A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-07 / 49. szám

lasa e terveknek nem kedvezett. Straka, a megértés úttörője a fa­siszta terror áldozata lett. özve­gyénél. aki a régi lakás egyik szobájában őrzi az emlékek kö­zött az irodalmi hagyatékot is, megtaláljuk a Babits-regény cseh fordításának elejét: 33 számozott oldal, a fordító a II. fejezet vé­géig sem jutott el. Azt. hogy mily gonddal és szeretettel tolmácsolta a művet, bizonyítják a gépírásos cseh szövegben a kézzel írott ma­gyal kifejezések, amelyek arra figyelmeztették, hogy művészieb­ben vagy hívebben kell vissza­adnia, mint ahogy éppen eszébe jutottak .. . Hány ily elgondolás, irodalmi terv és alkotás maradt megvalósulatlan, befejezetlen! Rákos Péter három évtizeddel a meg nem valósult Straka-terv után írta le, hogy a Nyugat-nem­zedék legnagyobbjait könyvekben, tolyóiratokban, színpadon és te­levízióban is bemutatták már a cseh közönségnek, s csodálkozva jegyzi fel a meglepő tényt, hogy e pleiászból éppen a legjelentő­sebbek egyike, Babits Mihály hiányzik. E megállapítás azonban már az első cseh fordításban megjelent Babits-könyv, a Szép­BABITTS MIHÁLY KÖNYVE A CSEH OLVASÓ KEZÉBEN Kilencven évvel ezelőtt szüle­tett Babits Mihály, a két világ­háború közötti időszak egyik leg­jelentősebb magyar írója és köl­tője. Nevét eddig nemigen ismer­te a cseh olvasóközönség, még ke­vésbé műveit, amelyek közül az évtizedek során talán csak egy­­egv vers fordítása jelent meg, el­szórtan. felfedezhetetlenül a cseh sajtóban. Hiába böngésztük át a prágai rádió műsorújságjának sok évfolyamát is; a magyar alkotók hosszú névsorát állítottuk össze a lefordított és éterbe küldött mű­vek, szemelvények alapján, de Babits nevével nem találkoztunk Pedig azok a cseh költők, aki­ket régóta foglalkoztat a magyar irodalom, tudták, mekkora tiszte­let övezi, és méltán tartották a budapesti irodalmi élet vezéregyé­niségének. De műveinek cseh tol­mácsolására s kiadására valahogy nem került sor. Elsőnek talán Anton Straka, a budapesti csehszlovák követség egykori sajtóattaséja vette terv­be. hogy a cseh olvasóközönséget megismerteti Babits Mihállyal. Nemrég, ez évben tette közé Gál István Anton Straka leveleit Sza­bó Lőrinchez (Irodalmi Szemle, XVI 1973/5. 418—426. old.) Prá­gából 1936, május 16-i keltezéssel írja Straka egyebek között: ......Az anthológia most már na­pokon belül kijön a piacra mint Renaissance kiadás, Budapest. S én máris dolgozom tovább: az egyik itteni cég érdeklődik Babits Gólyakalifája iránt. Készítem egyelőre a szinopszist...“ Ugyancsak Szabó Lőrinchez szól 1939. április 25 keltezésű levele, amelyben leírja, hogyan halad ré­gi tervének, egy részletes, cseh nyelvű magyar antológiának meg­valósítása felé. S Babitsról: „12 verse van munkában, ebből 10 már készen van." (Annak ellené­re. hogy Anton Straka önállóan is fordított verseket, ebben az esetben a nyersfordítást végezte el, barátja és lelkes munkatársa: dr. Antonin Hartl pedig az átköl­­tést vállalta magára. Az elmérgesedett nemzetközi viszonyok, a gyászos belpolitikai helyzet s az egyéni sorsok alaku­ség és felelősség előtanulmányá­ból való. A Gólyakalifa ugyanis — hatvan esztendővel azután, hogy a Nyugat című folyóiratban folytatásokban megjelent, könyv­alakban most már eljutott a cseh olvasóhoz is A regényt a prágai Odeon szépirodalmi és művészeti könyvkiadó jelentette meg Anna Rossové művészi tolmácsolásá­ban. 2000 példányban pár hónap leforgása alatt már csak mutató­ba maradt belőle néhány egyik­másik könyvesboltban. Babits Mihály jelentőségét Csehszlovákiában különösen 1905 óta mérhetik fel az érdeklődők; ekkor jelent meg a Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásá­ban a Déjiny a národy — Lite­­rárnéhistorické Studie o éeskoslo­­vensko-madarskych vztazich cí­mű tanulmánykötet, melyben Ba­bits szerepéhez méltón, több ol­dalon is megtalálható a kapcso­lattörténeti leírás során. Még in­kább kiemelkedik Babits egyéni­sége a Slovnik spisovatelú — Ma­­darsko című irodalmi lexikon lap­jain, hol egyrészt a bevezető ta­nulmány, másrészt a vele foglal­kozó címszó több mint hetven sorban ismerteti Babits Mihály munkásságát. A csehországi művelt, iroda­lombarát megismerte hát Ba­bits első regényét, Tábory Ele­mér tudathasadásos történetét. „... nem egészen a képzelet alko­tása gyermekkorom rémei ébred­nek föl benne ... Egy rettenetes, önmagát mindig folytató álom gyötört gyermekkoromon át. Mint­ha életem s talán minden költő életének szimbóluma volna, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban ...“ — mint a szerző vallja könyvéről. Való­színű. hogy az első mű megjele­nését más Babits-könvvek cseh fordításai is követik majd a nagy író születésének kilencvenedik évfordulójával kapcsolátban. Hi­szen még itt Vannak regényei, költeményei, novellái, elbeszélő költeményei, irodalmi és iroda­lomtörténeti tanulmányai, egy csupán félig leélt élet gazdag ter­mése. SZÁNTÓ GYÖRGY énekkaraink A közelmúltban ismét egy jelentős eseménnyel lettünk gazdagabbak: a CSEMADOK Központi Bizottsága — a járási bizottság és főleg a helyi szervezet hathatós támogatásával — 1973. november 10-én Nővé Zámky­­ban (Érsekújvárott) megrendezte a kezdő énekkarok második területi találkozóját. (Az első az év márciu­sában volt Losoncon). I Negyedszázados fennállásának ju­bileumi évfordulójához közeledő szö­vetségünk életében — mint azt ün­nepi bevezetőjében dr. György Ist­ván, a CSEMADOK Központi Bi­zottságának titkára is hangsúlyozta — jelentős szerepet tölt be az önle-Ivékeny művészeti mozgalom a kul­turális munka minden szakaszán, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a m Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara tevékenységének ösztönző hatása és a Népművelési Intézet által rendezett karvezető­tanfolyam eredményeként — fellen­dült az énekkari mozgalom. Ezt iga­zolja a galántai Kodály-napok kere­tében tavaly immár harmadízben megrendezett országos énekkari fesz­tivál is (egyébként a Kodály-napok ezentúl minden harmadik évben ke­rül megrendezésre, tehát legközelebb 1975-ben). A tavalyi galántai dalos­találkozó óta számos új énekkar ala­kult, elsősorban a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban. Ezért csak helyeselhető, hogy a CSEMADOK I Központi Bizottsága lehetőséget te­remtett az új énekkarok találkozójá­ra, s maga az a tény, hogy a két területi bemutatón tizenhárom kórus jelent meg. már önmagában is ered­mény. Itt azonban nemcsak ennyiről van szó: az érsekújvári bemutató egyben minőségi gyarapodást is je­­■ lent Az újjászervezett somorjai énekkar találkozója Az esten elsőnek a vendéglátó vá­ros 1970-ben alakult énekkara lépett színpadra Papp László vezetésével. A gazdag és sokoldalú tevékenységet (színjátszás, képzőművészet, tánc­mozgalom stb.) kifejtő érsekújvári szervezetnek ahhoz is volt ereje, hogy az énekkari kultúra terén is hallasson magáról. Ha a jövőben az újváriak még bővíteni is tudják a kóruskultúra iránt érdeklődők szá­mét, főleg a fiatalabb korosztály tagjaiból, biztosan sokat hallunk majd róluk. Szintén jól mutatkozott be a marcellhá7.i énekkar, Keszegh Béla vezetésével. A kórus csupán néhány éve alakult, alapját a fér­fikar képezi, ehhez csatlakozott ké­sőbb a „Tavaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny országos döntőjében is szerepelt női éneklő csoport. A csallóközaranyosi énekkarral a Kodály-napokat megelőzően a diós­­patonyi területi szemlén találkoz­tunk először, s örömmel állapítjuk meg, hogy azóta a kórus, amelyet Bobák György karnagy vezet, sokat fejlődött, s reméljük, tovább is így halad A fellépő kórusok közül nemcsak fennállásának rövid másfél eszten­dejét, de a kórus tagjainak életkorát tekintve is a csicsói énekkar a talál­kozó legfiatalabb résztvevőjeként mutatkozott be. A Wurczel Gábor vezetésével működő kórus jó mű­sorválasztásával, a tiszta intonációra való törekvésével máris figyelmet érdemel. Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli az idén az ógyallai énekkar, amely — Bőgi Béláné vezetésével — kultivált előadásmódjával itt is bizonyította, hogy tízéves múltjához méltó eredményeket tud felmutat­ni. Bízunk benne, hogy a sok szer­ei László vezetésével

Next

/
Thumbnails
Contents