A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-07 / 49. szám
BARÁTUNK az ezer tó országa * Tavak, szigetek, fenyvesek uralják a finn tájképet Finnországot nálunk a köztudatban kis országként tartják szómon. Holott ez egyáltalán nem igaz. Területe 337 100 km2, tehát közel háromszor akkora, mint hazánk. Igaz, lakóinak számo mindössze 4,7 millió. De az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében a világranglista 15. helyén áll. A társadalmi össztermék negyven százalékát az ipar, 15 százalékát a mezőgazdaság adja. Holott az ország területének mindössze 9 százaléka művelhető. A terület 71 százaléka erdő, 9 százaléka tó és folyó. Az ország vezető gazdasági ágazata a fa és papíripar, de jelentős a fémipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar. Az utóbbi években gyors ütemben fejlődik a vegyipar. A finn törzsek már az időszámításunk előtti nyolcadik században megjelentek Finnország mai területén. 1157 és 1293 között a svédek három kereszteshadjóratában meghódították az országot, amely később, mint hercegség, 1581-től A szigeteket karcsú hidak kötik össze mint nagyhercegség a svéd királyság része, 1809-től 1917 végéig pedig az orosz cári birodalom autonóm nagyhercegsége volt. 1917. december 6-ón Finnország kikiáltotta függetlenségét, s a szovjet kormány a nemzeti önrendelkezési jog elveinek megfelelően elismerte a független finn államot. A finn munkásosztály kibontakozó harca során 1918 januárjában megalakult a FirlH Szocialista Köztársaság, ezt azonban a finn reakció német csapotok segítségével leverte, s a munkásság forradalmi megmozdulásainak elfojtásával 1919- ben kikiáltotta a polgári Finn Köztársaságot. A két világháború között Finnország imperialistabarát, kommunistaellenes politikát folytatott, s így került sor arra, hogy 1939 novemberében háborúba kévéredett a Szovjetunióval, s bár 1940-ben a szovjet—finn békét megkötötték, 1944 szeptemberéig a hitleri Németország oldalán részt vett a második világháborúban. Az 1947. évi párizsi békekötés óta a finn kormány kommunista részvétellel aktív semlegességi politikát folytat, s a békés egymás mellett élés elve alapján politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt szívélyes kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Finnország és a Szovjetunió között barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés áll fenn. Csehszlovákia kapcsolatai az elmúlt évtizedekben egyre szorosabbá váltak Finnországgal. Lubomír Strougal elvtórs vezetésével az ősz elején kormánydelegáció látogatott Finnországba és további megállapodásokat kötött a két ország gazdasági, kulturális és politikai együttműködésére. Ez az együttműködés mind két fél számára előnyös és gyümölcsöző Ho Finnország fővárosát, Helsinkit el hagyjuk, dimbes-dombos tájon, fenyőerdők zöldjében vezet az út észak felé, a nagy tóvidékre, amely az ország középső részén terpeszkedik. A finnek az ezer tó országának szokták nevezni hazájukat, a valóságban azonban 60—80 ezerre tehető a kisebb-nagyobb tavak száma. Ezek víztükre csillog az államterület egytized részén. A finn tavak között akad néhány óriás is. Például a Saimaa több mint hétszer nagyobb a Balatonnál. Napokon át lehet hajózni rajta anélkül, hogy az utas szem elől tévesztené a partot, mert a hatalmas állóvíz tavak bonyolult szövevénye, amelyet szigetek és félszigetek zegzugos útvesztői tagolnak. Finnország talajtakarója nagyon vékony, és a jégmarta felszínen a kemény gránit vásott sziklái lépten-nyomon a felszínre bukkannak. A finn paraszt rendszerint a kiemelkedő sziklára építi házát, .hogy a vizenyős laposokat elkerülje, és a szántónak alkalmas lankákból se foglaljon el egy talpalatnyit sem. A magyar falvakhoz hasonló nagy, zárt falusias települések Finnországban szinte ismeretlenek. A templom és az iskola körül ugyan csoportosul néhány üzlet és lakóház, de a legtöbb földműves az erdei irtványokon elszórt tanyákon él. A finn paraszt munkáját nemcsak a sovány talaj, hanem a mostoha éghajlat is nehezíti. A csapadék hosszú évek átlagában 500—700 milliméter: jóval több, mint amennyire szükség volna, az ottani hűvös éghajlathoz és a gyér elpárolgáshoz viszonyítva. így az ország teljes területének legalább az egynegyedét mocsarak és tőzeg, mohalápok borítják, s rajtuk legfeljebb satnya bokrok és csenevész fenyőfák tengődnek. Az ország déli partvidékén a tenyészidőszak melege még beérleli a búzát és a cukorrépát, de a középső és az északi országrészben már legfeljebb árpa, burgonya és néhány takarmányfűféle terem meg. Ezért a finn mezőgazdaság főleg istállózó, tejelő szarvasmarhatenyésztésre rendezkedett be. A finn gazda „bankja" a parasztbirtok nagy részét elfoglaló erdő: ha 15—20 évente eladja a gyáraknak egy-egy parcella faállományát, egyszerre jut nagyobb bevételhez, és ebből aztán gépeket, traktort vásárolhat, vagy házat, istállót építget. A csikorgóan hideg télen megjelennek az erdőben villanyfűrészeikkel és vontatóikkal a kevésbé módos parasztok közül verbuvált vándor favágók, és a kidöntött fatörzsek megkezdik útjukat a legközelebbi folyóhoz, tavasszal, amikor Tölenged o jégpáncél, leúsztatják a fát a fűrésztelepekre. Ezek a folyók torkolatvidékén, a tengerparton és a nagyobb tavak mentén sorakoznak. Finnország vezető iparága a fafeldolgozás, az ipar termelési értékének megközelítően negyven százalékát, az exportnak majdnem háromnegyedét adja. A finnek nem pusztán kitermelik az ország egyetlen jelentős természei kincsét az erdőt, hanem gondos ültetéssel, tervszerű műveléssel, talajjavító és lecsapoló munkával igyekeznek növelni is a fahozamot. A korszerű, hatalmas gyárak, nyersanyagszükségletei a bőséges hazai nyersanyagforrás mértékét így is túlnőtték már. Ezért a Szovjetunióból egyre nagyobb mennyiségben szállítanak rönkfát, feldolgozásra. Finnországban a kitermelt fának több mint a felét értékes, finom papíripari termékké dolgozzák fel. A tavakat összekötő bővizű folyócskák nemcsak a faúsztatást könnyítik meg, hanem nagy esésük miatt erőművek telepítésére is alkalmasak. Finnország áramszükségletének több mint a felét vízi erőművek fedezik. A leghíresebb zuhatag a Saimaából kiömlő Vuoksi folyón az Imatra város környéki vízesés. Ám az egymást követő zuhatagok helyén csak üres sziklameder fogadja o látogatót. Mellette táblafelirat tájékoztat: a vízesés csupán vasárnap fél három és három óra között működik. Olykor a turisták kedvéért felnyitják a hatalmas duzzasztómű kapuit, amelyek egyébként az ország legnagyobb vízi erőművéhez terelik a folyót. Az erőmű főleg a közelben épült elektroacélüzemet és o nagy fafeldolgozókat látja el árammal. A Saimaa roppant vízrendszerének tengeri kijárata a Saimaacsatorna. Ennek a forgalma csaknem három évtizedre megbénult, mert a szovjet—finn határ éppen keresztülszelte. 1968-ban a Szovjetunió bérlet formájában kölcsönös és viszonos érdekből átengedte Finnországnak a korszerűsített víziút használati jogát és ezzel újra megindulhatott a különféle faipari termékek fuvarozása a Finnöböl felé. A megelevenedett csatornahajózás különösen jellemző, de nem egyetlen példája annak, hogy a semleges Finnország és a Szovjetunió között a baráti kapcsolatok a gazdasági együttműködésben is gyümölcsöznek. Ezt példázzák Finnország kapcsolatai a többi szocialista országgal, köztük Csehszlovákiával is. A kalandos múltú — harcok és tűzvész pusztította — Turkui várat 1961-ben nyitották meg a nagyközönségnek, restaurálva, újraépítve. A vár egyes részleteit a születésüknek megfelelően különböző korok stílusában építették újjá.
