A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

Katy és Svejk (Ferenczy Anna és Draíi Mátyás) mikor kereken egy fél évszázada: 1923 januárjának első napjaiban Prága ut- V/': cáin híre ment, hogy meghalt Jaroslav Haäek, az emberek csak kedélyesen el­mosolyodtak. .. Mosolyogtak, mert a Haáek név hallatán akaratlanul is ne­vetésre húzódott a szájuk, meg hát egyébként is, ekkor már nem először „temették“ a cseh nemzet bőbeszédű mesemondóját. Egyszer a se­bes folyású Dnyeperbe fulladt, máskor meg egy kaukázusi kocsmában részegen garázdálkodó tenge­rész rumosüvegének áldozata lett... De mindez csupán amolyan haáeki zamattal fűszerezett miszti­fikáció volt, é3 aki fölült ezeknek a döre híreszte­léseknek, annak néhány nappal később önmagát kel­lett korholnia hiszékenységéért. Mily torz fintora ez a sorsnak. . . Az emberek épp annak a férfinak halálhírét fogadták mosolyogva, aiki sajátmaga is önfeledten nevettetett, aki a vérbő humor és a sziporkázó szatíra nyelvén egy újszerű embertípussal: a háború értelmetlen bárgyúságát oly egyéni szájízzel pellengérező, a legképtelenebbnek tűnő helyzeteket is talpraesetten, utánozhatatlan ta­lálékonysággal megoldó Svejkkel ajándékozta meg a világot!.. . Szinte két kezünk tíz ujján számbave­­hetnők, hogy Haäek derék katonáján kívül, Don Quijote-tól Hamletig vagy Oblomovtól Karamazovig, hány ilyen ízig-vérig jellegzetes, sajátos figurája van még a világirodalomnak.. . A regényről már döntött az idő: klasszikussá avat­ta. Es az évek múltával egyre inkább klasszikus ve­retűvé válik Svejk sorsának színpadi változata is. JMEJK JAROSLAV HA$EK KOMÉDIÁJÁNAK BEMUTATÓJA A MATESZ SZÍNPADÁN Rokonszenvvei nyugtázhatjuk hát, hogy a MA­TESZ is elérkezettnek látta az időt, hogy „meghív­ja“ Svejket Komáromba, illetve sűrű tájolásai ré­vén egéisz Dél-Szlovákiába, ahol az idősebb korosz­tály körében bizony még számos, az I. világhábo­rúra a monarchiára jól emlékező „bajtársa" él... A Svejk műsorra tűzését egyben a kísérletezés iz­galmával is fogadtuk, hiszen színházunk ez idei évadkezdése a kritikus számára jónéhány kellemes meglepetéssel szolgált, de ugyanakkor feszengő ag­godalommal is párosult: vajon a bátor kezdeménye­zőkészség, amelynek a bemutatók változatos é3 gyors sorjázásában a MATESZ színpadán tanúi vagyunk, nem lesz-e túlságosan igényes próbatétel — színé­szeknek s rendezőknek egyaránt? Mert kétségtelen, hogy maga a tény bravúros és örvendetes: röpke há­rom hónap alatt összesen négy bemutatót tartott a MATESZ, s abból hármat Komáromban! És hadd tegyem rögtön hozzá: nem kisebb vállalkozások vol­tak ezek, mint Madáchnak a színház egész gárdáját mozgósító Tragédiája, Szabó Béla drámájának ugyancsak elsősorban jó színészi alakítások révén emlékezetes ősbemutatója, november végén pedig a Svejk, Haäeknak ez a szintén sok színészt mozgató és komoly művészi igényességet követelő komédiá­ja került színre. A premier nagy sikerének tudatá­ban az ember örömmel nyugtázza, hogy aggályai csak túlzott óvátoskodásnak tűntek, s az előadás a színházat, illetve annak bátran kezdeményező dra­maturgiáját igazolta... Amikor felmegy a függöny, logikátlan járás-kelést, érthetetlen emberi kapcsolatokat látunk egy zava­rosnak tűnő díszlet keretei között. Percek telnek el, amíg kiderül, hogy a Kehelyben, a hangulatos prá­gai kiskocsmák egyikében vagyunk, és kisvártatva kibontakozik e kavargásból ennek a sajátos miliő­nek legjellegzetesebb figurája: Svejk is. Az a Svejk, aki oly utánozhatatlanul egyéni hangvételt s téma­kört képvisel az irodalomban. Svejk az a típus, aki a patetikus küzdelem helyett pőre egyszerűséggel tárja föl előttünk vágyait, örömeit, apró viszontag­ságait, reményeit, győzelmeit, kisebb-nagyobb bot­lásait és bukásait, érzelmi kitöréseit és a Józan ész diktálta mérlegeléseit; közli velünk a kisembert súj­tó társadalom mindennapi gondjait, önnönmaga, az embertársai s az egész világ nyílt értékelését. Béke­időben vagy háborúban egyaránt biztonságot, meg­becsülést, egyszerű emberi méltóságot keres. Mind­ezt frázisok, plakátszerű jelszavak nélkül — sze­rényen, csöndesen, bámulatos kitartással. Haáek Svejkje egy olyan ember szatirikus portréja, aki­nek korlátlan bizalma van az emberekhez, akit száz­szor térdre kényszerítenek és porig aláznak, de ő mindig fölszegi a fejét, fölegyenesedik, őszintén s barátságosan elmosolyodik, és ismét ott folytatja életét, ahol abbahagyta. Gondolatait sosem fűti bosszúvágy, hanem engedékenyen elnéző, tele van életkedvvel és földi létének örvendve emberségesen, a társadalom számára hasznosan szeretne élni. Igaz, a regény színpadi változatának elbeszélő jel­lege a megszokottnál kissé több ötletességre, találé­kony leleményességre készteti színpadra állítóit, de a címszereplőnek ugyanakkor remek alkalmat kínál arra, hogy a jellemrajz ezernyi árnyalatával éljen. Amolyan magánénekesi lehetőség ez, hiszen a szó­listának is hol a kórussal, hol e kísérettől külön­­váltan kell felépítenie szerepét. . . A rendező, Konrád József ezt a nagy lehetőséget Dráfi Mátyásnak kínál­ta fel, aki néhány újszerű vonással gazdagítva szí­nészi eszköztárát, különösen a szünetet követő hat képben remekel. Svejkje itt már nem csupán a leg­apróbb részletekig kidolgozott, de figurájának íze van, egyszerű és talpraesett, a legelkeserítőbb vagy legmegalázóbb helyzetekben is groteszk, ugyanakkor azonban hamisítatlanul őszinte, eredeti. Könnyedén uralja az egyes szituációk közötti átmeneteket, és az előadás többi szereplőjéhez is pontosan differenciált viszonya van, amit a legváltozatosabb színpadi ki­fejező eszközökkel juttat érvényre: gesztussal, mi­mikával, gyakori, de sosem öncélú mozgással és ami bizony a MATESZ előadásaiban nemegyszer fogya­tékosság — pontos ütem — s tempóváltással. Téved ellenben, aki a fentiek alapján esetleg úgy hiszi, hogy ez a komáromi Svejk, az csak Dráfi elő­adása! Konrád József ügyes rendezésének egyik legnagyobb erénye ugyanis a kiváló színészvezetés. Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert az előadás java szereplőgárdája nagyon szép, megka­­póan jó alakítással ajándékozza meg a közönséget. Annál is Inkább fontos ez, mert a mű elbeszélő jel­lege révén a színészi játéknak kell minél többet át­mentenie a cselekmény korának lélektani árnyaltsá­gából. Humorral, gúnnyal gyúrt figura így Bugár Gáspár Altisztje, kitűnő kedélyességgel karakterizál Turner Zsigmond, mértéktartó öniróniával érzékel­teti a tábori lelkész delíriumos lelki zűrzavarát Tóth László, kacér kiismerhetetlenséggel, a szelíd női csá­bítás jó arányérzékével jeleníti meg Katyt Ferenczy Anna, a „régi jó világ“ konvencióit hitelesen kari­­kírozza Palotás Gabi Bárónője, elegáns villanás Ho­­locsy István Hadnagya, de a többi szereplőt is rend­re dicséret illeti. Platzner Tibor szolid, stílusos díszleteket, Cson­ka István kifejező, korhű jelmezeket tervezett a da­rabhoz. BORSAI M. PÉTER (Nagy László felvételei) Király Dezső, Dráfi Mátyás és Turner Zsigmond esvik vidám jelenete Vízszintes sorok: 1. Makszim Rilszkij „Dal a békéről“ c. verséből idézünk, folytatva a függő­leges 13. és 20. számú sorban. 13. Az öt-tó egyike Észak-Ameri kában. 14. Kevert rác. 15. Elektromos töltéssel ren­delkező atom. 16. Amit nem szeret a diák és a szülő sem. 17. Ezerhat római számmal 19. Gépkocsivezető. 23. Csa­padék. 24. Tág. 25. A Nílus folyó né­met neve. 27. Van felesége. 28. A Duna jelzője is lehet 30. Lajos Nándor. 31. Ókori egyiptomi uralkodó. 33. Gyó­gyász. 35. Angol portyázás. 36. Carlo. . . olasz vígjátékíró. 38. Angol élet. 39. Fordított földrész. 41. Glazur. 43. Aján­dékoz. 45. Király franciául. 44. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 48. Passau­­nál folyik a Dunába. 49. Állathang. 50. Tréfás ötlet (színdarabban). 52. Csomag. 54. A legmagasabb értékű kártyalap. 55. Izomszalag. 56. Területmérték. 59. Csil­lagkép. 62. Istálló. 64. Ballagásban van! 65. Kínai férfinév. 66. Tól-től szlovákul. 67. Mely helyen. 69. Mássalhangzó ki­ejtve. 71. Férfinév (ford.). 73. Puska­­rész. 75. Derű ellentéte. Függőleges sorok: 1. Aki hisz. 2. Becézett Mária. 3. Irány. 4. Én szlovákul (é. h.). 5. Fa­munkás. 6. Királyi szék. 7. Mely sze­mély. 8. Ékezettel: betegség. 9. Francia év. 10. Zamat (ford.). 11. A Szlovák Nemzeti Színház szlovák rövidítése. 12. Bírál. 13. Az idézet második része. 18. A nagy távon közlekedő tehergépko­csik nemzetközi jelzése. 20. Az idézet harmadik része. 21. Előd. 22. Kikötő­hely. 25. Talppont. é. h. 26. Lakodalom. 28. Detektívregény. 29. Város Prága kö­zelében. 31. Gyermeke. 32. O. O. Á. 33. Egy angolul. 34. Ó-val a végén: takar­mánytároló. 40. Gyümölcs. 42. Latin elöljáró; jelentése: előtt (é. h.). 44. Igen oroszul. 46. A bratislavai autók jelzése. 47. Lent. 49. A Halotti beszéd ismert szava (é. h.). 51. A G-hangnak egy fél­­hanggal való felemeléséből származó hang. 52. ... anno, évente. 53. Gyorsan párolgó. 54. Óhajtó. 57. Maláji súlyegy­ség. 58. Rangjelző szócska. 60. Kuckó. 61. Sportszán. 63. Szélmentes oldal a hajózásban. 67. Kötőszó. 68. Gyümölcs­nedv. 70. Vallás rövidítés. 72. Francia névelő. 74. A varga szerszáma. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorok megfejtése la­punk megjelenésétől számított 6 napon belül. Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények he­lyes megfejtéséért: Tárczy Árpád, Vei. Trakany (44); Mlhallk Zoltán, Král. Chlmec (45); Daniel Kálmánná, Buda­pest (46); Varga Mária, Blaíov (47). In&Xz 13

Next

/
Thumbnails
Contents