A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-23 / 47. szám
Ünnepeltek a népnevelők Pavol Taraba járási elnök szívélyesen fogadta a népművelőket Jozef Horniak (jobbról), a jnb kultúr szakosztályának vezetője Gulis Vilmosnak gratulál Tóth Károly, a teliezovcei (zselizi) kultúrotthon vezetője W A NEGYEDSZÁZAD Az idén először (október 26- án) találkozott a levicei (lévai) járás csaknem 250 legjobb népművelője a járási székhely új művelődési otthonának színháztermében, hogy a párt- és állami szervek képviselőinek jelenlétében közösen megünnepelje a népművelők napját. A járás legidősebb és leglelkesebb népművelőit, így Tipari Lászlót, Tupá (Tompa) község példás krónikását, Ján Beftuchot, a Barsi Múzeum igazgatóját és a többi 18 kultúrmunkást fogadta Pavol Taraba elvtárs, a Lévai Jnb elnöke. Ott volt a legjobbak között Tóth Károly, a zeliezovcei (zselizi) kultúrotthon vezetője, akinek önfeláldozó munkáját aznap értékelte a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere is, reszortkitüntetéssel jutalmazva az igyekezetei és lelkes hozzáállást, elismerve azokat az eredményeket, amelyeket a kultúrotthon munkaközössége Tóth Károly vezetése alatt elért. Amíg Tóth Károly Bratislavában vette át kitüntetését, Gulis Vilmos a zselizi kultúrotthon módszertani előadója Jozef Horniaknak, a jnb művelődésügyi osztálya vezetőjének kezéből vette át az elismerő oklevelet. De amikor a járás 18 legjobb kultúrmunkásának adták át a pénzjutalmakat és elismerő okleveleket, akkor is ott állt Gulis Vilmos az elismerésre érdemesek sorában. És tegyük hozzá, hogy jogosan, mert a zselizi művelődési otthon valóban korszerű, vonzó otthona a kultúrának. Az idén 42 000 ember vett részt a művelődési otthon különböző rendezvényein. A kultúrotthon dolgozói szép eredményeket érnek el a politikai nevelés, az agitációs és propagációs munka terén. Sokan látogatják, a Népi Akadémia négy előadásából álló sorozatot. Az oktató jellegű előadásoknak az Idén 1200 hallgatója volt, az öt kiállítást pedig 9000 ember tekintette meg. Az otthon dolgozói előadások és beszélgetések rendezésével hozzájárulnak a cigánykérdés megoldásához is. Nekik köszönhető, hogy Zselizen megalakult a gombázók, illetve a kiskertészek szakköre. Gyümölcsöző, szoros a kapcsolat a Matica Slovenská, a CSEMADOK, a polgári ügyeket intéző bizottság, a tömegszervezetek és a művelődési otthon vezetősége között. A Tóth Károly vezette népművelő közösség munkáját dicséri, hogy a zselizi fiatalok zöme a művelődési otthonban keresi és leli meg kulturális és szórakozási igényeinek kielégítését. De szólhatnánk még a különböző népművészeti csoportok, szaktanfolyamok sikeres szervezéséről és működéséről, az idén tizenötödször megjelent „Hírnökről“, amelyben a művelődési otthon dolgozói a fontos politikai, gazdasági, közéleti, társadalmi feladatok megoldásának szükségességére hívják fel a figyelmet, összhangban a helyi választási programmal. Nem vitás, hogy a zselizi művelődési otthon dolgozói jól kamatoztatják azt az anyagi bázist, amelyet társadalmunk biztosít a kulturális igények kielégítésére. A népművelők napján volt mit ünnepelni Zselizen és mindenhol, ahol hasonló kitartással, igényességgel és szorgalommal végzik a népművelés társadalomformáló munkáját. —nip— Negyedszázad múlt el felettünk, akik annak idején Szlovákia magyarlakta falvaiban, városaiban, lázas tevékenységgel „nemzetiségi csoporttá konstituálódtunk“. A CSEMADOK számára tagságot és a magyar tanítási nyelvű iskolák számára tanulókat verbuváltunk, tantermek és CSEMADOK-helyiségek után szaladgáltunk, énekkart és tánckart szerveztünk, nem létező tankönyveket pótló jegyzeteket, szkriptákat írtunk és sokszorosítottuk, zenekari próbákon vettünk részt — egyszóval alapoztunk, a csehszlovákiai magyarság kulturális életét alapoztuk. S bárki bármit is mond, ennek a jelenünkhöz vezető negyedszázadnak a jövő számára van mit mondania... Tulajdonképpen mit is vállaltunk annak idején, 25 évvel ezelőtt? Nem vagyok hivatott az időközben középkorúakká lettek és értelmiségivé váltak nevében holmi nemzedéki vallomást tenni. Ezért csak a saját nevemben, csak saját magamnak mondva-tudatosítva írhatom a következőket: A negyedszázaddal ezelőtti hatalmas munkát nemcsak a „huszonévesek“ munkabírásával kell magyarázni, hanem azzal, hogy eszmélésünk — s ennek folytán képességeink kibontakozása is — egy olyan történelmi időszakban folyt, amikor Csehszlovákia egész népe, nemzetiségre való tekintet nélkül, a történelem folyamán először indulhatott el a felemelkedés útján. A dolgozó nép felemelkedését biztosító Eszme, .a marxizmus-leninizmus volt lelkesedésünk forrása; származásunk volt az eszméhez való hűségünk biztosítéka, s tevékenységünk az osztály nélküli társadalom építésére irányult. Lelkesedésünket természete-A trebiáovl (tőketerebesi) járásban október második felében megkezdődtek a CSEMADOK helyi szervezeteinek évzáró taggyűlései. Az előkészületekről Ripcsu Rudolf, járási titkár tájékoztatott. Elmondta, hogy a járásban 52 helyi szervezetben készítették elő az évzáró taggyűléseket. — A helyi szervezetek túlnyomó többségben lelkiismeretesen felkészültek az idei évzáró taggyűlésekre, amelyeket már a CSEMADOK megalakulása 25., valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés jövő évi 30. évfordulója jegyében rendezünk. Helyi szervezeteinknek van mit értékelniük, hiszen egész évben aktívan tevékenykedtek. — Felsorolna ezek közül néhányat? — A legtevékenyebbek közé a bélyi, a királyhelmeci, a nagykaposi, a bodrogszerdahelyi, az abarai és a kistárkányi helyi szervezetek tartoznak. Sajnos ezek mellett van háromnégy olyan helyi szervezetünk is, ahol nem beszélhetünk aktív tevékenységről. .. — Ml ennek az oka? — A problémák, a gondok ezeken a helyeken abból származnak, hogy ezek a szervezetek nem élnek aktív szervezeti életet. S ez megint más okokra vezethető vissza, amelyeket nem minden esetben tudunk járási, vagy helyi szinten megoldani. sen fokozta az ismét magyarul-szólás lehetőségének mámorító élménye, önmegvalósításunkat lehetővé tevő tudata. Ezért aztán az „első generációt“ jellemző lelkesedéssel vállaltunk mindent. Politikai gyűléseken vettünk részt, agitáltunk és valahogyan nem tettünk olyan éles különbséget például a CSEMADOK komáromi helyi csoportjának kara és a gimnázium kitűnő énekkara vagy a Tomaschek Mária vezette nagyszerű tánckara között, mint sokan ezt ma teszik. Valóban az ügyért éltünk, s nem belőle. Gyalogoltunk hóban és esőben, kerékpáron zötyögtünk rossz utakon és hirdettük az új világ igéit... S közben az élet arculata teljesen megváltozott — a paraszti kisgazdaságokból mezőgazdasági nagyüzemek lettek, a kisiparosok sötét műhelyei helyett korszerű állami és szövetkezeti vállalatok épültek — s a mi életünkben is jelentős fordulat következett be. A tanulás évei következtek, lehiggadtunk, szabályosabb lett életritmusunk, pontosabb diszciplínákban kezdtünk gondolkodni. Az 1959. januári párthatározat meggyorsította tisztánlátásunkat. Tudatosítottuk: a CSEMADOK-nak az ötvenes évek nagy népművészeti reneszánsza után más feladatai is vannak. Programunkká fogadtuk — feltétel nélkül — a munkásosztály és a parasztság hatalmának megszilárdítását. Ehhez fel kellett keltenünk a tömegekben a művelődés igényét. A CSEMADOK pedig ismét vállalta a feladatot. A hatvanas évek elején a Népművelési Intézet (dr. Koczka István vezetésével), a Szocialista Akadémia (a korábbi TIT) és a CSEMADOK a sok névből most csak kettőt említek, — Már megtartották az első évzáró taggyűlést. Miről esett szó itt? — Az első évzárót Szirénfalván tartották meg. A beszámolóban és a vitában a szervezeti élet kérdéseivel, a kulturális tevékenységgel összefüggő további tennivalókkal foglalkoztak. Szóba került azonkívül a fiatalság helyzete, tevékenysége, a CSEMADOK-ban, illetve a tevékenység lehetősége. — Van-e elég aktivista, akik bekapcsolódnak az évzárók lebonyolításába? — Vagy negyven aktivistával dolgozunk együtt. Ez a szám megfelel a követelményeknek, s szükség is van ennyire, hiszen az évzárókkal párhuzamosan november közepén egy háromnapos rendezvényre készülünk. A Csokonai-napok keretében készülünk méltón megemlékezni a költőről, életútjáról. — Mikorra fejeződnek be az évzáró taggyűlések? — Mivel csak a hétvégeken szombaton és vasárnap tartunk évzárókat, november végéig eltart, míg valamennyi lebonyolódik, de — éppen az említett akciónk miatt — számolunk azzal, hogy egy-két szervezetben novemberben már nem kerül sok az évzáró megtartására. Ezért az ütemtervet úgy állítottuk össze, hogy az utolsó évzárókat legkésőbb december közepéig megtartsuk. —gs— MEGKEZDŐDTEK AZ Ei/ZARÚ TAGGYŰLÉSEK
