A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-04 / 1. szám
MIT LATUNK A MOZIKBAN? FORRÓ TEL Csehszlovák film Rendezte: Karel Kuchyria A film története a Szlovák Nemzeti Felkelés előtti hónapok izgalmas légkörébe, majd a nácik elleni harcok színhelyeire viszik a nézőt. A nácik által megszállt Csehországban, a Protektorátusban is, önkénteseket toboroznak. A cseh fiatalok nagy lelkesedéssel jelentkeznek a nácik elleni végső harcra, a romantikus szlovákiai erdőkben gyülekeznek. De nemcsak a fiatalok, az idősebbek is jelentkeznek. Karol még az első világháború utáni években volt katona. Az első ejtőernyős-brigádban kapott kiképzést. Az önkénteseket toborzó tiszt Karolt mégsem akarja Szlovákiába küldeni. Jól ismeri, tudja, hogy kommunista. Ezért minden érvet felhasznál arra, hogy Karolt lebeszélje. Az öntudatos hazafi mégsem mond le tervéről. A fiatalok mellett részt vesz azokban a nagy harcokban, melyek új, szabad életünket teremtették meg. Nem túlzás a norvég film elmaradottságáról beszélni. Norvégiában illett regényeket írni, festeni, zenét szerezni, de filmeket készíteni alantas tevékenységnek szállított. A négymillió lelket számláló ország kezdettől fogva különös formát választott filmiparának. Az állam költségén készülő filmeket magántársaságok forgalmazták, magánüzemeltetők mutatták be. Az állam fizetett, de a haszon a magántőkét gazdagította. Sokan igyekeztek változásokat elérni, ez azonban csak 1970-re sikerült. A norvég film történetét nem nehéz felvázolni. Az első film 1907-ben készült. Azóta a filmrendezők két csoportja, generációja egymás után eltűnt a filmtörténet és a feledés süllyesztőjében. A mai nemzedék nem hajlandó őket követni. A második világháborút követő években némileg megújult a norvég filmgyártás témája és a feldolgozás módja is. A legjobb filmek a németek elleni ellenállási mozgalom történetéből merítenek. Közülük a leghíresebb a Franciaországgal közös vállalkozásban készült, 1948-ban forgatott „A nehézvíz csatája” (Kämpen om Tungtvannet). 1957-ben a „Kilenc élet kell hozzá” (Mi liv) című filmjük még az Egyesült Államokban iskomoly sikert ért el. A film egy ellenálló szökését dolgozta fel, aki egyedüli túlélője volt A norvég film egy szabotőr csoportnak, és aki hegyeken és hóakadályokon keresztül igyekszik elérni a semleges Svédországot. Jelenleg is két rendezői csoportosulást különböztetünk meg Norvégiában, aszerint, hogy a rendezők az állami filmgyártásban, a Norsk Film keretében működnek, vagy magángyártóknak dolgoznak. A két csoportot a témaválasztás különbözteti meg egymástól. Ez a különbség azonnal szembeötlő. Norvégiában évente hat filmet gyártanak, és az ember elvárná, hogy egy államilag támogatott filmgyártásban bizonyos kultúrpolitikai koncepció érvényesüljön. Az egyik csoport vígjátékokat, szexfilmeket készít, a másik csoport pedig igyekszik a társadalom problémáit feldolgozni és a társadalom számára fontos kérdéseket felvetni. Vitathatatlan, hogy Norvégiában is megfigyelhető a filmkészítés terén a fejlődés, melynek első jelei 1967-ben mutatkoztak. Ebben az évben készült a tehetséges Pál Lökkeberg „ÉLNI...” (Liv) című filmje, mely a szakmában is nagy meglepetést váltott ki. Üjabb két évet kellett várni ahhoz, hogy mások is csatlakozzanak a Lökkeberg által megteremtett irányzathoz. Három rendező együtt készítette el a „Néhány nap egy ezredéven belül” (Dager fra Tusén ar) című filmjét, majd Pál Lökkeberg második filmje sem okozott csalódást. 1970-ben új rendezők is munkához állnak. Pál Bang-Hansen elkészítette a „Douglas” című filmjét, Oddvar Bull-Tuhus a „Rödtblatt paradis” című filmjében egy kábítószeren élő csoport életét mutatja be, majd Anja Breien jelentkezett első önálló játékfilmjével, az „Anders-esettel”. Egy másik, a társadalmat biráló film Odvar Einarson „Kämpen Om Mardöla” című dokumentumfilmje. Norvégiában, amikor a svédek újraértelmezik a filmgyártásnak nyújtott támogatást, és kétségbeesnek a svéd filmek mennyiségi csökkenése és minőségi romlása miatt, amikor a dánok veszélyesen közelítenek a nulla felé, a finnek jobb időszakra várnak — a norvégok új tehetségek újszerű tevékenységének tanúi lehetnek. Az új norvég film sokakat meglep, köztük elsősorban magukat a norvégokat. Valljuk be, már itt volt az ideje. VÁNDORMUZSIKUSOK Szovjet színes film Rendezte: EmilLotjanu Az egykori vándormuzsikusok romantikus élete kalandokkal, élményekkel volt teli. Aki egyszer belekóstolt ebbe az életbe, az arról nehezen mondott le. Tom Alisztart, az ország legnevesebb vándormuzsikusát mindenütt ismerték, kedvelték. Kis zenekarával lakodalmakon a vigadóknak, halottas-torokon pedig a búsulóknak muzsikált. Az öreg Tomot a muzsikus céh vezetőjének is megválasztották. Halála előtt végrendelkezett: régi, bús hangú hegedűjét unokájára, a nagyon tehetséges Tómra hagyta, akit egy kovácsmester nevelt. Az öreg Tom halála után, a muzsikusok rábeszélésére Tom elhagyja nevelöszüleit, vándormuzsikus lesz. Gyönyörű játékával mindenkit varázslatba ejt. Előkelő külföldi szállókban, éttermekben muzsikál, gazdag ember lesz. A honvágynak, és gyermekkori szerelmének, mely Ljankához fűzi nagyobb a varázsereje, mint a gazdagságnak. Hazatér, ahol azonban nagy csalódás éri: szerelme, Ljanka más felesége lett. . . REJTETT FORRÁS Szlovák színes történelmi film Rendezte: Vladimír Bahna. Pál mester, a lőcsei templom főoltárának építésére, szoborcsoportok faragására kapott megbízatást. A munkát elvállalja, de ügyes kezű segítőkre van szüksége. Kristófot, a vándorsegédet alkalmazza, aki a külföldi nagy műhelyekben a reneszánsz művészettel is megismerkedett. Pál mesternek — aki szobrait gótikus stílusban faragta — azt javasolja térjenek át ők is az új, korszerűbb irányzatra: a szobrokat, díszítéseket faragják ők is az új stílusban. Pál mester erről hallani sem akar. A mester és seaédje között emiatt oly nézeteltérések adódnak, melyekre Kristóf fizet rá: elveszti szerelmét. Az ügyes Kristóf terve, elképzelései azonban mégis megvalósulnak. Pál mester lehetővé teszi, hogy önállóan dolgozzon, sőt annyira megkedveli, hogy a város mesterembereinek, tehetős polgárainak is bemutatja.
