A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-15 / 7. szám

KÉPES híradó Ondrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter, aki Leonyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára kíséretének tagjaként egyhetes hivatalos baráti látogatáson Kubában tartózkodott, innen közvetlenül az Egye­sült Államokba repült, hogy világpoliti­kai és bilaterális kérdésekben tárgyalá­sokat folytasson amerikai állami veze­tőkkel. — A képen: Gromiko szovjet külügyminiszter amerikai kollégájával, Henry Kissingerrel. Befejeződött az egyiptomi és izraeli csapatszétválasztások első fázisa és életbe lépett a második szakasz (amely lapunk megjelenéséig szintén befejező­dik). Az ütemterv szerint az Izraeli csa­patok befejezik a csatorna nyugati partjának kiürftését, az egyiptomi ala­kulatok pedig megkezdik a keleti par­ton állomásozó egységeik létszámcsök­kentését. Fényképünk történelmi doku­mentum: Egyiptomi katonák és milicls­­ták a levegőbe lövöldöznek örömükben, hogy tizennégy hetes izraeli megszállás után visszatérnek az első polgári me­nekültek Szuez városába. Szadat elnök különben terveket fogadott el a csator­na partján levő városok nagyszabású újjáépítésére és a csatorna hajózható­vá tételére. A Richter-skálán mért 5,2 fokos erősségű földrengés súj­totta a február 1-re virradó éjjelen a törökországi Izmir vá­rosát és környékét. A földrengés epicentruma az égei­­tengeri görög szigetek körzetében van, a török partok kö­zelében. Előzetes hirek szerint a földrengésnek eddig 3 halálos és 20 sebesült áldozata van. Az anyagi kár Ts je­lentős. — A képen: a földrengés következtében megron­gálódott kormányépület. Megtörtént a brit bányászok által leadott szavazatok ősz­­szeszámlálása. A bányászok többsége az országos szava­záson felhatalmazta a szakszervezet végrehajtó bizottságát az általános sztrájk elrendelésére. A Times szerint a sza­vazati többség a megkívánt 55 százalékosnál mindenütt több, minimálisan Ó4 százalékos volt. Ha a kormány nem tesz Ígéretet a bányászol! bérének a bértörvények keretein belül való megjavítására és kitör az országos sztrájk, a Heath-kabinet olyan válságba kerül, hogy valászinűleg kénytelen lesz lemondani. — A képen: a Leicester gróf­ságban levő Snimbsten bánya vájárai leadják szavazatu­kat. Felvételek: CTK ENYHÜLÉS fS OSZTALYHARC Az utóbbi két—három esztendő olyan változásokat hozott a nemzetközi hely­zetben, ami — a hidegháború idősza­kának pangásához, gyakori válságaihoz képest — valóságos frontáttörésnek tű­nik, Gondoljunk csak az NDK nemzet­közi elismertetésére, az NSZK külpoli­tikájának eltolódására a realizmus irányába, az európai biztonsági érte­kezlet s a fegyveres erők és a fegyver­zetek csökkentésére irányuló tárgyalá­sok összehívására, a vietnami háború befejezésére s különösen a szovjet­­amerikai kapcsolatokban bekövetkezett változásokra, amelyek a Közel-Keleten már az első tűzpróbát Is kiállták, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nyil­vánvaló: ez már nem a hidegháború világa. Új helyzet, új lehetőségek ala­kultak ki, s ez arra kötelez, hogy sok mindent újra értékeljünk. De bármennyire is örvendünk a béke megszilárdulásának, tudjuk, hogy a nemzetközi osztályharc más eszközökkel tovább folytatódik és tovább is kell hogy folytatódjék. Kommunisták, forra­dalmárok sohasem lehetnek a jelenle­gi osztályállapotok befagyasztása, a „társadalmi status quo" elismerése mellett, ameddig lesz kizsákmányolás, Imperializmus, népelnyomás. A békés egymás mellett élés nem Jelent lemon­dást sem a nemzeti függetlenségértés szabadságért, sem a társadalmi hala­dásért és igazságosságért vívott küzde­lemről. A mai helyzetben lehetőség nyí­lik a világháború elkerülésére, a helyi háborúk megakadályozására, a fegy­verkezési hajsza csökkentésére, a békés gazdasági versenyre. Ebben az új helyzetben különösen ki­éleződik az ideológiai küzdelem. Es er­re nekünk is megfelelően fel kell ké­szülnünk, tudva azt Is, hogy az ideoló­giai harc szerepe, Jelentősége holnap­ra — amikor a békés egymás mellett élés elvei általános elismerést nyernek — még nagyobb lesz, mint ma. Ha fontos csatákat nyertünk is, a szi­lárd nemzetközi helyzetért, az államok közti háborúk kiiktatásáért, a feszültség enyhüléséért vívott harc még távolról sem ért véget. Még kevésbé az a küz­delem, amely a népek elnyomásának és kizsákmányolásának megszüntetéséért folyik. Hiszen, ha a béke fenntartásá­ért fő terhet viselő szocialista közösség­nek sikerült Is többé-kevésbé elfogad­tatnia a tőkés világ egy részével a bé­kés egymás mellett élés elvét, ettől a kapitalista társadalom osztályjellege és stratégiai célja nem változott. Az imperialista burzsoáziának az a része, amely felismerte a megváltozott erőviszonyokat mai, közvetlen célként nem a szocializmus azonnali megszün­tetését tűzi ki, hanem a gazdasági, po­litikai, kulturális és Ideológiai befolyá­solás révén próbálja belülről gyengíteni ezeket az államokat, bomlasztani egy­ségüket a szocialista közösségben. De igen erősek még a semmiféle józansá­got nem tanúsító, szélsőséges reakciós erők is a tőkés világban. A tőkének ezek a legelvakultabb antikommunista képviselői ma sem akarják tudomásul venni az erők eltolódását, s minthogy az enyhülés közepette nem érhetik el cél­jaikat, folytatni szeretnék a hideghábo­rú, az agresszió politikáját. A szocialista országok álláspontja a béke, a haladós kérdésében következe­tes és rendíthetetlen: aktív harcot foly­tatnak a békéért, a békés egymás mel­lett élésért, de az enyhülés politikájá­nak eredményei nem változtatnak azon, hogy az osztályharc nemzetközi és nem­zeti keretekbe^ változatlan hevességgel tovább folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents