A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-07 / 49. szám

E zzel a találóan tömör mondattal summázta Drexler Károly festőművész, a Szlovák Képző­művészeti Alap elnöke oz elkötelezett képző­művészek II. szlovákiai tárlatának hivatalos megnyitását követő kötetlen beszélgetés per­ceiben, o bratislavoi Művészetek Házában november elején nyílt kiállítás íratlan mottóját, társadalmi és művészeti küldetését. A festést, természetesen, csu­pán áttételesen értette, hiszen o vászon s az ecset művészein kívül kortárs grafikusaink, szobrászaink és kombinált technikával alkotó képzőművészeink leg­újabb munkái is belső meggyőződéseik, élményeik, újszerű meglátásaik egy-egy tus- vagy szénrajzbo rejtett, esetleg szoborrá formált őszinte hitvallását tükrözik. Fel-felidézve emlékezetemben a tárlaton látható 217 alkotás bármelyikét, gondolom, bátran papírra vethetem: az elkötelezett képzőművészek II. szlová­kiai tárlata lényegében festőink és szobrászaink szocialista eszmeiségből fakadó, időszerű ars poe­ticája! Hogy miért? Mert e tartalmas seregszemle 117 festménye, 65 grafikája és 35 plasztikája ékesen bizonyítja, hogy a szlovákiai képzőművészek valóban szívügyüknek tekintik mindennapjaink eseményeinek s problémáinak, az emberek örömének és gondjának valósághű ábrázolását. Szükségét érzik, hogy nyílt, eszközeiben közvetlen művészi hangon, a szocialista realizmus korszerű jegyeivel mondjanok véleményt arról, pmi körülöttük történik. Művészetük így érlelő­dig mondanivalójában s formájábon egyaránt szo­cialistává. aktuálissá, azaz — elkötelezetté . . . A választékos Ízléssel elrendezett, impozáns tárla­tot járva — o képzőművészeti alkotások nézegetésé­nek természetes örömén túlmenően —, e kiállítás látogatója egyben arra is feleletet kap: vajon mit is érthetünk tulajdonképpen az elkötelezett művészet fogalmán? Az elkötelezett képzőművészek II. szlovákiai tárla­tán szereplő képek és plasztikák tanúsógo szerint, a korszerű erkölcsi és filozófiai eszmék jegyében fo­gont alkotásokat, melyek közös jellemvonása, hogy nem pusztán esztétikai élményt nyújtanak, hanem a rohamléptű müszoki fejlődést és oz emberi tevékeny­séget is értékelik. A képzőművészeti megnyilvánulás­nak az az alkotó jellegű formája ez, amelynél a művész haladó hagyományaink vagy szocialista jele­nünk tárgyköréből merít ihletet. így hát az angazsált művész napjaink nagyarányú pozitív változásainak sokrétűségét örökíti meg; élményanyagának és egyé­ni látásmódjának egybeötvözésével a rajzok, festmé­nyek, a szobrok színeinek és körvonalainak harmó­niájával — egyéni hangon vall a békéről, a haladás­ról, mindennapi életünkről és a szocialista élet tel­jességéről. Olyan eszmei tisztánlátással fémjelzett művészet ez, mely a modernkedő absztrakciót nem módszer vagy puszta irányzat formájában használja, hanem „csak" az egyéni művészi látásmódot segítő jelképként és társadalmunk aktuális eszmei-politikai igényeinek megfelelő szemlélettel ábrázolt metafora gyanánt. Úgyszólván kivétel nélkül igaz belső feszültség, a legkülönbözőbb festői ízek és hatásos plasztikai megoldások jellemzik e művészi és társadalmi szem­pontból egyaránt figyelemreméltó tárlat három fő témakörbe csoportosítható műveit. Az elsőbe „A béke győz a háború fölött" jelszó jegyében született alkotások sorolhatók, melyek zöme a világ békeszerető erőinek igazságos harcával, a hazai békemozgalom létrejöttének negyedszáza­dos jubileumával foglalkozik, o béke nemzetközisé­gének gondolatát hirdeti. Hazaszeretetre intő, a történelmi hagyományőrzés fontosságát hangsúlyozó alkotások tartoznak a tár­lat anyagának második csoportjába. E képek és plasztikák jelképes vagy közvetlen mondanivalója a forradalmi és nemzeti hagyományok művészi felele­venítése. Igaz, részben e második témakörhöz kap­csolódik, de történelmi hordereje révén a kiállítás onyagóban mégis önálló, független témacsoporttá kristályosodik a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbaná­sának közelgő harmincadik évfordulója. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az elkötelezett képzőművészek II. szlovákiai tárlatán nagy számban képviseltetik magukat o különböző korosztályú képző­művészek, ami a tavalyi tárlattal szemben határozott minőségi előre lépést és művészi elmélyülést jelent, így ugyanis érdekes párhuzam vonható a fiatalabb és idősebb képzőművészek látás- és megjelenítési módja, illetve a hasonló, esetleg az egyazon témák Lörincz Gyula: Kiaki anya megközelítésének sajátos formái között. Sőt, nemcsak elmélyültebb, de sokrétűbb és kiforrottabb is a kiállítás anyago. Dilemmát jelent eldönteni, hogy 112 művész 217 különböző alkotása közül melyeket említse meg oz ember külön is? . . . Feltétlenül szólni kell azonban J. 2elibsky verő­­fényes nyári színekben pompázó aratási hongulat­­képéről, szigorú formai korlátok közé szorulva feszül M. Jakabíic Csendélet fehér galambból című akva­­relljének mondanivalója; a színek s az alakok dina­mikájának jól sikerült, találó variációja P. Romanák Dal című képe. Az iparosítással járó viliomosítás témáját tükrözi Barta Gyula alkotása, újszerűén hat Drexler K. gobelin-terve, a gyermeki rémület és az anyai elszántság vegyül Lőrincz Gyula Kiaki anya cimű olajfestményében. J, Chovan a húszas évek ne­héz kenyérharcót idézi. Megkapóan üde festmény E. Lazinovská Tavasz cimű alkotása. Az életnek a halál feletti győzelmét hirdeti J. Vrtiok; M. Mravec pedig bátorságot érlelő meggyőződést sugalmazva emlékeztet a három évtizeddel ezelőtti partizán­harcokra. Pataki Klára ezúttal is hű maradt egyéni művészi kifejezési eszközeihez: megbirkózva a legne­hezebben engedelmeskedő szobrász-nyersanyagok egyikével, fából mintázva meg a középkori szlovák történelem néhány neves alakját. J. Kulich az édes­anyjáról készített egy lírai hangvételű, a fiúi szeretet és a ragaszkodás vallomásának erejével ható szob­rot. Élethű alkotás A. Raéko ónból készült Fabíni­­portréja. A. Walter a háború kegyetlen borzalmai ellen emel vétót, a legutóbbi chilei események pedig különös aktualitást kölcsönöznek i. Bálái Allende elnök szeme című alkotásának. Számunkra külön öröm, hogy a kiállítók hosszú sorából nem hiányzik — többek között — Greiner Szibill, Szabó Gyula, Kopócs Tibor (jpve sem. Az elkötelezett képzőművészek II. szlovákiai tárlata nem csupán egy tavaly indult hagyomány sikeres folytatása, nemcsak egy esztendő vésővel és ecsettel készült alkotásainak színe-java, hanem képzőművé­szetünk minőségi és tartalmi fejlődésének objektív mércéje is. Nem véletlen hát, hogy Bratislava után a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában, majd pedig Magyarországon és az NDK-bon is „vendégszerepei" ez a szocialista eszmeiséget, a szlovákiai képzőművé­szek őszinte, céltudatos művészi hitvallását tükröző tárlat. B. M. P. Jegyzet az elkötelezett képzőművészek II. szlovákiai tárlatáról „Fesd azt, amit érzel!“ Greiner Sztbiff: Nyitra vidéki aratási tánc E. Lehotská: Vikend 11.

Next

/
Thumbnails
Contents