A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-07 / 49. szám

reiovtöl (Eperjestől)

P északkeletre, a gyönyörű erdős hegyek és romantikus völgyek által közbezárt Kapuéany (Kapi) község felett emlekedö Maglóc-hegyen Kapi várának romjai merednek az égre. A hatalmas területű erősségnek még jól kivehető a várfalvonala, bejárata, belső várrésze. A vár főbejáratától jobbra sziklába vájt sáncárok, balra pedig meredek sziklalejtő védte a hatalmas erődítményt a támadások ellen. A négyemeletes várpalotának két udvara volt, a belső udvart Mátyás király uralkodása alatt parkositották. A Maglóc-hegyről gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, gyönyörű lombdús erdőkre.

Egyes történészek szerint a vár alapjait a rómaiak vetették meg, várrendszerükben valószínűleg jelzőtorony lehetett. Kapi várával kapcsolatosan az első írásos feljegyzést

V. István király uralkodásának idejéből (1270) őrizte meg a történelem; ebből kitűnik, hogy a vár fontos erődítmény volt. 1312-ben Károly Róbert seregei — mivel a vár ura Tarczay György, Csák Máté hive volt — Kapi várát elfoglalták, felégették. A régi várat Nagy Lajos király 1347-ben egykori nevelőjének Poharos Péter abaúji alispánnak adományozta, kinek családja 1410- ben kihalván Zsigmond király Tétényi Andrásnak adta cserébe más birtokaiért. A vár új birtokosa, ki a kapivári Kapy család alapítója lett. 1410-ben engedélyt kapott a vár újjáépítésére. Ez 1412-ben meg is történt. A megőrzött számlák szerint az újjáépítés csak 212 aranyba került, mert az építéshez szükséges anyagot — követ, fát, meszet stb. — a jobbágyoknak ingyen kellett leszállítaniuk. A feljegyzések arról is említést tesznek, hogy a habarcsba — hogy jobban tartson — kilencezer tojásfehérjét kevertek.

1440-ben I. Ulászló, az 1416-ban elhunyt András fiától, Kapy Jánostól a várat hűtlenség címén elkobozta, s a Rozgonyiaknak adta, de már 1464-ben ismét a Kapyak kezére került. Mátyás király alatt lengyel rablók foglalták el, akik ellen a király Szapolyai Imrét küldte ki.

Ezentúl háborítatlanul bírták a Kapyak egészen a Szapolyai János és Ferdinánd közötti trónvillongások idejéig. Akkor azonban Kapy János és György Szapolyai oldalára álltak, amiatt 1537-ben ősi várukat Vels császári hadvezér elfoglalta Ferdinánd részére. 1545-ben Kapy György I. Ferdinánd hűségére állva, várát visszakapta. 1685-ben Thököly felkelői foglalták el, de Schulz császári tábornok csakhamar visszavette. A Rákóczi-szabadságharc idején Telekessy foglalta el súlyos harcok árán a fejedelemnek. Kapy Gábor özvegye 1712-ben a várat még egyszer újjáépítette, három év múlva azonban azt a császár parancsára lerombolták.

A vár történetét gazdag mondavilág övezi, melyekből kiemelkedik a Mátyás királyról és a Kapy-fivérekről szóló érdekes történet.

Már hajnal óta hóvihar volt készülőben. Apró, éles hó esett, az északi szél egyre erősebben tombolt, süvített, olyan szeszélyes fordulatokat tett, mint egy részeg, mindenfelé tántorgott, üvöltött, szórta az apró kristályos havat. A vihar időnként elcsendesedett, majd váratlanul olyan erővel tört ki, mint ahogy az éhes karvaly szokott lecsapni. Tépte, hajlitotta a fák sudarát, s olyan vad üvöltéssel csapott széjjel, hogy minden megrázkódott, mintha most ébredt volna fel álmából.

Kapi_ vára körül zúgott, recsegett az erdő, a fák koronái összecsaptak, szörnyű morgás hallatszott. A meg zavart madarak rémülten rebbentek fel az ágakról, a zuhogó, összetört gallyak közül.

Az apró váraljai házakban már kora reggel tüzet gyújtottak, és siettek a reggeli munkával. Egy lovasszán siklott végig a behavazott úton, egy öregasszony tipródva sietett a vár főbejárata elé, mert a fagy úgy égette az arcát, mint a tüzes vas, még a lélegzetét is elfojtotta.

Kapy János, a vár ura fivérére, Gergelyre várt. A kandalló mellett állt, meggémberedett kezét melegítette. A kandallóban hatalmas tűz lobogott. A nagy terem felét az égő hasábfák véres világossága öntötte el. Botra támaszkodva, lassan, csoszogva éppen akkor jött Gergely, amikor a szolga hatalmas hasábokat rakott a pattogó tűzre. Gergely leült a kandalló mellé, egy ideig a szorgoskodó szolgát figyelte.

— Miklós, hozz nekem mézes pálinkát ! Az biztosan rendbe hoz ... Egész éjjel megint gyötört a láz. olyan a fejem, mintha méhraj zúgna benne.

A szolga takarót hozott s Gergely vállára terítette, majd szótlanul távozott.

János utána kiáltott:

— A mézes pálinkából nekem is

hozzál! Egy kis szíverősítő most nekem sem árthat!

Gergely felállt. Odacsoszogott az ablak mellett álló hatalmas karosszékhez és leült.

— Gyere te is ide! Itt nyugodtabban, talán okosabban beszélgethetünk, mint a tűz mellett. Annakidején apánk is itt szokott ülni, legfontosabb dolgaiban itt szokott dönteni.

Gergely szeme könnybe lábadt.

— Már későre járt, amikor megtudtam, hogy a király a vár átadását követeli. Hogy miért, azt nem sikerült megtudnom. Mátyás hadai a szomszéd várakban gyülekeznek, és Szapolyai Imrét bízta meg a vár elfoglalásával.

— A várat nem adjuk át, felkészülünk védelmére — javasolta János.

— Időt kell nyernünk. Meg kell tudnunk, miért haragudott meg a király, a félreértést jó szóval kell megoldanunk. Sem fegyverünk, sem fegyverforgatónk nincs elég. De ha volnának, Mátyás ellen akkor sem harcolnák — mondotta nyugodtan, megfontoltan Gergely. — A legszívesebben Budára utaznák, beszélnék a királlyal, de sajnos, nem tehetem, nagyon beteg vagyok, alig vonszolom a testemet.

Kapi várában gyorsan, mint a tűzvész kelt szárnyra a szomorú hír. Kapyék vára olyan lett, mint a sír. Nem volt ott sem zokogás, sem szitkozódás, csak nehéz elfojtott haraggal, fájdalommal teli csönd. Az egész vár megnémult, gyászba borult. Folytonos aggodalomban volt és a szörnyű eseményre, átadására várt.

A viharos és szomorú napokban Kapi olyan volt, mintha kihalt volna.

A vihar megállás nélkül bömbölt, szórta a havat, aki csak kibújt a házból, azt rögtön leteperte, árokba döntötte. Még a legöregebbek sem emlékeztek ilyen szörnyűséges télre.

Szapolyai nem várta be az időjárás enyhülését. A királytól parancsot kapott, Kapi várát — barátjai sasfészkét — el kellett foglalnia.

— Ha harc nélkül nem adják át a várat, támadjátok meg, pusztítsátok el, a fivéreket pedig fogjátok el, vezessétek elém — parancsolta

KAPIVARA

a király — árulásukért lakolniuk kell!

A király parancsa járt Szapolyai fejében, amikor a kötésig érő hóban felsorakoztatta katonáit.

— Mit teszünk...? Ellenállunk? kérdezte bátyjától János.

— Nem! A túlerővel szemben nincs értelme ellenállni. A várat át kell adnunk ... Ha nem tesszük meg, kő-kövön nem marad. Meg kéll mentenünk a várat. Beszélnünk kell a királlyal.

— Eszembe jutott valami. Azt hiszem, meg tudjuk menteni a várat — mondotta hosszú töprengés után Gergely. — Ha a királynak ajándékot, aranyat küldünk, biztosan visszavonja seregeit. Tudom, üres a kincstár, alig van néhány aranya.

— Az ötlet nem rossz, de mi lesz akkor, ha Mátyás az aranyat elfogadja, és a várat mégis elfoglaltatja?

— Mátyás egyenes jellem! Ilyet nem tesz! Ha az ajándékot elfogadja, eláll tervétől. Intézkedj, varrjanak azonnal egy szép szarvasbőrzsákot, rakják teli aranypénzzel, kincsekkel, még ma külön futárral elküldöm a királynak.

Az asszonyok azonnal munkához láttak. Csakhamar elkészült a puha, finom szarvasbőr-zsák.

Ez a zsák túlságosan nagy! Ha telerakjuk arannyal, nekünk semmink sem maradt. Le kell belőle vágni, át kell varrni — jegyezte meg János felesége, Éva.

— Igazad van. A kétharmadát levágatom, és meg is szükíttetem — szólt Erzsébet, Gergely hitvese.

Végre elkészült a zsák. Telerakták csillogó aranypénzzel, ékszerekkel. Gergely és János meglepetten mustrálgattálc a kis zsákot, majd szinte egyszerre szólaltak:

— Ezt a kis zsákot nem szíjazhatjuk ló hátára. Kinevet minket az egész világ.

— Ha az ajándékot lóháton akatod küldeni és kicsinek tartod a zsákot, azon könnyen lehet segíteni. Lenn a faluban van egy kis ló, nem nagyobb a kecskénél. Annak a háAz egykor bevehetetlennek tartott meredek sziklafal biztos védelmet nyújtott a vár lakóinak

18