A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-01 / 5. szám
r Január ö-án, 77 éves korában a Mexico City melletti Cuernavacában meghalt David Alfaro Siqueiros. így hát a XX. századi mexikói festészet reformátorai — Orozco, Rivera, Siqueiros — közül már egy sincs az élők sorában. 1896. december 29-én született Chihuahuában. Már 15 éves korában részt vett a Mexico City-i művészeti iskola diákjainak az elavult oktatási módszerek ellen irányuló sztrájkjában. A diákmegmozdulás eredményeképpen nyílt meg az első mexikói pleinair festőiskola Santa Anitában., Haladó gondolkodása az évek során egyre jobban kidomborodott. Részt vett a mexikói forradalomban, majd 1919—21 között Párizsban élt, ahol kiadta a „forradalmi művészet manifesztumát". E manifesztum központi gondolata az, hogy a modern mexikói művészetnek az indián népi hagyományokhoz, nem pedig a nyugati művészeti irányzatokhoz kell igazodnia. Párizsban ismerkedett meg Diego Riverával is. 1922-ben tért vissza Mexikóba, ahol állami megrendelésen kezdett dolgozni Riverával és Jósé Clemente Orozcóval. 1930-ban belépett a kommunista pártba, melynek haláláig tagja volt. Abban az időben forradalmi nézetei miatt több ízben kisebb-nagyobb börtönbüntetésekre ítélték. 1932—33-ban Uruguayban és Argentínában élt emigrációban. 1935-ben New Yorkba került, ahol megalakította a Siqueiros-műhelyt, s új festészeti technológiák kikísérletezésén fáradozott. 1936-ban Spanyolországba utazott, ahol részt vett a polgárháborúban és ezredesi rangot szerzett. Hazatérte után 1939-ben újra elítélték, azzal vádolva, hogy részt vett a Trockij elleni merényletben. Chilébe és később Kubába emigrált. Az ötvenes években felváltva tartózkodott otthon és külföldön. Kommunista volta miatt 1961-ben újra börtönbe került. A szovjet kormány 1966-ban haladó művészi és politikai munkássága elismeréseképpen nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntette ki. Siqueiros elsősorban a monumentális festészet híve volt, ezért is nevezték őket, már említett társaikkal együtt moralistáknak. Első monumentális műve a Mexico Clty-1 Nemzeti Előkészítő Iskola részére festett Elemek. Kezdeti műveiben az egyházi allegóriákat kedveli, s művészete akkor bontakozott ki igazán, amikor művei megteltek forradalmi tartalommal. Siqueiros írásban is kifejtette művészetének lényegét. Az ideális művészetet népi hagyományokon nyugvó, közérthető, a tömegekre hatni tudó művészetnek képzeli el. Itt főleg a mexikói művészet szempontjából, a dél-amerikai prekolumbián művészetekre való alapozást tartja sorsdöntőnek. A művészetnek támogatnia kell az államot és az ideológiát, ha az a többség érdekeit képviseli. Ilyen művészet létrejöttében a legfontosabbnak a „kollektív meggyőződést“ tartja. Élesen elítélte azonban a formalista és az akadémizmushoz közelálló merev, realisztikus irányzatokat is. Szükségesnek tartotta a realizmuson belüli formai forradalmat, amelyet a népművészet fokozottabb alkalmazásával kívánt elérni. Szerinte azoknak a hatalmas társadalmi mozgásoknak a megjelenítésére, amelyeket a proletariátus harcai hoznak létre, a monumentális falfestészet a legmegfelelőbb. „Nyilvános művészetet“ követelt, az épületek külső, egységes síkjainak a díszítését. A belső tereknél pedig komplex térhatásokra törekedett, ahol a falak, a padló és a mennyezet egységesen díszített, s a látogató úgy érzi, hogy maga is az alkotás része, szinte belép a műbe. , Jelentősebb alkotásai közé sorolhatók: A faji egyenlőség allegóriája (Kuba), történelmi képek a chilei Escuela Mexico de Chillán könyvtárában (1942), Az új demokrácia a Mexico City-i Palacio de Bellas Artesben (1945), az egyetemi város faképei (1952—55) és a Politechnikai Intézeté (1952) ugyanott, továbbá Az orvostudomány eljövendő győzelme a rák felett a Nemzeti Orvosi Központ épületében Mexico Cityben (1958), valamint A mexikói forradalom a Chapualtepec kastélyban, amely ma a Történelmi Múzeumnak ad otthont. (1959). A monumentális festészet mellett foglalkozott táblaképfestészettel is. Legtöbb ilyen jellegű képét az 1961—64-es börtönbüntetése idején alkotta. Ezek is, akárcsak monumentális falképei vizionáris erejükkel, szuggesztív jellegükkel és expresszivitásukkal tűnnek ki (Tájkép atomrobbantás után, Mexikó). Siqueiros nincs többé az élők sorában, s az a betegség, amely felett az orvostudomány győzelmet arat a már említett falképen, ragadta őtel. Emlékezzünk kegyelettel századunk egy nagy művészére. TALIGA ISTÁN DAVID ALFARO SIQUEIROS 1896 -1974 » A legjobbak Az olaszországi Leccében nemrég nyújtották át 1973 két legjobb filmszínészének szánt Rudolf Valentino-szobrot: ez idén Anthony Quinn és Sofia Loren nyerte el a megtisztelő diját. Hacsaturjan Monte-Carlóban Aram Hacsaturjan, a világhírű szovjet zeneszerző a közelmúltban a Cőte d'Azurön tartózkozott Katona Tiborral, a Montecarlói Operaház igazgatójával. A zeneszerző a tervek szerint augusztusban saját művét vezényli Monacóban. — Képünkön: Aram Hacsaturjan, Nyina Makarova és Katona Tibor. Don Juan Moszkvában, a Malaja Bronnaja utcai Szinház nagy sikerrel játssza a Don luan című Moliére-színművet. Az előadás rendezője: Anatolij Efrosz, címszereplője Mihail Kozakov, akit egyebek között a Csillagosok, katonák című Jancsó Miklós filmben láthattunk. Képünkön: Mihail Kozakov
