A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-01 / 5. szám
A ZAJ MEGSZELIDITESE Légkalapács. Motorkerékpár. Szövőgép. — Megannyi zajforrás. Bizonyított tény, hogy a 120 decibel erősségű zaj fizikai fájdalmat okoz az embernek, a 140 decibeles pedig már kibírhatatlan. A magas hangok veszélyesebbek az alacsonyabbaknál: a mozdonyfütty rosszabb a medveordításnál. Minél rövidebb ideig tart a zaj, annál elviselhetőbb, ugyanakkor a folytonos, egyenletes hang sokkal humánusabb, mint a szaggatott vagy váratlanul keletkező zaj. Szovjet feltalálók a zajhatás csökkentésére nemrég néhány ötletes „hangfogót“ ajánlottak. HANG — HANG ELLEN A mindennapi életben leggyakrabban a vibrációs zaj kínoz valamenynyiünket. Aki csak egyszer is járt betongyár közelében, tapasztalhatta, hogy a vibrátorok, vibrációs platók, tömítő betonkeverők — 120—125 decibel erősségű zajforrások — milyen kellemetlenül hatnak az ember kedély- és idegállapotára. Ráadásul ez a hangdeffektus a legkórosabb, magas hangtartományból származik. Nem csoda, hogy a gyárral szomszédos házak lakói állandó fejfájásra panaszkodnak. A „vibrozaj“ leküzdésével már sokféleképpen próbálkoztak. A leghatékonyabb megoldásnak a puha anyagból (például gumiból) készült alátétek bizonyultak. Az éles hanghatás némileg csökkent, teljesen azonban nem szűnt meg. Gorenstejn és Zabora cseljabinszki feltalálók most azt a körülményt hasznosították, hogy az egymással „találkozó“ .hanghullámok olykor kioltják egymást. Legyen tehát két hang eredménye a csend — ez volt az elképzelésük. A hangforrásként szereplő vibrációs plató alá sík lapot erősítettek. Szélessége: nagyjából a mechanizmus által kibocsátott hang hullámhosszának egynegyede. A vibrációs platólemez-rendszerben öncsillapítás következett be. És az idegesítő zaj szokásos erősségének csaknem egyhatodára gyengült. HOGYAN „KENIK“ A ZAJT? Sajnos minden gépnek „saját“ hangja van. Ezért a legkülönbözőbb zajcsökkentő megoldásokra van szükség. Vegyük például a golyósmalmokat, amelyeknek működésekor még az erős kiáltás sem hallható a helyiségben. Iszkenderov szovjet feltaláló és mások azonban nagy viszkozitású, padlópasztaszerű hangnyelő anyaggal vonták be a malmot, mivel ezekben az anyagokban a hang — mocsárba esett vadhoz hasonlóan — „beragad“. Az eddigi kísérletek során azonban a „kenési eljárással“ mégsem sikerült teljesen kiküszöbölni a zajt. Először is: nem minden kenőanyagnak van zajcsökkentő hatása; csak azok jöhetnek számításba, amelyek hónapokon át megőrzik viszkozitásukat. Hiszen hetenként lemosni és újra bekenni a golyósmalmot — igen fáradságos és célszerűtlen dolog. Ezen kívül a kenőanyagnak bármely függőleges síkon, homorú vagy domború felületen szilárdan meg kell tapadnia. Egyszóval olyan anyagra volt szükség, amely nagy viszkozitású, ugyanakkor szilárd is. A viszkozitás és a szilárdság egymást kizáró fogalmaknak tűnnek, ám a feladat megoldása mégis sikerült. Elektromos keverőben masszát készítettek ásványolajból, éterből, porított ólomból és poliizobutilénből. A keverék viszkozitását tekintve nem maradt el a bitumentől, óm attól eltérően nem sűrűsödött be rövid idő alatt szilárd masszává. Az így kapott kenőanyagot sűrű rétegben rávitték egy 1x6 méteres vászonra (a célra egyébként erős papír is megfelel), majd polietilén fóliát helyeztek rá. Elkészült a tekercsekben tárolható, szállítható, zajvédő „lepel“. Ha túl erős a zaj a helyiségben, elég a gépet bevonni ezzel a hanglepellel. A viszkózis-massza nyomásra bármely formájú felülethez erősen hozzátapad. Néhány perc elegendő bármely nagy gép és gépi szerkezet teljes beborítósához. A paszta valósággal nyeli a decibeleket. Az új módszert először a zagorszki lakk- és festékgyárban alkalmazták. Az emberek ma mór a golyósmalom működése közben is nyugodtan beszélgethetnek. HABKÖPENY A DECIBEL A hab — ezernyi légbuborék — szappanköpenyben. A légbuborékokba ütköző hanghullámok megváltoztatják haladási irányukat — szétszóródnak a végtelenbe. Végül kioltódnak. A szverdlovszki munkavédelmi intézetben a habot egyidejűleg zajtompító és tűzoltó szerként alkalmazzák. A Nyizsnye-Tagili Kohászati Kombinátban — ahol a kész öntetet fűrésszel darabolják, s e művelet átható csikorgással jár — tokba tették a körfűrészt, majd a tok alá hat atmoszféra nyomáson a tűzoltókészülékekben használatos habanyagot juttattak. A fémvágó fűrész keverte a vele érintkező folyadékot. A keletkező hab majdnem 100 decibelt nyelt el — és az összes szikrát is. Vitrinszkij és Iljaszcsuk feltalálók is a habot hasznosították a fonó- és sodrógépek fülsiketítő zajának csökkentésére. A zajforrást kutatva a mérnökök megtalálták a „bűnöst“: az orsóblokkot, ezt a parányi alkatrészt, amelyet a hajtószíj fog közre. A szinte elviselhetetlen zaj az orsóblokk és a hajtószíj együttes forgásának következménye. A „megváltás“ pedig: a folyékony halmazállapotú habpoliuretán, amely sokkal jobban és hosszabb ideig habzik, mint a szappanos víz vagy a tűzoltó folyadék. Az orsóblokkra szerelt dobozba töltve a hab a fonó- és sodróműhelyek zaját is az emberi beszélgetés szintjére csökkentheti. VAGONMÉRÉS — MENET KÖZBEN Szovjet kutatók a vasúti vagonok súlyának gyors és folyamatos mérésére újszerű szerkezetet fejlesztettek ki. Ez az úgynevezett tenzometrikus mérleg azt a feszültséget értékeli, amelyet a vagon súlya a sínekben kelt. A mérés a szerelvény vagonjainak szétkapcsolása nélkül, automatikusan végezhető. A két-, négy- vagy hattengelyes vagonokból álló szerelvények óránként 6 km-es sebességgel haladhatnak a sínen mérés közben. Az egyes vagonok súlyát papírszalagon rögzítik a műszerek, 250— 150 tonna súlyhatárok között. A mérések pontatlansága nem haladja meg a 0,2 %-ot. A mérőkészülékre felügyelő személynek csupán az a feladata, hogy be- és kikapcsolja a szerkezetet és időnként kivegye belőle az adatokat tartalmazó papírszalagot. FÜSTOSZLATÖ KÉMÉNYGALLER A gyárkémények füstjéből a szilárd égéstermékek lerakódnak. Hogy az 1 területegységre eső lerakódást csökkentsék, magasabb gyárkéményeket építenek, mert így a nagyobb terület fölött eloszló füst szennyező anyagai is jobban szétoszlanak. Nagyobb szélsebesség esetén azonban a magas kémény sem segít: a füst a kémény szélárnyékos oldalán lekúszik. Mi az oka ennek, és hogyan lehet védekezni ellene: ezt kutatta eredményesen a Brit Hidromechanikai Társaság. A kémény szélárnyékos oldalán nagy szélsebesség esetén kisnyomású légtér keletkezik, s a füst ebbe fut bele. Hogy mennyire megy le a füst a kémény mellett, az a szél sebességének és a kéményből kijövő füstgázok sebességének az arányától függ. A füst lecsapódását viszonylag egyszerűen meg lehet szüntetni. A kémény nyílása köré vaslemezből vagy üvegrost anyagból egy gallért helyeznek. Ez megosztja a szelet. A füst a gallér mögötti szélámyékos területről nem jut lejjebb, mert a szél felkapja. hét 19
