A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

dolgozásában) és két átvett koreog­ráfiával szerepelt: az egyik Kama­rás Imre Zaérel mulatság c. táncának felújítása, amely mindig is gerincét képezte az együttes műsorának, a másik Quittner János: Szillcel tán­cok cimű kompozíciója.' A bemutatott táncok nem lepték meg a szakmai közönséget, mert már mindegyikkel találkozhattunk feszti­váljaink valamelyikén. Adám Lajos három önálló alkotásán lemérhettük egy pálya kezdetén álló koreográfus munkáját és fejlődési fokait. A Tar­­doskeddl találkozóban és a Gömöri estékben a koreográfus nem ragasz­kodik a zárt etnikumok táncanyagá­hoz és főleg csak üres látványosság­ra törekszik, ami sajnos operettszerű benyomást kelt. Ott, ahol ettől egy kissé eltér (főleg a lassú részeknél), nagyon zavaró képet nyújt, mivel a kompozíció tartalma (pl. találkozó vagy esték) nem csúcsosodik ki, ha­nem csak halványan, a mű elnevezé­sében marad meg. A Bodrogközi csárdás című tánc­kompozíció Viszont ennek ellenkező­jére utal: a koreográfus a kompozí­ció keretén belül egy bizonyos etni­kum párostáncára összpontosít, visz­­szaadva ennek tiszta motívumkincsét. Az egész koreográfiát egy szabad­táncoló nyitja meg, és talán ez kí­vánkozna befejezésnek is, hiszen ez az a mozzanat, mellyel Adóm Lajos kiemelte táncát az eddig szokványos sablonba szorított keretek közül. Kamarás Imre: Zsérei mulatság cí­mű táncképe még ma is, ennyi év el­teltével, jól helytállt az együttes mos­tani bemutatójának műsorán, és re­mélem, hogy még soká gerincét fog­ja-képezni műsorának. Röviden a konferansziéról, és a két magyarnóta-énekesről: a maguk mű­fajában mindhárman nagyon jó át­lagot képviselnek, de egyáltalában nem illenek be egy népművészeti műsorba. Ugyanez mondható el a be­mutatott Clgánytáncról is. A zenekar teljesítményéhez hozzá­szólni nehéz. Pillanatnyi indiszpo­­náltságuk nem nagyon segítette a be­mutató nívóját. Az együttes tánckara igyekezett hűen tolmácsolni a koreográfiákat, de még erősíteniük kell a tánckar színpadi fegyelmét és technikai fel­készültségét. Zárszóként csak ennyit: a be­mutató minden együttes szakmai színvonalának mércéje. Szükséges lenne, ha minden élegyüttesünk tar- , tana időről időre bemutatót, hogy a szakemberek és a közönség fel tud­ják mérni felkészültségük és tudá­suk pillanatnyi fokát. A bemutató, ha esetleg nem is a legsikeresebb, az együttes tagjait keményebb munkára ösztönzi és a néző tapsa (ami erről a bemutatóról sem hiányzott), összeko­vácsolja, még fokozottabb s fegyel­mezettebb munkára ösztönzi tagjait. QUITTNER JANOS VISSZATEKINTÉS A CSEMADOK negyedszázados jubileumát ünnepeljük. Igen, ün­nepeljük! Az évforduló, valójában azonban az indulás óta végzett munka ad erre alapot, illetve jo­got még akkor is, ha nem lehe­tünk minden téren elégedettek az elvégzett munkával. A társadalmi munka szerepe és értéke az eltelt időszak folyamán jelentős válto­záson ment át. Emlékezzünk csak vissza, honnan is indultunk? Ami­kor a CSKP határozata alapján hozzáláttunk a szervezéshez, a semmiből kellet elindulni. Nem volt más remény, csak a pártba vetett bizalom, hogy továbbra is egyengetni fogja az akkor még gyermekcipőben járó CSEMADOK útját. S hogy ez a bizalom jogos volt, arról most vallhat a 25 éves­sé nőtt ifjú. Mennyi is az a 25 év?! Attól függ, mihez mérjük. Ennyi idő alatt a gyermekek fel­nőttekké lesznek, az idősebbek el­fáradnak. A történelemben azon­ban más mércével mérnek... Az utóbbi időben többször el­gondolkoztam azon, mit is jelent nekem a CSEMADOK!? Talán egy kicsit körülményes erre választ adni. Falunkban, Izsán 1949 november 25-én ala­kult meg a CSEMADOK helyi szervezete. Én is ott voltam az alakuló gyűlésen. Nagyon jól em­lékszem arra az esős vasárnap délutánra, amikor az emberek tö­megesen tódultak az alakuló gyű­lésre. Ezt a falu egyik vendéglő­jében rendeztük meg, akkor ugyanis nem volt még kultúrháza a községnek. A CSEMADOK KB képviseletében Pathó Károly volt jelen. A falu fiataljai söröshordó­kon felállított színpadon bemutat­ták a „Varga Abris feltámadt" cí­mű művet. Nem tudom ki volt a szerző, de nem is ez a fontos. In­kább az, hogy az emberek milyen lelkesedéssel láttak munkához. A helyi szervezet elnöke Borsos And­rás lett. Azt nem tudtam kide­ríteni, hány taggal alakultunk, mert a nagy dunai árvíz alkal­mával sok dokumentum elveszett. A megalakulás után élénk kul­turális élet indult a faluban. Ha­marosan megalakult a tánccso­port, és a színjátszók is meg­kezdték munkájukat. Több mint húsz éve tagja vagyok a helyi szervezet vezetőségének. Elmond­hatom, tagságunk jó munkát vég­zett az elmúlt 25 év alatt. Mindig olyan vezetőség állt az élen, ame­lyik fáradhatatlanul dolgozott az anyanyelvi kultúra ápolása érde­kében. Falunk tanítói is a lehető legnagyobb mértékben kivették részüket a munkából. De nemcsak ők, hanem a vezetőség minden tagja. Nem volt olyan év, hogy új színdarabot, tánckompozíciót vagy esztrádműsort ne mutattunk vol­na be. Az éjszakákba nyúló szín­darab- és táncpróbák sokszor pró­bára tették a közreműködők tü­relmét, de a bemutatók sikere mindezt feledtette. Vargáné Veres Erzsébet vezetésével országos hírű tánccsoportunk volt, mintegy 40 taggal. Volt egy iskolai s egy felnőtt tánccsoportunk. Zselizen egyszerre mind a kettő szerepelt. A tánc­kultúra fejlődését nagyban segí­tették a központi tanácsadók: Kre­­tnenák Etelka, Tóth Margit, Ta­kács András. Gyakran jöttek a próbákra is, segítették a problé­mákat megoldani. Nagyon sok rendezvényen szerepeltünk, bár semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk. Az emberek lelkesedése azonban minden akadályt leküz­dött. Azután fokozatosan maga­sabbra emeltük az igényesség mér­céjét munkánkban. Tíz évvel ezelőtt a járásban elsőként nálunk alakul irodalmi színpad Komlósl Meny­hért vezetésével. Tagjai eljutottak az eltelt időszak alatt már a Jó­­kai-napokra, sőt Magyarországon Balassagyarmatra is. Sok-sok elis­merő oklevél és emléktárgy bizo­­nítja, hogy a szereplők és a veze­tők fáradhatatlanul dolgoztak mindig. Szólóénekeseink közül Roszicska Andrásné még most is aktívan működik. Két éve az or­szágos versenyen is sikerrel szere­pelt. Jómagam is annak idején Pályázati A Csemadok KB Történelmi-Hon­ismereti Szakbizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. év­fordulója tiszteletére pályázatot hirdet. Pályázni lehet a Szlovák Nemzeti Felkelés helytörténeti vo­natkozásait, illetve a dél-szlová­kiai antifasiszta mozgalom egyes mozzanatait bemutató dolgozatok­kal, valamint a két témakörrel kapcsolatos személyes élmények, visszaemlékezések, megírásával és feldolgozásával. A pályázatra beküldhetők eddig nem publikált egyéni és kollektív munkák. Feltétel, hogy a helyi adatokra, kutatási eredményekre támaszkodó dolgozatok hitelesek legyenek, készítőik utaljanak a fel­használt forrásokra (okmányok, stb.) A bíráló bizottság szívesen veszi nem egy színdarabot tanítottam be igen mostoha körülmények között. Most sincsenek ideális körülmé­nyek a tanulásra. Az árvíz után ideiglenes lakásként néhány fahá­zat állítottak fel nálunk, ezek egyi­kében folynak az előkészületek Izsák Lajos vezetésével. Az ő ren­dezésében két évvel ezelőtt a Nem élhetek muzsikaszó nélkUl cimű színdarab olyan sikert aratott, amire már hosszú évek óta nem volt példa Izsán. Az eltelt idő alatt felnőtt egy új nemzedék. Mi, „régiek“ örülünk neki, hogy vannak ma is, akik tud­nak úgy lelkesedni, mint mi tud­tunk annak idején. A meggyúj­tott fáklya már 25 éve lobog. Vi­lágit, mutatja az utat a kultúrát szerető és ápoló emberek számára. Falunkban is nagyon sok ember nevét fel lehetne sorolni, akik han­gyaszorgalommal munkálkodtak a falu kulturális életének felvirágoz­tatásán, s a közművelődés neme­sebbé tette azokat, akik szolgála­tába álltak. Sok-sok kellemes, együtt töltött óra emléke elevene­dik fel sokunkban. Két megbíza­tási időszakon át (1959 és 1968 kö­zött) voltam a CSEMADOK KB tagja. Olyan embereket ismertem itt meg, akik élete példaképül szolgálhat a fiatalok számára. Szá­mos hasznos tanácskozáson vettem részt, ezek mindegyike a közmű­velődés ügyét volt hivatva előbbre vinni. Ha valamit sikerült megva­lósítani a kitűzött célokból, akkor nem volt hiábavaló a ráfordított idő. Mint pedagógus mindig arra ne­veltem tanítványaimat, hogy sze­ressék, ápolják anyanyelvi nemze­tiségi kultúránkat, és becsüljék meg más népek kulturális értékeit is. Első tanítványaim már felnőt­tek. Közülük sokan tevékenyked­nek a CSEMADOK-ban. Sőt, né­­hányan nemcsak tagként, hanem vezetőkként működnek. Többen pedagógusok lettek, akik más fa­luban, városban, de ugyanannak az ügynek a szolgálatában állnak. Igen, a szolgálatában, mert ezt az ügyet odaadással, sok-sok lemon­dással, de igen sok ebből fakadó örömmel csak szolgálni lehet. KURUCZ NANDORNÉ felhívás a pályamunkákhoz csatolt szem­léltető anyagot (fényképek, doku­mentumok) s azt külön is jutal­mazza. A benyújtott pályaműve­ket a Történelmi-Honismereti Szakbizottság képviselőiből alakí­tott bizottság szerint bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 1500.­II. díj: 1000.­­*. III. díj: 600.­A CSEMADOK KB titkársága szorgalmazni fogja a díjazott és jutalomban részesített pályamun­kák népszerűsítését. A pályaműveket 3 gépelt pél­dányban a CSEMADOK KB tit­kárságára (Bratislava, Mierové nám. 3—4.) kell beküldeni. Határidő: 1974. május 31 A CSEMADOK KB Történelmi-Honismereti Szakbizottsága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents