A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-15 / 7. szám

ló ez, hiszen a laikusnak érthetetlennek tűnő vékony, fehér vonalak sokasága a hajógyár egész termelési programjának összes hajáidomát magában rejti. — Olyan ez, mintha valaki szikével vagy borotvapengével lemezszerűén föl­szeletelte volna az egész haját. A bor­dametszet a hajóépités legfontosabb segédeszköze, hiszen a gyártási folya­mat során e precíz falemezek hű má­solataként szabjuk ki vasból a hajók építőelemeit — magyarázza a műve­zető. A szerelőcsarnok hatalmas tolóajtaja tárva-nyitva. Idekinn verőfényes ragyo­gással fodrozza selymesre a tavaszias szellő a Duna sekély vizét. Ez az éles, friss levegő a bejárat közelében ugyan el-elkeveredik még a csarnok nehéz, fá­radt levegőjével, de alighogy néhány méterrel tovább lépünk a széles vaskü­szöbtől, itt már úgy tűnik, mintha egy óriási ónos esőfelhő kendőzné o Na­pot ... Eltűnnek a színek, sötétesen, egyhangúan szürkévé olvad minden: a merev-rideg tartópillérek, a hatalmas rgmák, a vasgerendák, az acélrekeszek, a bordák és az épülő hajók egyéb leg­különbözőbb formájú idomai. És zaj, hangos zaj fogadja a belépőt. A lég­kalapácsok, hegesztőpisztolyok és a ha­jókovácsok többi szerszámának fortissi­­mójótól rezonálnak ilyen fülsiketítő agresszivitással a vaslemezek, amolyan zivatarszerű villogás veszi itt körül az embert. Egyszerre tovább változik a kép: a daruk egyike elkészült hajólemezt emel a magasba. Impozáns látvány a levegőben úszó hajófar, melyen a var­ratok alapján térképszerű pontossággal felismerhető a hegesztők hangyamun­kája ... Ki tudhatná megszámlálni, hogy hány millió villanás kísérte munká­jukat, amíg az utolsó centiméter össze­hegesztésével Is elkészültek ... Az RMNL 2700-as teherszállító hajó törzsének eddig elkészült része a csar­nok közepén várja, hogy a darun függő farrészt Is hozzáillesszék. A hajóková­csok, hegesztők újabb brigádja lát most munkához. Milliméternyi pontossággal hegesztik össze a hajótörzs egyes ele­meit, Az illesztések mentén villamos MIE LŐTT A HAJÓKÜRT Az épülő hajótest hatalmas bordái mel­lett szinte eltörpülnek a hegesztők.., „Komórno (Komárom) az elsősorban a hajógyár, a hajógyár pedig Komá­rom és közeli környéke" — mondják errefelé az emberek, Két-három kőh^­­jításnyira a várostól, a tenger felé hömpölygő Duna és a főváros irányá­ba kígyózó országút közé ékelődve ma­gasodnak hatalmas szerelőcsarnokai. A hajógyár tavaly ünnepelte 75. születés­napját; így ma már több mint három­negyed évszázada gazdagítja a Duna és a Vág-Duna által körülzárt csalló­közi lapályon nyújtózó város tornyokkal, bástyafallal, hidakkal ékesített jellegze­tes látképét. Munkában és események­ben gazdag volt az elmúlt hét és fél évtized, de a jelen is nem kevésbé iz­galmas. Egykor sok-sok család megél­hetése s mindennapi kenyere függött a hajógyártól, napjaink „izgalmát" a ter­melési feladatok maradéktalan teljesí­tése, a munkaverseny, a munkakörül­mények javítása, a külföldi megrende­lők elégedettsége, az újítómozgalom sikere és még számos egyéb mozzanat jelenti. „Komárom az elsősorban a hajó­gyár..." — Ismételgetem magamban, amíg a januári hirtelen olvadás okozta havas latyakban a gyárkaputól az üze­mi lap szerkesztősége felé baktatok. — Mi érdekelne? — fogad barátsá­gos, széles mosollyal Morovics Lajos, az üzemi lop szerkesztője. Egykori olvasmányaim kusza emlékei, filmben vagy személyesen látott morcos tekintetű kapitányok, árbocra kúszó nyurga matrózok, hullámokkal dacoló bárkák képe, gyerekkorom kandi pálya­­választási vágyai sűrűsödnek válaszom­ba, amikor kiszalad a számon: — Nem több, mint annyi: hogy ké­szül egy hajó ... Nevetve föltórcsóz egy telefonszámot, és röviddel később már Németh Sándor művezető kalauzol a gyárban. Ingázó. Ekeiről jár be naponta a munkahelyé­re. Reggelente, alighogy leszáll az au­tóbuszról, máris elnyel! őt a gyár bejá­rata felé igyekvők sokasága. Sietve le­­bélyegzi kártyáját, elvégre egy műveze­tőnek a pontosság tekintetében is pél­daképnek kell lennie. De itt amúgy is számít minden perc, hiszen a hegesztő­brigádok munkájának irányítása nem kis felelősséggel jár. Délutánonként pedig? Néha bizony még a munkaidő leteltével is Jócskán akad ezernyi teen­dő ... Ha ellenben Időben hazajut, hát elsősorban gondos családapa, de jó szemű fényképész, szülőfaluja labdarú­gó-csapatának lelkes társedzője s ál­dozatkész CSEMADOK-tag Is. — Tanoncévelmet Is beleszámítva, már huszonkettedik éve dolgozom itt a hajógyárban — mondja. — Ügy isme­rem minden zugát, akár a tenyere­met ... Először a rajzterembe Indulunk. Erde-MEGSZÓLAL... kés ellentmondás: a készülő hajók fő építőanyagát az összeillesztett vasleme­zek tonnái jelentik, ám a gyártási fo­lyamat mégis a rajzterem tükörsima padlóján kezdődik. Itt hatalmas fale­mezekből kiszabják a leendő hajótest egy-egy részét. Szakszerűen: elkészítik a „malbon“-t, vagyis a hajszálpontos bordametszeteket. Amolyan varázspad­szikrák milliárdjai villognak, utat talál­va a legkülönbözőbb testhelyzetben — például térdelve, háton, hason, oldalt fekve vagy éppen összegömbölyödve — dolgozó munkások cipőjébe, a kesztyűik alá, miközben tüzes hunyorgással a földre hullanak. Derekas, nehéz férfimunka ez a ja­vából! A hegesztők centiméterről centiméter­re birkóznak meg a végtelennek tűnő illesztések mindegyikével. Persze, gon­dosan ügyelnek közben arra is, hogy kifogástalan legyen a varrás, melynek minőségét egyszerre kettős vizsgálatnak is alávetik. Először az ismert petróleum­próbának, majd az árgus röntgenszem ellenőrzésének. Téved azonban, aki esetleg túlzott óvatosságnak tartja ezt, hiszen az egyes elemek „összevarrása* az egész hajóépítés legfontosabb, úgy­szólván döntő szakasza. Legyen az te­her- vagy személyszállító hajó, egysze­rű uszály vagy „csupán" kotróhajó... A hajókovócsok után a villanyszere­lők, gépészek, vízvezetékszerelők, aszta­losok, kárpitosok és ki tudná így hamar­jában fölsorolni, hogy még mi minden­féle szakiparos lát fürgén mun­kához, hogy határidőre elkészülhessen az új hajó. Amikor mór gyakorlatilag késznek tekinthető minden munka, ün­nepélyesen vízre bocsátják az ezerkét­száz tonnányi vaskolosszust. A befeje­zési munkálatokat és az utolsó simítá­sokat már kirít, a vízen végzik el. Most már csak a próbautakkal, tüzetes mű­szaki vizsgálattal járó hivatalos átadás

Next

/
Thumbnails
Contents