A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

JORGE ZALAMEA (»Ul. 1905. III. 6-án, meghalt 1970. V. 11-én) kolumbiai író, esztéta. 1933- 35 között alkonzul Londonban, 1935 36-ban az El Tiempo cimü lap főszerkesztője volt. 1936—38 kö­zött állami hivatalokban dolgozott. 1945-ben nagy­követ Mexikóban, majd később Olaszországban. 1948-ban a forradalmi junta végrehajtó bizottsá­gának tagja lett. 1951-ben Argentínában élt emigrációban, majd hazatért. A Béke Világtanács titkára volt. 1968-ban Nemzetközi Lenin Békedijat kapott. Irodalmi tevékenységével és haladó szelle­mű politikai munkásságával szerzett világhírnevet. Magyarul megjelent műve: Öméltósága átválto-PETRÉCS ANNA, Komárom mellett, örsújfalun szü­letett. A Tornaijai Közgazdasági Technikumban érettségizett. Onnan került tehetségvizsga alapjan a MATESZ-hoz mondhatnánk: az iskolapadból a színpadra. Olyan törékeny, kislányos alakja volt, hogy öt évig csak gyermekszerepeket játszott, mint például a Kismadárban, vagy a Lőcsei fehér asszonyban. De fiúszerepet is játszott már a Világ négy sarka cimü drámában. Utána rangosabb szerepek következtek a Bernarda házában, a Dip­lomásokban és egy kiugró főszerep a Karenina Annában. Remekül alakítja a mai lányokat, tizen­éveseket. Nagy sikere volt ilyen szerepben az'Ez aztán a meglepetésben, az Érettségi találkozóban s legutóbb az Időzített boldogságban, valamint a most bemutatott Vágyak tornyában. BRATISLAVA! URA IDŐPONT: 1973. május 30. - június 2. SZÍNHELY: A brotislavai Kultúrpark 1973 HERBERT WARNKE (szül. 1902. II. 24.) nemet (NDK) politikus, munkás, 1923 óta a kommunista párt tagja. Részt vett o hamburgi sztrájkharcok­ban. 1929-ben megválasztották a hamburgi Blom- Voss Hajógyár üzemi tanácsának elnökévé. 1932- 33 között a Német Birodalmi Gyűlés képviselője volt. 1935—45 között antifasiszta tevékenységet folytatott, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom­ban dolgozott. 1939-ben emigrációba kényszerült, Svédországba internálták. A felszabadulás után hazatért. 1948 óta tagja a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának. Tagja a Szak­­szervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságá­nak is. 1967-ben Nemzetközi Lenin-Békedijjol tüntették ki. Az idei Líra egyik legkedvesebb vendége: Rita Pavone a legjobbnak talált huszonnégy számot mutatták be. Ebből a bíráló bizottság kissé bőkezű ponto­zása révén a fesztivál gerincét alkotó hazai, nemzeti dalverseny döntőjébe 17 (!) dal jutott. Az egyébként oly szigorú zsűri bizonytalansága, véleményem szerint, azzal magyarázható, hogy a kereken egy-egy tucat cseh és szlovák táncdal zeneileg sajnos nem sok újat hozott. .Kevés volt bennük az újszerűség, az ötlet, a könnyen megjegyezhető és eldúdolható, amolyan „fülbe­mászó“ dallam. Így történt, hogy a nemzeti dal­verseny döntőjében, lényegében az összes figye­lemre méltóbb, sikerültebb dal még egyszer el­hangzott. E népes mezőnyben feltétlenül emlí­tést érdemel L. Stassel: Nyár (Leto) c. száma a rokonszenves Éva Kostolányiová előadásában, az összetett zenei képletekre épülő Homokház (Piesoény dóm), melyet Márie Rottrová énekelt nagy sikerrel. A dallamosabb számok közé so­rolható a rutinos prágai szerzőkettős, B. Ondrá­­cek — Zd. Rytíf: Első mosoly (První smich) című dala, melyet a tehetséges V. Prachafová — K. Zieh kettős énekelt. Zeneileg egyszerű, tet­szetős dallama van a bronz-lírát nyert M. Drob­­ny — V. Postulka: Egy csésze csipketea (Sálek sípkového éaje) c. számnak Aleá Ulm előadásá­ban és előreláthatólag ugyancsak nagyon nép­szerű lesz I. Bázlik — T. Janovic: A humor di­csérete (Chvála humoru) című második díjjal jutalmazott dala is. A Bratislavai Líra újszerű, a magvasabb dalok születését támogató törek­véseit bizonyította, hogy mind a hazai, mind pe­dig a fesztivál utolsó napján rendezett nemzet­közi dalversenyt Zd. Marat — V. PoStulka: Tá­volba is ... (Tou dálkou ...) című száma nyerte az új tehetségként egyenesen az élvonalba „rob­bant“ Pavei BartoA átélt, a legapróbb részlete­kig kidolgozott, jó előadásában. Évről évre ismétlődő, rangos hagyomány a Lí­rán, hogy az elődöntők és a finálé után külföl­di művészek mutatkoznak be a közönségnek. A szocialista országok táncdalénekesei versenyé­nek megrendezésével ez a seregszemle az idén még népesebb, még gazdagabb lett. Bizony, mi tagadás: zavarban van a krónikás, amikor számot kell adnia erről a négy gálahangversenyről, hi­szen a francia Daniel Gérard, a lengyel Ursula SzipiAska, a Cool Breeze-trió, a belga Shoking blue-együttes, a Szovjetunió képviseletében ér­kezett Kék Gitár együttes, Payer András, Cser­háti Zsuzsa, a tökéletes beat muzsikát játszó Settlers-kvartett vagy a temperamentumával és közvetlenségével hódító Rita Pavone s a többi külföldi vendég szereplése szinte kivétel nélkül emlékezetes élményt jelentett. VÉGEZETÜL talán csupán annyit, hogy az idei Bratislavai Líra — az előző évfolyamokhoz hasonlóan — nem csupán új dalokat és slágere­ket „termett", hanem több fiatal énekes bemu­tatkozására adott lehetőséget, akik közül a két­szeres győztes: Pavol BartoA élt leginkább a kí­nálkozó alkalommal. Teret biztosítva több mű­vészileg újszerű, útkereső szándéknak, a Líra nyolcadik évfolyama egyben nemzetközi viszony­latban is tovább öregbítette ennek a könnyűze­nei körökben nagyon rangos helyen jegyzett fesztiválnak a hírnevét. BORSAI M. PÉTER A Minden jót, Mónika!... — a bratislavaiak szívet is meghódította (Payer András) Szép, ünnepélyes, a fesztivál nemzetközi rang­jához méltó környezet. Vérbeli fesztiváli hangu­lat — négy teljes napon át... A népszerű kul­túrpark és környéke, akár a fölzaklatott han­gyaboly; bent a koncertteremben reggeltől késő délutánig folytak a próbák; a fesztivál igazga­tóságán s titkárságán egymást követték a külön­böző röpgyűlések és megbeszélések; a sajtóköz­pontban pedig szinte futószalagon peregtek az énekesek, külföldi karmesterek sajtóértekezle­tei... És aztán egy-másfél órára minden elcsen­desedett, hogy este, pontban nyolckor ismét föl­csendüljön a dal — most már versenyszerűen! Hadd mondjam el rögtön, beszámolóm elején: a Bratislavai Líra — mint az efféle rendezvé­nyek világszerte — immár hagyományosan, né­hány napra hatalmába keríti szinte az egész országot, hiszen a táncdal, a pop-zene minden­kié ... Ezért hát aki a helyszíni közvetítések során esetleg a zsűri tagjai létszámának pontos megállapításába fogott, bizony kockázatos vál­lalkozásba kezdett... Hogy miért? Nos, a hiva­talos bíráló bizottság is meglehetősen népes volt, de a valóságban zsűritag volt a rádióhall­gatók s tévénézők mindegyike, habár nem élt hivatalos szavazati joggal. De családi vagy szű­­kebb baráti körben vitatkozott, nyilatkozott a látottakról s hallottakról, mind az elődöntők, mind a finálé során pedig kiválasztotta a saját, a neki legjobban megfelelő és tetsző dalt. Mert slágerré érlelni egy-egy új számot csak a közönség tud . .. Milyen is volt hát az idei, sorrendben nyolca­dik Bratislavai Líra? A fesztiválnak kétségtelenül egyik legpozití­vabb eredménye, hogy az előzetes zsűrihez ösz­­szesen több mint kétszáz új táncdal érkezett megítélésre; ezek közül a két elődöntő során A hazai és a nemzetközi dalverseny győztese: Pave) BartoA

Next

/
Thumbnails
Contents