A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-21 / 51. szám
SEGÉDANYAG VERSENYZŐKNEK CSEMADOK-VETÉLKEDŐK a Szlovák Nemzeti Felkelésről A CSEMADOK Központi Bizottsága nagyszabású vetélkedőt tervez tagsága és minden érdeklődő számára a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából. Amint az sokak előtt már ismeretes 1974 januárjának első napjaiban kezdetét veszi az a sok izgalmat ígérő vetélkedő, amelynek máris igen nagy a visszhangja. Szerkesztőségünk ismeri a kérdéseket, s időnként segítséget nyújt a lap olvasóinak. A versenyzőnek igen jó segédeszköze a térkép. A Ziar nad Hronom-i járásban található egy falu, Ostry Grúfi. Lakói arról lettek ismertek, hogy bátran támogatták a partizánokat harcukban. A németek ezt nem nézték jó szemmel. 1945 januárjában a fasiszták egy hírhedt katonai alakulata megszállta a községet és megtorlással élt a partizánokat támogató lakossággal szemben. Az a bizonyos Edelweis partizánvadász német katonai alakulat bestiális módon 64 személyt gyilkolt meg Ostry Grófiban, a falu 128 házát pedig felperzselték. • Sok kiváló költő és publicista vette ki részét azokból a küzdelmekből, amelyek a dolgozó emberek felszabadításához és a fasiszták felett aratott győzelemhez vezettek. Közülük is legjelentősebb volt Laco Novomesky. Akik közelebbről megismerkedtek a legújabbkori szlovák irodalomtörténettel, egész pontosan tudják, hogy Laco Novomesk^ a München előtti köztársaságban a haladó szlovák értelmiség egyik fontos és rangos folyóiratát, a DAV-ot szerkesztette. Az is közismert vele kapcsolatban, hogy az illegális Szlovák Nemzeti Tanács megalapítói közé tartozott, és alelnöke is volt ennek a szervnek. • Mirko NeSport a legfiatalabb antifasiszták között tartjuk számon. 1944 nyarán Árvában került szoros kapcsolatba az illegális tevékenységet folytató antifasiszta harcosokkal. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után politikai dolgozóként működött, októberben pedig az Alacsony-Tátrában csatlakozott a partizánokhoz. November végén megbetegedett és titokban hazatért Skalicára szülőfalujába. A csupaszív húszéves fiatalembert a Hlinka-gárda tagjai elfogták. Mirko NeSpor azoknak a kezébe került, akik a kegyetlenkedésben nem ismertek határt. Miután elfogták és a Hlinka-gárda tagjai bratislavai központjukba szállították, durván megkínozták őt és félholtan felakasztották. Ján Nálepka, a Szovjetunió hőse egy smiáanyi szegény földműves családban látta meg a napvilágot. Miután Hitler fasiszta Németországa a Szovjetuniót gálád módon megtámadta, Ján Nálepkának be kellett vonulnia, és harcolnia kellett a Vörös Hadsereg ellen. Haladó szellemű tanító volt, s 1943 májusában Jelszknél egész katonai egységével átállt a szovjet partizánokhoz. Amint az ismeretes, ott alakult meg az I. Csehszlovák Partizándandár. Ján Nálepka a dandár parancsnokaként több csatában részt vett. Szívvel, lélekkel harcolt azért, hogy a hitleri fasiszta betolakodókat kiverjék a Szovjetunió területéről és hogy hazája is felszabaduljon. Sajnos, 1943 j novemberében Ovrucs szovjet város \ felszabadítása közben hősi halált halt. Így népe felszabadulását nem érhette meg. Nem messze Uhrovec községtől, a Jankov Vráok nevű hegy tetején áll a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve. A Szocialista Ifjúsági Szövetség nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága minden év augusztusában megrendezi a fiatal turisták találkozóját az emlékműnél. Olyankor rengeteg'-fiatal keresi fel a Jankov Vr- Sok hegyet, hogy leróják tiszteletüket a Szlovák Nemzeti Felkelés impozáns emlékműve előtt. • 2ilina közelében, egészen pontosan Streöno faluban, mindjárt 1944. augusztus 31-én ádáz harcok tüze lángolt fel a hősi felkelők és a német megszálló csapatok között. A német túlerővel szemben négy napig tart^ták magukat a bátor partizánok. Itt említjük meg, hogy a kemény csatában francia partizánok is részt vettek. Hálából a szlovák nép emlékművet állított a francia partizánok emlékére. L. Snopka szobrászművész alkotását sokan megcsodálják Streénóban. Karol Smidke és Ferienőik alezredes nevét mindazok ismerik, akik a felkelés előzményeiről és egész lefolyásáról olvastak. Köztudott, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége, miután egy hónapot töltött a Szovjetunióban, 1944. szeptember 4- röl 5-re virradó éjjel hazatért. A küldöttség szeptember 3-án indult Moszkvából, s Sztanyislavovban megszakította útját, ahonnan egy szovjet repülőgép hozta őket az SZNF repülőterére, vagyis Tri Dubyra. A küldöttségnek Karol Smidke és Ferienöik alezredes is tagjai voltak. Ha a versenyző csak egy kicsit is szemfüles, nem jön zavarba. A vetélkedő anyagában szerepelnek regényrészek is, versek is. A tanulóifjúságnak például kötelező olvasmánya a Garam menti krónika. S a könyvből kedves ismerőse GondáS erdész. De Peter Jilemnick^ regénye nemcsak a tanulóifjúság, de a felnőttek körében is kedvelt. Persze Jilemnickyn kívül számos más jelentős szlovák prózaíró is foglalkozott a felkeléssel. Elég csupán Alfonz Bednár Üveghegy és Rudolf JaSík A holtak nem énekelnek című regényeire utalnunk. JaSíJtnak ismert egy másik antifasiszta regénye is, A Szent Erzsébet tér. Ami a verseket illeti, a versenyző máris jó úton halad, ha meg tudja nevezni a Szlovákiai írók Szövetségének jelenlegi elnökét. A szóban forgó vers címe 1944 karácsonya. A PEZSGŐBB KULTURÁLIS ÉLETÉRT Négy esztendeje, hogy megalakult a CSEMADOK bratislavai városi bizottsága, amely a főváros területén működő helyi szervezeteket irányítja. Megalakulása óta a kulturális munkában bizonyos minőségi fejlődés tapasztalható, sajnos ugyanakkor észlelhetők lényeges problémák is. Egyik ilyen hiányosság például, hogy a bratislavai helyi szervezetek által rendezett népművelési előadások nem találnak kellő visszhangra. S ennek oka nemcsak a városi bizottság vezetőségét, de a CSEMADOK Központi Bizottságának dolgozóit is foglalkoztatja. S okkal, mert példának felhozhatnánk akár a közelmúltban Csokonai életéről és munkásságáról tartott emlékestet, amelyen a meghívott három-négyszáz CSEMADOK- tag közül csak mintegy harmincán jelentek meg. (A rendezvényt az Űj Szó is hírül adta.) Mindenesetre nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy ez az állapot az érdektelenségnek, közönynek, vagy a gyengébb népszerűsítő, szervező munkának tudható-e be inkább. Talán mindkettőnek, s talán csak az a kérdés, hogy melyiknek inkább. Mindenesetre elgondolkodtató ez a helyzet, már csak azért is, mivel Bratislavában él és dolgozik a magyar értelmiség színe-java, s hogy a Szövetség Központi Bizottságának a székhelyétől néhány lépésnyire működik a városi bizottság. A CSEMADOK jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Szerte Dél-Szlovákiában számos sikeres kulturális népnevelő és szervező munka szép eredményével dicsekedhet. Sajnos, a városokban meglevő problémákkal eddig csak részben tudott megbirkózni. A városi bizottság ez évi konferenciájának beszámolója e fogyatékosságok okát „a főváros területén élő magyar nemzetiségű dolgozók passzív hozzállásában látja“. Ennek kapcsán érdemes idézni Lőrincz Gyula elvtársnak ugyancsak az idei konferencián tartott beszédéből: „A CSEMADOK bratislavai városi szervezetének más a helyzete, mint egy vidékinek. Nem akarhatja és nem is veheti fel a versenyt a főváros színházaival, de talált és bizonyára a jövőben is talál olyan munkaformákat, amelyek érdekesek, pótolhatatlanok és vonzzák a főváros és vidékének magyar dolgozóit. Bratislavában székel a CSEMADOK Központi Bizottsága, s ezért is szükséges, hogy a bratislavai városi bizottság példamutató, korszerű munkát végezzen. Hogy a lámpa alatt nagyobb legyen a fény...“ Eddig az idézet, amelyből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a városi bizottság irányítása alatt dolgozó helyi szervezetek találtak olyan munkaformákat, amelyek érdekesek, s ha ezek a rendezvények (előadások, ünnepi akadémiák) nem is vehetik fel a versenyt a hivatásos színházak műsoraival, de jellegüknél fogva nagyon fontosak a magyar nemzetiségű dolgozók számára. Sajnos azonban mégsem vonzzák kellőképpen a lakosságot, mert az irántuk való érdeklődést korántsem mondhatnánk kielégítőnek. Talán, ha a rendezvényt szervező helyi csoportok tagságának létszámát vesszük, akkor esetenként közepesnek mond-
