A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-01 / 5. szám

r Január ö-án, 77 éves korában a Mexico City melletti Cuernavacában meghalt David Alfaro Siqueiros. így hát a XX. századi mexikói festé­szet reformátorai — Orozco, Rivera, Siqueiros — közül már egy sincs az élők sorában. 1896. december 29-én született Chihuahuában. Már 15 éves korában részt vett a Mexico City-i művészeti iskola diákjainak az elavult oktatási módszerek ellen irányuló sztrájkjában. A diák­megmozdulás eredményeképpen nyílt meg az el­ső mexikói pleinair festőiskola Santa Anitában., Haladó gondolkodása az évek során egyre job­ban kidomborodott. Részt vett a mexikói forra­dalomban, majd 1919—21 között Párizsban élt, ahol kiadta a „forradalmi művészet manifesztu­­mát". E manifesztum központi gondolata az, hogy a modern mexikói művészetnek az indián népi hagyományokhoz, nem pedig a nyugati művésze­ti irányzatokhoz kell igazodnia. Párizsban ismer­kedett meg Diego Riverával is. 1922-ben tért vissza Mexikóba, ahol állami megrendelésen kez­dett dolgozni Riverával és Jósé Clemente Oroz­­cóval. 1930-ban belépett a kommunista pártba, melynek haláláig tagja volt. Abban az időben forradalmi nézetei miatt több ízben kisebb-na­­gyobb börtönbüntetésekre ítélték. 1932—33-ban Uruguayban és Argentínában élt emigrációban. 1935-ben New Yorkba került, ahol megalakította a Siqueiros-műhelyt, s új festészeti technológiák kikísérletezésén fáradozott. 1936-ban Spanyolor­szágba utazott, ahol részt vett a polgárháború­ban és ezredesi rangot szerzett. Hazatérte után 1939-ben újra elítélték, azzal vádolva, hogy részt vett a Trockij elleni merényletben. Chilé­be és később Kubába emigrált. Az ötvenes évek­ben felváltva tartózkodott otthon és külföldön. Kommunista volta miatt 1961-ben újra börtön­be került. A szovjet kormány 1966-ban haladó művészi és politikai munkássága elismerésekép­pen nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntette ki. Siqueiros elsősorban a monumentális festészet híve volt, ezért is nevezték őket, már említett társaikkal együtt moralistáknak. Első monumentális műve a Mexico Clty-1 Nem­zeti Előkészítő Iskola részére festett Elemek. Kezdeti műveiben az egyházi allegóriákat ked­veli, s művészete akkor bontakozott ki igazán, amikor művei megteltek forradalmi tartalommal. Siqueiros írásban is kifejtette művészetének lé­nyegét. Az ideális művészetet népi hagyományo­kon nyugvó, közérthető, a tömegekre hatni tu­dó művészetnek képzeli el. Itt főleg a mexikói művészet szempontjából, a dél-amerikai preko­­lumbián művészetekre való alapozást tartja sorsdöntőnek. A művészetnek támogatnia kell az államot és az ideológiát, ha az a többség érde­keit képviseli. Ilyen művészet létrejöttében a leg­fontosabbnak a „kollektív meggyőződést“ tartja. Élesen elítélte azonban a formalista és az aka­­démizmushoz közelálló merev, realisztikus irányzatokat is. Szükségesnek tartotta a realiz­muson belüli formai forradalmat, amelyet a nép­művészet fokozottabb alkalmazásával kívánt el­érni. Szerinte azoknak a hatalmas társadalmi mozgásoknak a megjelenítésére, amelyeket a pro­letariátus harcai hoznak létre, a monumentális falfestészet a legmegfelelőbb. „Nyilvános művé­szetet“ követelt, az épületek külső, egységes sík­jainak a díszítését. A belső tereknél pedig komp­lex térhatásokra törekedett, ahol a falak, a pad­ló és a mennyezet egységesen díszített, s a láto­gató úgy érzi, hogy maga is az alkotás része, szinte belép a műbe. , Jelentősebb alkotásai közé sorolhatók: A faji egyenlőség allegóriája (Kuba), történel­mi képek a chilei Escuela Mexico de Chillán könyvtárában (1942), Az új demokrácia a Mexi­co City-i Palacio de Bellas Artesben (1945), az egyetemi város faképei (1952—55) és a Politech­nikai Intézeté (1952) ugyanott, továbbá Az or­vostudomány eljövendő győzelme a rák felett a Nemzeti Orvosi Központ épületében Mexico Ci­tyben (1958), valamint A mexikói forradalom a Chapualtepec kastélyban, amely ma a Történel­mi Múzeumnak ad otthont. (1959). A monumentális festészet mellett foglalkozott táblaképfestészettel is. Legtöbb ilyen jellegű ké­pét az 1961—64-es börtönbüntetése idején al­kotta. Ezek is, akárcsak monumentális falképei vizionáris erejükkel, szuggesztív jellegükkel és expresszivitásukkal tűnnek ki (Tájkép atomrob­bantás után, Mexikó). Siqueiros nincs többé az élők sorában, s az a betegség, amely felett az orvostudomány győzel­met arat a már említett falképen, ragadta őtel. Emlékezzünk kegyelettel századunk egy nagy művészére. TALIGA ISTÁN DAVID ALFARO SIQUEIROS 1896 -1974 » A legjobbak Az olaszországi Leccében nemrég nyújtották át 1973 két legjobb filmszínészének szánt Rudolf Valen­­tino-szobrot: ez idén Anthony Quinn és Sofia Loren nyerte el a megtisztelő diját. Hacsaturjan Monte-Carlóban Aram Hacsaturjan, a világhírű szovjet zeneszerző a közelmúlt­ban a Cőte d'Azurön tartózko­­zott Katona Tiborral, a Monte­­carlói Operaház igazgatójával. A zeneszerző a tervek szerint au­gusztusban saját művét vezényli Monacóban. — Képünkön: Aram Hacsaturjan, Nyina Makarova és Katona Tibor. Don Juan Moszkvában, a Malaja Bronnaja utcai Szinház nagy sikerrel játssza a Don luan című Molié­­re-színművet. Az elő­adás rendezője: Ana­­tolij Efrosz, címszerep­lője Mihail Kozakov, akit egyebek között a Csillagosok, katonák című Jancsó Miklós filmben láthattunk. Ké­pünkön: Mihail Koza­kov

Next

/
Thumbnails
Contents