A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

kintetében nagyon óvatosan nyilat- 1 kozik. Az égitestek látszólagos fényességét fényrendben magnitúdóban) fejezzük ki. A Weber-Fechner pszichofizikai törvény szerint a fényerősségnek, mint ingernek, négyzetesen kell növeked­nie ahhoz, hogy az észlelt fényrend, az észlelőben keletkezett érzet, lineá­risan növekedjék, ötödik hatványa éppen 100. Az ógörög csillagászok a látható csillagokat fényességük sze­rint hat osztályba sorolták. A szabad szemmel még látható halvány csilla­gok voltak a hatodrendűek. Ezt a be­osztást a modern csillagászat Is elfo­gadja. A pontos fényesség-meghatá- | rozások céljából a skálát ki kellett ■■ egészíteni a nulla és a negativ szá- I mokkái is. Annál fényesebb egy égi­test, minél kisebb szám fejezi ki fényrendjét. A Kohoutek-üstökös november 26- án 220 millió kilométer távolságra volt a Földtől. A Naphoz való közele­dése közben egyúttal a Földhöz is közeledik. Az 1973 f Kohoutek-üstö­kös útja során megközelít minden Föld-típusú bolygót. 1973. december 24-én 28 millió kilométerre halad el a Merkur mellett. Január 20-án ke­rül legközelebb —120 millió kilomé­ter) a Földhöz. December közepén a Nap 8 óra 25 perckor kel. Az üstökös ekkor az Ol­lós (Scorpius) csillagkép legfényesebb csillaga, az Antares (1,2 magnitúdó) közelébe kerül. Az üstökös ettől az időponttól kezdve hirtelenül fénye­­sedni kezd. A Nap és a Hold után az 1973 f Kohoutek-üstökös az égbolt j legfényesebb objektuma. Amikor legnagyobb fényességét eléri, a Nyi­las (Sagittarius) csillagképben levő Nap mögé kerül. Így a Földről nem látható. Az év utolsó napjaiban az üstökös átkerül a nyugati égboltra. Szoros napközelsége miatt közvetlen napnyugta után először csak a csó­vája látható. 1974. január első nap­jaiban láthatóvá válik az üstökös fe­je is. Csóvájának várható hossza eb­ben az időben 50—70 millió kilomé­ter. Ahogy távolodik a Naptól úgy csökken a fényessége. A Nyilas csil­lagképtől a Bak (Capricornus) felé tart. Februárban a Vízöntő (Aqua­rius), márciusban pedig a Halak (Pisces) csillagképben lesz látható. Eddig még nem volt példa arra, hogy. egy újonnan felfedezett üstö­köst perihéliumpontján való áthala­dása előtt 9 hónappal már figyelem­mel lehessen kísérni. A rendelkezés­re álló hosszú idő alkalmat ad a vi­lág nagy csillagvizsgáló intézeteinek arra, hogy jól felkészüljenek foga­dására, és alaposabban megszervez­zék megfigyelését. Nem szabad elfe­lejtkezni az amatőr csillagászok nagy táboráról, amelynek tagjai eddig is elévülhetetlen érdemeket szereztek az üstököskutatásban. A november 10-én induló Skylab-3 amerikai űr- í állomás legénységének az eredeti ter­vek szerint is egyik fontos feladatát a csillagászati megfigyelések alkot­ják. A 85 napra tervezett űrrepülés során a Kohoutek-üstökös megfigye­lésére is sor kerül. Marsden és munkatársai szerint a Kohoutek-üstökös a hosszú periódu­­sú üstökösök családjába tartozik. Ke­­ringési ideje legalább 10 000 év. Ezt bizonyítja, az is, hogy a Merkúrnál háromszor közelebb kerül a Naphoz. Mivel hosszú periódusú üstökös, rit­kán jár napközeiben. Anyagát ezért még nem pazarolhatta el. Ezért re­mélhetjük, hogy az 1973 f Kohoutek­­üstökös igen fényes, talán évszáza­dunk legfényesebb üstököse lesz. HÍD KÉT VILÁGRÉSZ KÖZÖTT Az Európát Ázsiától elválasztó ten­gerszorosnak — a Boszporusznak — évezredek óta jelentős szerepe van az emberiség történetében. Partjain nagy birodalmak, nagy kultúrák ala­kultak ki, s a valóságban nem szét­választotta, hanem inkább összekap­csolta a két világrész peremén élő népeket. Az ókorban hettiták, trá­­kok, görögök népesítették be mind a két oldalát, s akkor a világuralom föltétele a Boszporusz birtoklása volt. A tengerszoros (törökül Bogazici) 29 km hosszú, legnagyobb szélessé­ge 1300 m, a legkeskenyebb helye — az Anadolu Hisar és a Rumeli Hisar között — osupán 660 m. Mélysége 50—10 m között váltakozik. A két part állandó összekapcsolá­sára először Nagy Dareiosz perzsa király gondolt: ő i. e. 512-ben — ke­reken 2500 évvel ezelőtt — építtette meg óriási hajóhídját a tengerszoros legkeskenyebb részén, hogy átvonul­tassa rajta seregét a szkiták ellen. A perzsa sereg még kétszer kelt át itt a görögök ellen, a makedón Nagy Sándor (i. e. 356—323) pedig ellen­kező irányban, a perzsa birodalom ellen vezette át seregét. A két part közötti híd építésének térve az oszmán török szultánok ide­jében újra előtérbe került. Az istam­­buli Topkapi Saray (a szultáni pa­lota) levéltárában fennmaradt II. Bayezit szultánnak (1481—1512) Leo­nardo da Vincivel egy boszporuszi hfd megépítése tárgyában folytatott levelezése. Leonardo da Vinci lehet­ségesnek tartotta a szoros áthidalá­sát, s hajlandónak mutatkozott a tervek elkészítésére. A nagy olasz mester egy — az Aranyszarv-öböl fölé építendő — 350 m hosszú híd­nak a vázlatát el is készítette. De •sem ennek a hídnak a megépítésére, sem a boszporuszi híd terveinek az elkészítésére nem került sor. Hetvenhárom évvel ezelőtt — 1900- ban F. Arnodin francia mérnök ké­szített II. Abdülmecid szultán fel­kérésére egy újabb hídtervet. Az er­re vonatkozó tervdokumentációt ma is láthatjuk a Topkapi Saray irattá­rában. E híd pillérekre épült volna, minden pillér fölött díszes kupola lett volna négy-négy minarettel és a A készülő híd az ázsiai oldalról néz­ve — A pályaelemek beemelésének vázlata híd védelmét szolgáló ágyúállások­kal. Éjjel a minarettek világítótorony­ként működtek volna. Az évszázadok során készült ter­vekből kitűnt, hogy ekkora távolsá­got és ilyen nagy mélységet pillére­ken álló és hagyományos techniká­val készülő híddal legyőzni nem le­het, pontosabban: a rá fordított költ­ség és munka nem állna arányban az eredménnyel. ALAGÚT VAGY FÜGGŐHÍD? A két világrész közötti közvetlen kapcsolat megteremtését célzó leg­újabb tervezések során az alagút és a függőhíd között kellett választani. Az előzetes számítások és tanul­mányok két olyan okra mutattak rá, amelyek miatt az alagút tervét el kellett vetni. így egyetlen célszerű megoldásként a függőhíd maradt. Függőhidakat már igen-igen régi időkben is készí­tettek, ezek tartóköteleit azonban csak ágakból, növényi indákból fon­ták. Vasláncból készült tartókat elő­ször Kínában alkalmaztak. A legna­gyobb ívnyílású ilyen hidat — amely még ma is használatos — 1632-ben építették a Sárga folyón. E híd ka­ravánforgalomra készült, s ívnyílása 60 méter volt. Európában sokáig a lánc nagy teherbírása és biztonsága ellenére sem használták ezt a típust. Elsőként Angliában a Temzén, 1802- ben épült a kínaihoz hasonló lánc­híd, de csak gyalogosforgalomra, 1826 óta azonban sok ilyen híd épült a világon, köztük a budapesti Lánc­híd is. A tartókábel több mint tízezer da­rab 0,5 cm átmérőjű acélhuzalból áll Az utóbbi évtizedekben az acél­lemezes láncot a kábel váltotta fel Ilyen kábeltartós függőhíd a bratis­­lavai új híd is. Ugyancsak kábel­tartós a világ három legnagyobb füg­­gőhídja is: a New York-i Verraza­­no— Barrows—híd ívnyílása 1278 mé­ter, a San Franciscó-i Golden Gate-é 1260 m, s a New York-i Washing­­ton-hídé 1100 m. Ezeknek a nagy ív­nyílású hidaknak az építésekor bi­zonyosodott be, hogy a kábeltartós híd építhető meg a leggyorsabban, s ez a legolcsóbb is. A két világrész összekapcsolása persze a híd megépítésén kívül szük­ségessé teszi a környező utak és hi­dak megépítését is. A híd — és a hozzá kapcsolódó úthálózat — építé­sét nemzetközi versenypályázat út­ján a nyugatnémet-angol Hoctief— Cleveland-féle munkaközösség nyer­te el. A teljes kivitelezés költ­sége 75,5 millió dollár, a vállalt épí­tési idő 34 hónap volt. (A kivitelezés összegéből magának a hídnak az építésére csupán 22 millió dollárt fordítottak. A SZERELÉS A híd teljes hossza 1560 m. A híd­­pálya 64 m magasan húzódik a ten­ger fölött. Az egész hidat két 165 m magas kapuzat (pilon) tartja. Ezeket 60 m mélyre alapozták, s a parton egy-egy horgonykamrához rögzítet­ték 75 cm vastag kábelekkel. Mind­egyik kapuzat két-két — különlege­sen szilárd acélból készült — oszlop­ból és keresztgerendákból áll. Az oszlopok keresztmetszete a földben 5x7 m, a föld felett 3x7 m. A két oszlop közötti távolság 28 m. A híd három részből áll. A tenge­ren átívelő középső — 1074 m hosszú — részhez az ortaköyi oldalon 231 méteres, a beylerbeyi oldalon 255 m-es szakasz csatlakozik. A tartókábelek mindegyike 10—10 ezer acélhuzalból készült, a huzalok átmérője 0,5 cm. összesen 49 500 km-nyi acélhuzalra volt szükség. A hídpályát 60 előregyártott elem­ből szerelték össze: az elemeket az ázsiai oldalon felállított üzem készí­tette. Egy elem szélessége 33,40 m, hossza 17,90 m, vastagsága 3 m, sú­lya 150 tonna. A szerelés céljaira egy olyan kompot készítettek, amely a pályaelemeket egyenként a beépítés helyére tudta szállítani. Ott az ele­meket egy tartókábeleken mozgó szerkezet a szükséges magasságra emelte, majd pontosan beállították és összekapcsolták őket a már rögzített elemmel és a tartókábelekkel. A pá­lya szerelése középen kezdődött, s egyszerre haladt a két part felé. A hídpályának ilyen módon való össze­állítása három hónapig tartott, és közben a Boszporusz hajóforgalmát sem zavarta. A 33,40 m széles hídpá­­lyából kétoldalt egy 2,50—2,50 m-es rész a gyalogosok számára készült járda; középen három-három forgal­mi sáv szolgálja a kétirányú forgal­mat. A híd súlya 15 000 tonna. A török köztársaság 50 éves törté­nelmének legnagyobb alkotása ez a híd, amely a világnak negyedik, Eu­rópának és Ázsiának pedig a legna­gyobb függőhidja. Az emberiség tör­ténetében ez az első olyan híd, amely két világrészt kapcsol össze, s ez az összekapcsolás jelképes is: az egy­máshoz való közeledés, bolygónk „zsugorodásának“ a jelképe. A 2500 éves terv megvalósult. Köt; 19

Next

/
Thumbnails
Contents