A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-15 / 7. szám

KÉPES

híradó

Ondrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki Leonyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára kíséretének tagjaként egyhetes hivatalos baráti látogatáson Kubában tartózkodott, innen közvetlenül az Egyesült Államokba repült, hogy világpolitikai és bilaterális kérdésekben tárgyalásokat folytasson amerikai állami vezetőkkel. — A képen: Gromiko szovjet külügyminiszter amerikai kollégájával, Henry Kissingerrel.

Befejeződött az egyiptomi és izraeli csapatszétválasztások első fázisa és életbe lépett a második szakasz (amely lapunk megjelenéséig szintén befejeződik). Az ütemterv szerint az Izraeli csapatok befejezik a csatorna nyugati partjának kiürftését, az egyiptomi alakulatok pedig megkezdik a keleti parton állomásozó egységeik létszámcsökkentését. Fényképünk történelmi dokumentum: Egyiptomi katonák és miliclsták a levegőbe lövöldöznek örömükben, hogy tizennégy hetes izraeli megszállás után visszatérnek az első polgári menekültek Szuez városába. Szadat elnök különben terveket fogadott el a csatorna partján levő városok nagyszabású újjáépítésére és a csatorna hajózhatóvá tételére.

A Richter-skálán mért 5,2 fokos erősségű földrengés sújtotta a február 1-re virradó éjjelen a törökországi Izmir városát és környékét. A földrengés epicentruma az égeitengeri görög szigetek körzetében van, a török partok közelében. Előzetes hirek szerint a földrengésnek eddig 3 halálos és 20 sebesült áldozata van. Az anyagi kár Ts jelentős. — A képen: a földrengés következtében megrongálódott kormányépület.

Megtörtént a brit bányászok által leadott szavazatok őszszeszámlálása. A bányászok többsége az országos szavazáson felhatalmazta a szakszervezet végrehajtó bizottságát az általános sztrájk elrendelésére. A Times szerint a szavazati többség a megkívánt 55 százalékosnál mindenütt több, minimálisan Ó4 százalékos volt. Ha a kormány nem tesz Ígéretet a bányászol! bérének a bértörvények keretein belül való megjavítására és kitör az országos sztrájk, a Heath-kabinet olyan válságba kerül, hogy valászinűleg kénytelen lesz lemondani. — A képen: a Leicester grófságban levő Snimbsten bánya vájárai leadják szavazatukat. Felvételek: CTK

ENYHÜLÉS fS OSZTALYHARC

Az utóbbi két—három esztendő olyan változásokat hozott a nemzetközi helyzetben, ami — a hidegháború időszakának pangásához, gyakori válságaihoz képest — valóságos frontáttörésnek tűnik, Gondoljunk csak az NDK nemzetközi elismertetésére, az NSZK külpolitikájának eltolódására a realizmus irányába, az európai biztonsági értekezlet s a fegyveres erők és a fegyverzetek csökkentésére irányuló tárgyalások összehívására, a vietnami háború befejezésére s különösen a szovjetamerikai kapcsolatokban bekövetkezett változásokra, amelyek a Közel-Keleten már az első tűzpróbát Is kiállták, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nyilvánvaló: ez már nem a hidegháború világa. Új helyzet, új lehetőségek alakultak ki, s ez arra kötelez, hogy sok mindent újra értékeljünk.

De bármennyire is örvendünk a béke megszilárdulásának, tudjuk, hogy a nemzetközi osztályharc más eszközökkel tovább folytatódik és tovább is kell hogy folytatódjék. Kommunisták, forradalmárok sohasem lehetnek a jelenlegi osztályállapotok befagyasztása, a „társadalmi status quo" elismerése mellett, ameddig lesz kizsákmányolás, Imperializmus, népelnyomás. A békés egymás mellett élés nem Jelent lemondást sem a nemzeti függetlenségértés szabadságért, sem a társadalmi haladásért és igazságosságért vívott küzdelemről. A mai helyzetben lehetőség nyílik a világháború elkerülésére, a helyi háborúk megakadályozására, a fegyverkezési hajsza csökkentésére, a békés gazdasági versenyre.

Ebben az új helyzetben különösen kiéleződik az ideológiai küzdelem. Es erre nekünk is megfelelően fel kell készülnünk, tudva azt Is, hogy az ideológiai harc szerepe, Jelentősége holnapra — amikor a békés egymás mellett élés elvei általános elismerést nyernek — még nagyobb lesz, mint ma.

Ha fontos csatákat nyertünk is, a szilárd nemzetközi helyzetért, az államok közti háborúk kiiktatásáért, a feszültség enyhüléséért vívott harc még távolról sem ért véget. Még kevésbé az a küzdelem, amely a népek elnyomásának és kizsákmányolásának megszüntetéséért folyik. Hiszen, ha a béke fenntartásáért fő terhet viselő szocialista közösségnek sikerült Is többé-kevésbé elfogadtatnia a tőkés világ egy részével a békés egymás mellett élés elvét, ettől a kapitalista társadalom osztályjellege és stratégiai célja nem változott.

Az imperialista burzsoáziának az a része, amely felismerte a megváltozott erőviszonyokat mai, közvetlen célként nem a szocializmus azonnali megszüntetését tűzi ki, hanem a gazdasági, politikai, kulturális és Ideológiai befolyásolás révén próbálja belülről gyengíteni ezeket az államokat, bomlasztani egységüket a szocialista közösségben. De igen erősek még a semmiféle józanságot nem tanúsító, szélsőséges reakciós erők is a tőkés világban. A tőkének ezek a legelvakultabb antikommunista képviselői ma sem akarják tudomásul venni az erők eltolódását, s minthogy az enyhülés közepette nem érhetik el céljaikat, folytatni szeretnék a hidegháború, az agresszió politikáját.

A szocialista országok álláspontja a béke, a haladós kérdésében következetes és rendíthetetlen: aktív harcot folytatnak a békéért, a békés egymás mellett élésért, de az enyhülés politikájának eredményei nem változtatnak azon, hogy az osztályharc nemzetközi és nemzeti keretekbe^ változatlan hevességgel tovább folytatódik.