A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-08 / 6. szám

KONSZTANTYIN SZIMONOV

Polinyin

ezredes .

szerelme

Népe most harcolt, és ő örült annak, hogy akibe beleszeretett, nem Vityenka Balaklrjev, hanem egy pilóta, egy életét kockáztató, ember, és hogy senki előtt sem fogja szégyellni sem az Iránta érzett szerelmét, sem a vele való viszonyt, még akkor sem, ha ennek a viszonynak nem lesz semmilyen folytatása. De szíve mélyén azért azt szerette volna, ha a viszony folytatódik, és nemcsak szerette volna, hanem tudatosan, vagy anélkül, mindent megtett, ami tőle tellett, hogy a dolog úgy alakuljon, ahogy ő szeretné. Általában nem tudta szabályozni az érzéseit és érzéskitöréseit, de most mindentől visszatartotta magát, ami Polinyint zavarhatta volna abban, hogy feleségül vegye, ö maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen körültekintő lett, de valahogyan nem szégyellte azt.

Galina Petrovna ült, és várta viszsza Polinyint, de az ezredes csaknem jött, olyan sokáig, hogy szinte már azt sem tudta, mit gondoljon. Végül megjött.

— A raktár zárva van — mondta —, és a raktáros #ltűnt valahova. Szerettünk volna Grickóval egy ágyat szerezni, de nem találtunk. Feküdjön le az én ágyamra, még nem feküdtem benne, mióta visszajöttem, csak éppen ledőltem, de csak a pokrócra.

És mintha jóvá akarta volna tenni elkövetett hibáját, megrántotta a pokrócot, kisimítva azt az egyébként is gondosan bevetett ágyon.

„Hát ezért volt oda olyan sokáig“ — gondolta Galina Petrovna, és most még inkább szerette volna megmondani neki, amit nem volt szabad: hogy maradjon itt Ő is ...

Polinyin nem volt aszkéta, de nem ismerte az életben a kétértelműséget. Ha egyszer Galina Petrovna, miután beismerte, hogy szereti, mégis megkérte, hogy ma ne csókolja meg többször, akkor ő úgy érti a kívánságát, ahogy mondta: itt akar maradni, mert elfáradt, mert autózni hideg van, és fél, hogy elakad útközben. És mivel úgy értette, eszébe sem jutott, hogy visszaéljen a helyzettel. Ezért egyenesen Levikln bunkerébe ment, ahol Gricko sakkozott, és megkérte Grickót, hogy szerezzen két védőtakarót: Galina Petrovna itt

marad éjszakára, ők pedig itt alszanak, Levikinnél, a takarókon:

— Ha megszomjazik, a víz ott van az asztalon — mondta Polinyin, és egy pillantást sem vetve Galina Petrovnára, leakasztotta a fogasról Gricko bekecsét, meg a magáét.

— Nem kell semmi — mondta Galina Petrovna. — Köszönöm! Rám sem néz?

— Mit nézzek magán? — válaszolta Polinyin olyan durvasággal, ami miatt Galina Petrovna nem haragudhatott meg, hiszen ismerte az okát. Azzal felnyalábolva a bekecseket, elindult az ajtó felé. — Jó éjszakát.

Galina Petrovna leült az ezredes ágyára, és gondterhelten nézett utána, kezével megsimította az érdes katonapokrócot, amivel le volt takarva az ágy. Ügy látszik, valóban szereti ezt az embert.

Ügy ahogy volt, ruhástól lefeküdt, betakaródzott a bundájával, és olyan sokáig nem tudott elaludni, hogy már azt hitte, sohasem alszik el. Hogy mégis elaludt, azt csak reggel tudta meg, amikor kopogtak az ajtón. Leszállt az ágyról, gyorsan felrántotta lábára a hideg halinacsizmát, kapkodva végigsimította a haját, és kiszólt: „Tessék“.

A bunkerbe belépett Gricko, a hóna alatt termosza kezében tányér, leborítva egy másikkal.

— Jó reggelt, itt a tea meg a tojásrántotta, tessék elfogyasztani, amíg meleg.

— Előbb meg kell mosakodnom — mondta Galina Petrovna.

— Az igaz — egyezett bele Gricko.

Előhúzott az ágya alól egy bőröndöt, kivett egy dörzstörülközőt, a polcról levette a szappant, és az ajtónál álló vödörből vizet öntött egy meregetőbe. A vödörben megreccsent a jéghártya a víz felszínén. Az ajtó alatti résen befújt a szél a bunkerba, reggelre cudar hideg lett.

— Menjünk ki, majd én öntöm a vizet. Nem fél, hogy megfázik?

— Nem félek — mondta Galina Petrovna.

Galina Petrovna felhajtotta a kézelőjét, betűrte a zubbony nyakát — a brigádban, a kényelem kedvéért már régóta katonaruhában jártak —, és kiment Gricko után. Az ég felhős, szürke volt, a repülőtér fölött kavargott a hó.

— Hol van Nyikoláj Nyikolájevics? — kérdezte Galina Petrovna, erősen dörzsölve a jeges víztől sajgó kezét, amikor visszamentek a bunkerba.

— Bement Murmanszkba — mondta Gricko. — Berendelte a hadosztályparancsnok.

— Lám, engem is magával vihetett volna — mondta kiábrándultán Galina Petrovna, meglepődve azon, hogy nem találkozik Polinyinnal.

— Én javasoltam is neki. Mondtam, Nyikoláj, vidd magaddal ezt a cigánylányt, mert még utóbb elkezd itt jósolni, én pedig félek a cigányoktól ... ö viszont sajnálta felkelteni. De ne nyugtalankodjék, Nyikoláj egy másfél tonnással ment el, a parancsnoki kocsit itt hagyta magának.

— Miért ment teherautón, hiszen (' a lába ...

— Én is mondtam neki, hogy a Iá- I ba ... — mondta Gricko gúnyolódva, t

— De nem hallgatott rám. Egye meg i; a rántottát, amíg meleg.

— No és maga?

— Én meg majd nézem. Már et- j

tem. Mi nem színészek vagyunk, mi i szigorú órarend szerint élünk.

Gricko teát öntött Galina Petrov- ' nának. Leemelte az egyik tányért a , másikról, amelyben tojásporból és " szalonnából sütött vastag omlett volt, [, és leült, szemben Galina Petrovná- <val. Amíg a színésznő evett, nem 1 szólt egy szót sem, de amikor inni i kezdte a teáját, hirtelen beszélni kéz- ijj dett, kissé gúnyos hunyorgással

— Azt álmodtam, hogy férjül a- i karja venni Nyikolájt.

— És ha beteljesül az álma? — f kérdezte Galina Petrovna sértődöt- ,

ten, kényszeredetten mosolyogva.

— És ha már nős? — kérdezte ' Gricko, változatlanul hunyorogva.

— De én tudom, hogy nem nős! — jj mondta Galina Petrovna, még min- 1 dig kényszeredett mosollyal.

— És ha Nyikoláj hazudott? — kérdezte Gricko.

— Nyikoláj sohasem hazudik — | mondta magabiztosan, de azért egy kicsit megszeppenve Galina Petrov- t na.

— Ez, persze igaz, eddig még nőtlen. Néhányszor már rászánta magát, de aztán mégis meggondolta ... |

— Gricko kinyitotta hunyorgó sze- ;

mét, és ettől arca mindjárt komolyra | változott. — Mindegy, akkor nincs semmi értelme: maguk ketten nagyon különböző emberek. *

Galina Petrovna zavarba jött. Nem ; tudta, hogyan viselkedjen ezzel az - önkéntelenül őszinte, gunyoros hosz- I szú emberrel, akiről Polinyin azt í mondta, hogy a legjobb barátja.

— Miért hallgat? — kérdezte Gricko. — Káromkodjon, ha jólesik.

— De nem esik jól. — Hirtelen bánatos lett, és azt mondta, amit gondőlt: — Valóban, mi ketten nagyon í különböző emberek vagyunk, és le- j hét, hogy miattam, ahogy maga ‘ mondja, valóban nem lesz sok értelme.

— Na, jól van, ne sértődjék meg

— mondta Gricko, másodszor is teleöntve a színésznő poharát teával. Teljesen elbátortalanította ez az őszinte válasz.

— Én nem sértődtem meg. Maga ■ nős? — kérdezte Galina Petrovna.

— Nős vagyok, és egy rakás gyerekem van. — Gricko elnevette ma- > gát, és három ujját mutatta.

— És hol vannak most? — kér- ; dezt.e komolyan Galina Petrovna.

— Messze, Ufában.

— Nekem viszont a világon senkim sincs. így jó, nem igaz? Ne is | legyen sohasem? — kérdezte Galina Petrovna, és saját magát is meglep- ; te felbőszültsége.

Gricko nem válaszolt semmit. Válasz helyett megkérdezte, hogy mikorra kell a gépkocsi.

— Ha lehet, most rögtön elmennék — mondta Galina Petrovna. — ! Másfél óra múlva próbám lesz.

Gricko kiment, és Galina Petrov- j na utána pillantva arra gondolt, hogy i ha ki is fakadt, nem tudott párán- '• csolni magának, de úgy látszik, jó í benyomást tett az őrnagyra, és ez | nagyon fontos.

Turkov vezérőrnagy a hadseregcsoport légierejének parancsnoka be-ii rendelte magához Polinyint, hogy közölje vele: szolgálati úton továb- y bított jelentését, amelyben azt kéri, j* hogy vezényeljék át a Moszkva alat- j ti vedászrepülőkhöz, a korábbi hatá- | rozat megsemmisítésével, elfogadták, j Megjött a parancs: adja át az ezre- S dét, és utazzék Moszkvába.

— Gratulálok, elérte, amit akart. 1

— Ezzel fogadta Turkov az irodájá- | ba belépő Polinyint.

(Folytatjuk)

A CIPZÁR

Amikor az emberi civilizáció még alig érte el a kőbalta és a pattintott kovakőből készült kés színvonalát, akkor a férfinépnek, ugye, nem lehettek cipzár-gondjai. Sőt, ha hiányos műveltségem nem csal, még a múlt században sem. A kőbalta idejében ruhaneműt is alig viseltek kétlábra emelkedett őseink, s így cipzárra sem volt szükségük. A múlt század férfidivatja is inkább a gombot kedvelte. S még századunk harmincas éveiben is inkább a gomb hódított. Bizonyíték rá a Gimbelem, gombolom című világsláger.

De jött a huszadik század dereka és második fele, és egyéb, elhanyagolható apróságokkal

együtt elhozta a cipzárat is, amelyet többek között a férfinadrágokra, azoknak is az elejére varrnak. Természetesen a gombok helyett. Kezdetben több tudományos értekezés látott napvilágot ezzel kapcsolatban, s egy jelentős folyóirat „Gomb vagy cipzár“ címen hatalmas vitát folytatott, amely végül is — mint a viták legtöbbje — döntetlenül veszett bele a feledés homályába.

Ebből adódik, hogy ma a férfinadrágok elejére hol gomb, hol cipzár kerül.

Mindezt pedig azért mondtam el, mert időnként kénytelen vagyok nadrágot vásárolni, mert sajnos nemcsak az ember, a nadrág is kopik. így esett meg, hogy az elmúlt év nyarán az előbb említett okból vettem egy kávészínű nadrágot. Cipzárral az elején. Működött is a cipzár. Egy idő után a „Gomb vagy cipzár“ vitára emlékezve, kezdtem cipzár-párti lenni. Hanem egyszer reggel, amikor a legjobban siettem, azt mondja a cipzár, hogy trrríííí, s ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy tönkrement. Mármint a cipzár. Kettévált, és hiába igyekeztem, az apró fogak többé nem zárultak össze; következésképpen a nadrágom is, hát, hogy is mondjam csak, szóval úgy maradt. Ügy pedig egy nadrágot nem lehet viselni. Ezt minden férfi tudja. A feleségem azzal vigasztalt, hogy sebaj, veszünk egy új cipzárat, a régi helyére varr jár és a nadrág újra viselhető állapotba kerül. Ennek már van vagy mégy hónapja. Azóta szinte naponként benézek egykét üzletbe, s elrebegem a kérdést: „Nem kaptak cipzárat?“ Nem kaptak! Természetes, hogy nem. Hogyan is kaphattak volna? Az egyik üzletben az eladókisasszony azt a tanácsot adta, hogy vegyek új nadrágot, azon esetleg lesz, s így, ha a nadrág elkopik, a cipzárat átvarrathatom emerre. Az ötletet nem is tartottam olyan rossznak. Csak az a gondolat nyugtalanít, hogy mi lesz, ha nem a nadrág kopik el hamarabb?!... Esetleg vehetek egy harmadik nadrágot...-gs-