A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-15 / 7. szám
FÉNYKÉPEZZEN ÖN IS! Benyók Jó/scf zeliezovcei (zselízi) olvasónk felvétele: Tél az erdőben Henrich Sándor Moldova n Bodvou-i (szepsu) olvasónk felvétele: Két generá cio Sárközi Ferenc kosicei (kassai) olvasónk felvétele: Múlt, jelen, |óvo LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK PILLANATKÉP EGY KÖNYVTÁRBÓL A körülmények úgy hozták, hogy nap-nap után a helyi könyvtárban töltök néhány órát. Szepsi öreg kultúrházának földszinti részét foglalja el a könyvtár. Az alkalmazottak leleményességét és kitűnő ízlését dicséri, hogy ebben az ódon épületben célszerűen és mutatósán helyezkednek el a tematikailag rendezett könyvcsoportok. A politikai irodalom külön helyiségben foglal helyet, úgyszintén a gyermekirodalom is. Az előcsarnokban faliújság hívja fel a látogatók figyelmét az éppen időszerű évfordulókra és a könyvújdonságokra. A könyvtárban hárman dolgoznak: Bodnár Katalin, GlodiSová Valéria és Zsolner Katalin. A városnak 5400 lakosa van, ennek több mint 23 százaléka látogatja a könyvtárat, amely 18 460 kötettel rendelkezik, ebből szépirodalmi mű 10 058 kötet, gyermekkönyvekből pedig 4345 kötetet tartanak, politikai és szakkönyv 4057 kötet. 1973-ban 1260 olvasót tartottak nyilván. Egy olvasóra számítva 21,9 darab kikölcsönzött könyv jut évente. Amikor a könyvtárban tartózkodtam, a kora esti órákban Zsolner Katalin volt szolgálatos. Az olvasóterem asztalai nagyrészt foglaltak. Diákok sakkoznak, vagy a folyóirat-polcról egymás után szedik le a lapokat és figyelmesen nézegetik. Néha majdnem kiürül a polc, minden újság kézben van. Sűrűn nyílik az ajtó. Felnőttek jönnek, határozott kívánsággal: ezt és ezt a könyvet szeretnék. Ha többen vannak, véleményt cserélnek az olvasott könyvekről, felhívják egymás figyelmét egy-egy regényre, örvendetes, hogy nagyon kevés a tétova vendég. Zsolner Kati ezeknek is segítségükre siet. Ha kissé csökken a forgalom, leül és osztályozza a könyveket. Amit visszahoztak, halomba rakja és előveszi a jegyzetét: egyik olvasó ezt a regényt kívánja, visszahozták, tehát felhívja telefonon. Nem is teszi helyére a könyvet, mert rövid idő múlva megérkezik az érdeklődő. A diákok számára kötelező olvasmányokat együvé teszi, három-négy kisiskolás érkezik, s mohón, örömmel veszik át a kikészített könyveket. A politikai könyvekben főiskolás lányok lapozgatnak. A könyvtárak közötti csere keretében 325 kötet fordul meg náluk. Jóleső érzés szemlélni ezt a precíz és hasznos munkát. Győri Sarolta JÓL SIKERÜLT ÍRÖ-OLVASO TALÁLKOZÓ A CSEMADOK irodalom-népszerűsítő munkájában jelentős helyet foglalnak el az író-olvasó találkozók. Ez a munkaforma egyre elterjedtebb helyi szervezeteinkben. Csallóközaranyoson a helyi szervezet a közelmúltban rendezett egy ilyen szerzői estet Lovicsek Béla íróval. A szép számban megjelent közönség között fiatalok s öregebbek is voltak. Horváth Zoltán, a helybeli általános iskola igazgatóhelyettese fogadta a körünkben megjelent írót, akinek kis úttörők virágcsokrot adtak át. Kedves jelenet volt. Lovicsek Béla közel áll hozzánk, tanítókhoz, mert ő maga is pedagógusként kezdte pályafutását, s csak később kezdett el írni, regényt, novellát, színdarabot. „Nagyon szeretem szülőföldemet — mondotta. — Írásaim is e tájhoz kötődnek, az itteni emberekhez. Itt éltek a Tűzvirág és a Csillagszemű asszony című regényeim alakjai is, illetve azok az emberek, akikről mintáztam őket. Szeretem a fiatalokat, alkotásaimban igyekszek hozzájuk is szólni. Nekik írtam a Mezítlábasok című kisregényemet.“ Köszönetét mondott az általános iskola tanítóinak és tanulóinak a jól sikerült műsorért, ami igazán emelte az író-olvasó találkozó színvonalát. „Most is sokat járok — mint újságíró — az emberek közé, szülőföldemre, a Garam-vidékre, de ugyanígy a Csallóközbe vagy Gömörbe is, érdeklődöm, sorsuk, életkörülményeik, örömeik, bánataik, problémáik iránt.“ Az író a feltett kérdésekre válaszolva beszélt indulásáról, útkereséséről, a sok-sok fáradságos munkáról, amivel írói profilját kialakította. Lovicsek Béla, hisszük, otthon érezte magát nálunk, s mi is örülünk, hogy ilyen kedves vendége volt közönségünknek. Reméljük, nem az utolsó találkozója volt velünk. Csallóközaranyos irodalomkedvelő közönségével. Michelberger Natália TALÁLKOZÓ CSONTOS VILMOSSAL A CSEMADOK zselizi helyi szervezete január 22-én jól sikerült író-olvasó találkozót rendezett Csontos Vilmossal, a közeli Zalaba községben élő költővel. A mintegy 200 főnyi közönség figyelmesen kísérte végig a költő életútját, amelyet Göbő Lajos, iskolaigazgató ismertetett. Az iskola tanulói által előadott költemények hűen szemléltették Csontos egyszerű, közvetlen egyéniségéből fakadó tiszta költői magatartását; a falu dolgozó parasztságához való következetes és őszinte ragaszkodását. Egy olyan költő tárta szívét versein keresztül az irodalmat, a költészetet szerető és igénylő közönség elé, aki sohasem akart több lenni, mint ami népe, aki „csendes lobogással“ népének lelkivilágát, szellemének tisztaságát látta és láttatta költészetében. Az író-olvasó találkozó színvonalát emelte, hogy a költő megzenésített versei is megszólaltak a CSEMADOK énekeseinek ajkán. Kántor Imre, Polák István és Mokos Ernő tolmácsolták a dalokat Andruska Tiborné zongorakíséretével. A gondosan előkészített műsor után meleg, barátságos hangú beszélgetés kezdődött a költővel. Kérdés kérdés után következett, s a csendes szavú Csontos Vilmos tiszta őszinteséggel válaszolt valamennyire. A találkozó bensőséges hangulatát bizonyítja, hogy a közönség soraiból is olvastak fel Csontos-verseket. Jóleső érzés volt hallani a költőtől, hogy a legelső író-olvasó találkozója is Zselizen volt, éppen negyven évvel ezelőtt, s attól az időtől kezdve Zseliz sokat jelentett a számára. Valahányszor idejön, fel-felsejlik benne az egykori találkozó, az indulás emléke. Amikor arról kérdezték a költőt, mit adott neki az élet, esetleg mit tagadott meg tőle, — s ő mivel maradt adósa, azt a választ adta, amit csak egy szerény ember adhat: „Az élet sem tartozik, meg úgy érzem, én sem.“ A kilenc kötetbe foglalt verseknek minden egyes sorából egyszerű tisztasággal árad fajtája, népe iránti szeretete, a hozzá való ragaszkodása. Jövő terveivel kapcsolatban elmondta, hogy Mezei bokréta címmel gyermekek részére készül összeállítani egy kötetet. Ügy éreztük, ezt a találkozót érdemes volt megrendezni, hiszen még közelebb kerültünk a költőhöz, az emberhez, akit versein keresztül is a magunkénak vallunk, aki örül, hogy tudott adni valamit másoknak. A CSEMADOK helyi szervezetének ez a rendezvénye első lépés volt azon feladatok megoldása felé, amelyeket az évi terve szerint megvalósítani szándékozik. Török Jenő
