A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

HOSSZÚ HAJÚ VENDEGEK HÓBAN, FAGYBAN A VOLÁN MELLETT Itt a negyedik évszak, és a me­teorológia, ellentétben az utóbbi évekkel, zord telet jósol. Erős fagyok várhatók, s ha minden igaz, lesz hó is bőven. Mindenekelőtt meg kell tisztítani minden ablakot, hogy jól lássunk, hiszen a téli szürkeségben úgyis rosszabb a látás. Távolítsuk el a je­get a külső visszapillantó tükörről is. A gumikért a reggeli ellenőrzés­kor már sokat nem tehetünk — azo­kat még idejében, Ő3szel kell kicse­rélni, ha kopottak. Mindenekelőtt meg kell tanulni mindig a motor fékező erejével kell elkezdeni, és ennek csak segítünk a fékekkel. A legvégén, amikor már majdnem lefullad a motor, akkor sza­bad kinyomni a kuplungot. Rz ugyanis megóv minket attól, hogy a kerekek megcsússzanak, ami bizony balesetet is okozhat. Nemcsak a hir­telen fékezéstől kell óvakodnunk a csúszós úton, ugyanilyen veszélyes a hirtelen elindulás is. Még ma is vé­gigfut a hideg a hátamon, ha egyik ezzel kapcsolatos élményem az eszembe jut. A forgalmas utcán va­lamiért meg kellett állnunk, és ami­kor újra indultunk, a tanulóm jó nagy gázt adott, és hirtelen lelépett a kuplungról. A kocsi száznyolcvan fokot pördült, és elindult a forga­lommal szemben, a villamossínen. Általában tartsuk szem előtt, hogy a csúszós úton semmilyen hirtelen manőverrel ne kísérletezzünk, mert a kocsi tehetetlensége hamar legyő­zi a csökkent tapadást. A legnagyobb óvatosság ellenére is előfordul, hogy az autó megcsúszik. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy valami biztosan tilos! Fékez­ni. A tapasztalatlan vezető ha az au­tó megcsúszik, rémületében a fékre tapos, amivel megsokszorozza a bajt. Ilyenkor az a helyes, ha a kormányt mindig a csúszás irányába fordítva (tehát ha jobbra fáról a kocsi, ak­kor jobbra kormányozva) próbáljuk megszüntetni azt. Ilyenkor sokat szá­mít a lélekjelenlét, az, hogy legyen türelmünk lassú kormányfordítással „megfogni“ a csúszást. Sőt, néha ál­dozatot is kell hozni a nagyobb baj elkerülésére, mert hiszen még min­dig kisebb baj az árokba fordulás, mint a szembejövővel való összeüt­közés. Csúszásnál sokszor hasznos lehet, ha hagyjuk a kocsit lesodród­ni az út szélére, mert ott rendsze­rint érintetlen hó van, mely segíthet az autó kiegyensúlyozásában. / A csúszás sokszor odáig terjed, hogy el sem tudunk indulni az út széléről. Kipörögnek a kerekek, és az autó nem mozdul. Ez ellen van or­vosság? Egyik orvossága ennek is a türel­mes, óvatos indítás. Ha hirtelen kap­juk le a lábunkat a kuplungról, ak­kor persze hogy kipörögnek a kere­kek. És a kipörgő kerék árkot ás ma­gának, abból már egyáltalán nem egyszerű „kikecmeregni“. Néha még azt is tanácsoljuk, hogy ilyen hely­zetben, és általában csúszós úton ne első, hanem második sebességgel in­dítsunk, mert így eleve nincs olyan ereje a motornak, kisebb a kipörgés veszélye. Ha viszont már beásták magukat a kerekek, akkor segíthet a kocsi ide-oda lendítgetése. Az üstökösök feltűnő alakjukkal mindig magukra vonták az emberek figyelmét. Az ókorban és a közép­korban a megjelenésüket baljós égi jelnek tekintették 150 év óta tanul­mányozzák lelkiismeretesen az üstö­kösöket. Ma mór félszáznál több olyan periodikusan visszatérő üstö­köst ismerünk amelynek pályaada­tait megtalálhatjuk az évenként megjelenő csillagászati évkönyvek­ben. A legelső meglepetés az üstökösök­kel kapcsolatban az, hogy nem is olyan ritkák mint, ahogy általában gondoljuk. Statisztikai adatok szerint minden évben felfedeznek 4—5 új üstököst. Az „új“ jelző csak azt je­lenti, hogy eddig még egyszer sem került a földi távcsövek látómezejé­be. Az ilyen teleszkopikus üstökösök­ről csak a csillagászok vesznek tu­domást A szabad szemmel látható üstökösök legnagyobb része olyan gyenge fényű, högy a szakembere­ken kívül másnak fel sem tűnik. Év­századonként ezernél több üstökös haladt át a Nap és a Föld között. Ezek között azonban csak kettő—há­rom olyan akad amely fényességével általános feltűnést kelt. Az 1910-ben földközelben járt Halley-üstökös óta hasonlóan fényes üstököst eddig még senki sem látott. A közelmúltban lát­ható üstökösök legfényesebbje az 1970-es Bennett-üstökös volt, amelyet annak az évnek tavaszán lehetett látni a hajnali égbolton. December végétől január végéig, közel egy hónapig gyönyörködhetünk a Kohoutek-üstökösben, amely a Hal­­ley-üstökösnél is fényesebb és sza­bad szemmel is jól látható. Az üstökösök a Naprendszer tag­jai. Általában igen elnyúlt ellipszis alakú pályán keringenek a Nap kö­rül. Pályasebességük napközeiben (perihéliumban) a legnagyobb: 100— 200 km/sec sebesség is előfordulhat. Naptávolban (aféliumban) sebessé­gük ezerszer kisebb. Egy-egy üstö­kös tömege elenyészően csekély, hi­szen az üstökös-család össztömege kisebb a Föld tömegénél. Az üstökö­sök kis tömegük és kis sűrűségük miatt sohasem gyakorolnak számotte­vő zavaró hatást azokra az égitestekre amelyek mellett elvonulnak. Az 1770 L. Lexell-üstökös a Jupiter mellett haladt el. Az óriásbolygó aravitációs terének hatására letért eredeti pó­lyájáról és az új pályán kétszer meg­kerülte a Napot. Ekkor ismét a Ju­piter közelébe került. Az aravitációs tér most olyan irányban gyorsította fel az üstököst, hogy az végleg el­hagyta a Naprendszer belső terét. Mind a Lexell — mind az 1889 V. Brookes-üstökös a Jupiter holdjai között haladt el anélkül, hogy azok mozgásában a legcsekélyebb zavaró hatást okozta volna. Az üstökösök között, keringési idő szempontjából, óriási a különbség. Az Eucke-üstökösnek a legkisebb a keringési ideje 3,3 év alatt kerüli meg a Napot. A rövid periódusú üs­tökösök keringési ideje 100 évnél rö­­videbb. Ezzel alkotják a periodikusan visszatérő üstökösök csoportját. A középperiódusú üstökösök 10 000 év­nél hosszabb idő alatt futják be pá­lyájukat. Ezek nagyon eltávolodnak a Naptól. Vannak közöttük olyanok, amelyeknél az aféliumtávolság a 15 billió kilométert is meghaladja. Ezt a távolságot a fény másfél év alatt fut­ja be. A legnagyobb naptávolságú üstökösök napközelpontja a Merkur bolygó pályáján is jóval beljebb ke­rül a keringési. idő évmilliókban mérhető. A hosszú periódusú üstökö­sök így — Naprendszer belső zóná­jában népes családot alkotnak. Az üstökösök itt csak egymásra fejthet­nek ki zavaró hatást. Ha valamelyi­kük pólyasebessége csökken, akkor a Naprendszer belső terébe kerül. Itt az óriásbolygók módosítják a mellet­tük elhaladó üstökös sebességét, úgy, hogy a hosszú periódusú üstökösből rövid periódusú üstökös lesz. Azok a rövid periódusú üstökösök, amelyek fordulópontja egy-egy óriás­bolygó távolságában van, az illető bolygóról elnevezett családot alkot­ják. így a Jupiter-családhoz 7, a Szaturnusz-családhoz 6, az Uránusz­­családhoz 4, a Neptunusz-családhoz pedig 9 üstökös tartozik. Mivel több üstökös aféliuma a Plútó pályá­ján is túl van, fel lehet tételezni, hogy ott még van fel nem fedezett óriásbolygó. A KOHOUTEK-ÜSTÖKÖS Az 1846-ban felrobban Biela üstö­kös feltételezett maradványainak meglévő része a számítások szerint 1971. őszén került ismét földközelbe. Ezek felkutatására vállalkozott a Hamburg-Bergdorfi Csillagvizsgáló Intézet. De minden fáradozás hiába­valónak bizonyul, nem sikerült meg­találni az üstökös-maradványt. A lel­kiismeretes munka más irányban hozta meg a gyümölcsét: 50 új kis­bolygót fedeztek fel. Ennek a mun­kacsoportnak volt az egyik tagja a cseh származású dr. Luboä Kohou­­tek NSZK-beli csillagász, ö fedezte fel fényképlemezeken 1973. február 27-én és 28-ón az 1973 ie jelzésű és március 7-én az 1973 f jelzésű üstö­köst. Az előbbi mái 1973 júniusában eltávolodott a Földtől. Az utóbbiról utólag derült ki, hogy már egy ja­nuárban készített felvételen is szere­pelt. Felfedezésekor az üstökös 16. nagyságrendű elmosódott ködfoltnak látszott a Hydra nevű csillagkép fe­jénél. Brian G. Marsden számította ki elektronikus számológéppel az eddig észlelt adatok alapján az üstökös pá­lyáját, a számítások szerint decem­ber 28-án kerül napközeibe. A Nap középpontjától mért távolsága ekkor 21 millió kilométer lesz. Marsden szerint az üstökös fényessége ekkor felülmúlhatja az 1910-ben napközei­ben járt Halley-üstökösét, amelyet a század legfényesebb üstökösének tar­tanak. Maga Kohoutek az üstökös várható fényességének becslése te-A Kohoutek-üstökös útja 1973. VII. 7. — 1974. II. 17 között A Kohoutek-Ustökösről készített felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents