A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-01 / 5. szám

I! Illll I! ri Sokáig töprengtem, míg végül elha­tároztam, hogy írok az Emberi sorsok rovatnak. Tanácsot szeretnék kérni önöktől. Tizenhét éves voltam, amikor férjhez mentem. Ügy gondoltam, hogy akit szeretek, amellett megtalálom a boldogságomat. Persze, tévedtem. Azt már korábban is tudtam, hogy a fiú iszik. De ezt azzal magyaráztam, hogy árva. Hat esztendeje vagyok a felesé­ge, és azóta pokol az életem. Házas­ságunkból két gyerek született, van egy négy és fél és egy két és fél éves kis­fiam, boldognak azonban nem mond­hatom magam. A férjem az alkohol rabja, egy kedves szava sincs hozzám, a gyerekeihez sem, állandóan üti-veri őket, beléjük rugdos, s ez nagyon fáj, mért nincs rá oka. Sajnos, még min­dig szeretem, de ezt az életet így nem bírom tovább. Nemrégen megismerked­tem egy'nálam húsz évvel idősebb fér­fival. Családos ember. Két nagy lánya van. Szeretem, de félek is, mert ha a férjem megtudná, megölne. Már há­romszor kísérletet is tett erre. Az a fér­fi is szeret engem, de találkozásra nincs lehetőség, mert rettegünk. Szeretném, ha tanácsokkal lennének a segítségem­re, mit tegyek, hiszen még csak hu­szonhárom éves vagyok, jóformán nem is éltem. Jelige: Szeretnék én is boldog lenni Rendszeresen olvasom az Emberi sor­sok rovatot. így szántam rá magam, hogy én is írok önöknek, hátha jó ta­nácsokkal lát el majd valaki. Tizen­hét éves voltam, amikor férjhez men­tem ahhoz, akit nagyon szerettem. Élettársul választottam egy olyan férfit, akiről később kiderült, hogy nem válik be élettársnak. Keresetének felét rend­szeresen elitta, s nem a családjának élt, hanem a vendéglőnek és a bará­tainak. Most tizenkilenc éves vagyok, s férjemtől különválva egyedül nevelem a kislányaimat. Gondjaim közé tartozik az is, hogy a volt férjem nem fizet tartósdíjat. Sokszor tollat ragadtam már, hogy írok az Emberi sorsok ro­vatba és az olvasóktól tanácsot kérek. Szeretném, ha a tapasztaltabbak segít­ségemre sietnének mitévő legyek. Na­gyon boldogtalan vagyok. S mert az ember, míg él, keresi a boldogságát, én is szeretnék megismerkedni egy IDŐS EMBEREK (Július Kákos felvétele) «MBMMHiKMggigj - smsÍKiaamiumma»eiairrrjet> j sím: nk olyan 21—22 év körüli fiatalemberrel, aki engem is, a kislányaimat is szeret­ni tudná. Jelige: Csillagvirágok Válasz „Szeretnék boldog lenni" jeligére Hűséges olvasója vagyok a Hétnek. S ha kézhez kapok egy-egy számot, az az első dolgom, hogy fellapozom az Emberi sorsok rovatot. Sok érdekes és elgondolkoztató írást olvastam a rovat­ban. Megítélésem szerint nagyon jó vá­laszokat kaptál már a 44. és a 47. szá­mokban is. Ezekhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy gondolkodj a dolgon. Ha csak egy mód van ró, ne keserítsd meg annak a két gyermeknek és az édesanyjának az életét. Azok a gyer­mekek szeretetet várnak az édesapjuk­tól. Te ennek ellenére keserű poharat akarsz eléjük tenni? Ne felejtsd el, hogy a két kicsinek az édesapára és az édesanyára is szüksége van. Meggyő­ződésem, egyszer te is megtalálod az igazit, a hozzád valót, és boldog le­szel. És akkor majd jusson eszedbe, ne­ked is fájna, ha a sorsodba beleszólna egy harmadik. A kapcsolat szálait tépd szét mielőbb, mert később neked is sok keserűséget okoz majd. Jelige: Egy kétgyermekes anya Válasz „Egy fájó szivű asszony" jeligére Hosszú töprengés után elhatároztam, hogy tollat veszek a kezembe és írok önnek. Húsz évvel vagyok fiatalabb, mégis szeretnék segítségére lenni a ta­nácsommal. Annak ellenére teszem ezt, hogy én sem tudom, mi vár rám, hiszen nekem is négy kisgyermekem van, aki­ről gondoskodom, s akikért mindent megteszek, bármilyen áldozatról is le­gyen szó (akárcsak ön), hogy emberi körülmények között nőjenek fel. ön is minden áldozatot meghozott értük, éjt nappallá tett, és most, amikor már fel­cseperedtek, elfordulnak az édesanyjuk­tól, elfelejtkeznek arról, hogy ugyanúgy szeretettel, megbecsüléssel és gondos­kodással tartoznak önnek, mint ahogy ön is még az egészsége árán is min­den áldozatot meghozott értük. Mire vár még? Huszonhat esztendeig éppen eleget várt. Várt, reménykedett, de hiá­ba. Ha emberibb körülmények között akarja életének hátralévő esztendeit le­élni, akkor nincs más megoldás az ön számára, mint az, hogy véget vet a je­lenlegi hálátlan helyzetének. Tudom, ez nem lesz könnyű, s a szakítás sem. Hi­szen azokat kell elhagynia, akik eddig mindent jelentettek az ön számára. De amint az a leveléből is kitűnik, nem ér­demlik meg, hogy továbbra is velük maradjon, hogy továbbra is nyelje a keserűség és a bánat könnyeit. Higgye el, még semmi sem késő, újra kezdhet mindent. Lehet, még nem gondolt ar­ra, hogy újabb ismeretség útján kezd­jen új életet. Meggyőződésem, szándé­káért senki sem ítélné el. Minden bi­zonnyal talál magának megfelelő tár­sat, aki jóban, rosszban ön mellett áll majd. Jelige: Minden ember boldog akar lenni Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szépen köszönöm, hogy se­gítettek nekem. Az önök segítségével szép fiatalasszonyt találtam. Jól meg­értjük egymást. Most már nem írom az Emberi sorsok rovatba, hogy három kis­gyermek szomorú édesapja vagyok. Bol­dog lettem és ezt maguknak köszönhe­tem. Kívánok jó egészséget és jó mun­kát a szerkesztőség minden dolgozójá­nak. Egy blinkai (kolíni járás) olvasó Tisztelt Szerkesztőség! Az Emberi sorsok rovaton keresztül olyan levelező barátnőkre találtam, akik szívesen adnak tanácsot. Most már nem érzem magam annyiro egyedül és ezt önöknek köszönhetem. Elnézésüket ké­rem, hogy mindezt nem tudtam előbb közölni önökkel. De nagy az elfoglalt­ságom. A „Darabokra törted a szívem“ levél írója Nagyon szívesen olvasom az Emberi sorsok rovatot. Segít a problémák meg­oldásában. Most én is azért fordulok önökhöz, mert eddig az élet csupán bánatot és szomorúságot jelentett szá­momra, de hiszek abban, hogy még örömben is lesz részem. 21 éves köny­velőnő vagyok. Míg iskolába jártam, csak a tanulásnak szenteltem az idő­met. Most már szórakozásra is lenne lehetőségem. Sajnos, nincs társaságom. Falun lakom, s így lány létemre csak otthon ülhetek. Szeretném a magányo­mat megosztani valakivel, hogy az ün­nepnapok ne legyenek olyan unalma­sak és hosszúak. Jelige: Valaki kell, hogy szeressen A JÓ KONYHA TITKAIBÓL Sajtos rizsgombócok Három deci rizst egy evőkanálnyi paradicsomvelővel, csipet sóval és annyi vízzel amennyit felvesz, puhára főzünk. A levét elpáro­logtatjuk, majd közé reszelünk öt deka sajtot. Kihűlni hagyjuk, vizes kézzel kis gombócokat for­mázunk belőle, és zsemlemorzsá­ba hengergetve, bő, forró olaj­ban ropogósra megsütjük. Kínál­hatjuk paradicsommártással, de bármilyen sült mellé ünnepi körí­tésnek is kitűnő. FÉRFI vagy NŐI típus ön ? A modern pszichológia ma már igen fontos tudomány, amely töb­bek között kimutatta, hogy napjaink­ban nem létezik olyan ember, aki tisztán képviselné a férfi vagy a nő típusát. Az alább következő néhány kérdés segít önnek tisztázni, milyen mértékben keveredik önben a két nem sajátossága. A férfi a gyúfásdobozon a gyúj­tót a mago irányába húzza végig, míg o nő magával ellentétes irány­ban. A férfi, ha a körmeit vizsgálja, ökölbe szorított kezét tenyérrel fel­felé fordítja, s csak a körmeit veszi szemügyre. A nő ugyanezt kinyújtott, lefelé fordított tenyérrel teszi, s egy­ben az egész kézfejét szemügyre veszi. A férfi először bal karját dugja a kabát ujjába, a nő megfordítva. (Kivéve, ha balkezes) A férfi a levélbélyeget mindig ugyanarra a helyre ragasztja. A nő oda, ahová pillanatnyilag éppen a legalkalmasabbnak tartja. A férfi ha iszik, a pohárba néz. A nő a pohár széle fölött a környe­zetre. A férfi a levélírást mindig a kel­tezéssel kezdi. A nő mindig a meg­szólítással. 20

Next

/
Thumbnails
Contents