának szélsőséges csoportjai tevé­kenységüket kiterjesztették a szom­szédos Ír Köztársaságra, de a na­gyobb angol városokra is. A legtöbb bombamerénylet híre a brit főváros­ból, Londonból érkezik. A Scotland Yard központját az utóbbi időben különleges postai küldemények fog­lalkoztatták, amelyekben merénylők robbanó töltetet helyeztek el. Az egyik legnagyobb akció végrehajtá­sára az angol belügyminisztérium közvetlen közelében került sor. Az egyik leparkolt gépkocsiban bomba robbant. A robbanás következtében nemcsak jelentős anyagi kár kelet­kezett, hanem negyven ember is megsebesült. A múlt év decemberé­ben és az idén januárban végrehaj­tott több tucat hasonló akciót köve­tő nyomozás során azonban az angol rendőrség semmi komoly eredmény­re sem jutott, mert a tettesek az ese-Unionista protestáns szélsőségesek tüntető felvonulása tek döntő többségében ismeretlenek maradnak. A sajtóban csak találga­tások jelentek meg, amelyek szerint valamennyi akciót az IRA ún. ideig­lenes szárnyának tagjai tervezték és hajtották végre. Ezeket az akciókat, amelyeknek következménye halál, súlyosabb vagy könnyebb sérülések s legjobb eset­ben csak tetemes anyagi károk, csak el lehet ítélni. El kell azonban gon­dolkodni azon, mi a kiváltó oka ezeknek az erőszakos cselekmények­nek. S itt találkozunk egy másik té­nyezővel, amiről nem szokás hango­san beszélni. Ez a konzervatív Heath­­kormány magatartása. Tizennyolc hónapos közvetlen kormányzása Ulsterben (így is szokás Észak-íror­­szágot nevezni) semmiféle eredmény­nyel sem járt. Az észak-írországi ügyek minisztere, akit különleges

Next

/
Thumbnails
Contents