A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-23 / 47. szám
HATÉKONYABB DIÁÓZÍNJÁTSZÁST Egy. a gyerekeknek a költészethez fűződő kapcsolatáról végzett felmérés eredményei, papírra vetett válaszai között tallózva bukkantam az alábbi, egy-egy mondatba sűríthető válaszokra: Szeretem a költészetet. — Nagyon szívesen szavalok. — Örömmel hallgatok meg egy-egy szép verset. — Inkább a prózát vagy még inkább a színházat kedvelem. — Nem tudok szavalni. — Félek a nyilvánosságtól... Ötödikes fiúk s lányok mélyebb elemzést érdemlő, elgondolkoztató válaszai ezek, hiszen lényegében nem csupán a szavalás, de a diákszínjátszás egészével kapcsolatosak. .. E problémakör kapcsán fölmerülő kérdések közül nézzünk meg futólag közelebbről legalább egyetlen tényezőt: az előadás, a szavalás gyakoriságát diákjaink életében. Mert nem titok ^szavalás, az ezzel kapcsolatos nyilvános szereplés — sajnos — gyakorta túlzott félelmet, amolyan szorongással vegyülő kisebbségi érzetet ébreszt a gyerekekben. Ez pedig nemcsak intő jel pedagógusaink és népművelőink számára, hanem szöges ellentétben áll azokkal a szép eredményekkel is, melyeknek évről évre például a komáromi Jókai-napokon tanúi lehetünk, hiszen a szép szó tolmácsolásának köznapi gyakorlatban tapasztalható eredményei sokkal szürkébbek, lényegesen szegényebbek. Ennek titka elsősorban abban rejlik, hogy a szavalást vagy prózamondást a legtöbb iskolában, sajnos, nem a tananyag szerves részeként, illetve kiegészítőjeként kezelik, hanem csupán egy-egy alkalmi rendezvényre, versenyre tanítanak be költeményeket vagy prózát. Pedig a költészet és széppróza nyújtotta élvezetet nem lehet az alkalmi rendezvények szűk korlátái közé szorítani, hanem éppen ellenkezőleg: az esztétikai, irodalmi és művészi nevelés egyik leghatékonyabb segítőjeként kell kezelni. Nyilvánvaló, hogy a szavalás népszerűsítésében, színvonalának mielőbbi emelésében rengeteg pótolni valónk van még. A 7—10 éves, de az ennél idősebb gyerekekben és fiatalokban is nagyfokú az aktivitás, tennivágyás, dinamizmus, önrealizálási szándék, ami a gyerekek magatartásában, fantáziájuk, képzelőerejük szabad szárnyalásában számtalanszor tapasztalható. És éppen- a diákságnak a költészethez vagy a szépprózához érzett vonzalmát játékosan irányítani — ez a szavalás és a gazdag hagyományokkal bíró diákszínjátszás egyik legalapvetőbb küldetése. Utaltunk már rá, hogy a színjátszás fontos pedagógiai tényező. Ki tudja mi okból, de a tantervi követelmények elsajátítása mellett, szakköri foglalkozások tartalmának meghatározásakor valahogy gyakorta megfeledkezünk az önképzőkörök irodalmi, művészeti, nevelési vagy akár Diákszín játszásunk hagyományainak egyik legnemesebb őrzője a bratislavai FORRÁS. Felvételünkön a nagy közönségsikert aratott Debreceni lunatikus egyik mulatságos pillanata jellemformáló jelentőségéről, arról, hogy a színjátszó mozgalom utánpótlása is iskoláinkban bontakozik ki. Pedig az egészséges szereplésvágy, különösen diákkorban, alapvető emberi tulajdonság, és a diákszínjátszás szinte korlátlan tevékenységi teret jelent: lehetőséget ad az alkotó energia felszabadítására... Tudjuk: a gyermekek szívesen játszanak. Szívesen adnak elő már ketten-hárman, otthon is, maguk kitalálta történeteket, „dramatizált“ meséket. Egyszerűen szükségét érzik annak, hogy alakítsanak, és valóban, szükségük is van ró belső, lelki fejlődésük szempontjából, hiszen a színjátszás lehetővé teszi számukra, hogy más-más érzelmi állapotba képzelhessék magukat, más-más jellemeket alakíthassanak. Helyes, ha ebben tudatos irányítással segítjük őket. De úgy vezessük a fiatalokat, hogy ne egyoldalúan a színészi hivatás iránt ébreszszünk bennük esetleg kedvet (sok későbbi, kellemetlen csalódást előzhetünk meg ezzel!), hanem csak a játék okozta önfeledt örömet érezzék s eközben szórakozva művelődjenek, fejlődjenek. A diákszínjátszásnak ugyanis nem a színészelőképzés a célja, hanem az, hogy segítsen művelt színházszerető közönséget nevelni. Szorgalmazzuk, támogassuk, szervezésileg segítsük hát a vers és prózamondást, a műkedvelő színjátszást különösen a középiskolákban. A középiskolákban, az ifjúsági és diákszínjátszó csoportokban folyó munkának sokoldalúnak és harmonikusan egységesnek kell lennie. A fiatalok ilyen irányú fejlődését segítik mindazok a színjátszással összefüggő tudomány- és művészeti ágak, melyek a színjátszó csoportban vállalt munka kapcsán akarva-akaratlanul befolyásolják az ifjúsági vagy a diákszínjátszókat. Hiszen összefügg ezzel a irodalom, a dramaturgia, a színjáték-elmélet, a történelem vagy akár a lélektan szakterülete is... Természetesen, kiegészítőleg minden színjátszó csoportban, a próbák során, foglalkozni kell film-, zene- s képzőművészeti vonatkozásokkal, melyek egyben kiváló alkalmat adnak arra is, hogy e művészeti ágak sajátos kérdéseit is megvitassák. Ezzel már gyermekkorukban nem csupán látókörük, műveltségük bővül, de a színpadért lelkesedő fiatalokat egyúttal érzékenyebbé tesszük az esztétikai mércék kialakítása iránt. Fontos célkitűzés ez, hiszen a szocialista ember nevelésének alapvető céljai közé tartozik a sokoldalúan képzett, gazdag lelkivilágé s az élet igazi szépségei iránt fogékony ifjú nemzedék nevelése. A hazai magyar öntevékeny művészeti mozgalomban is szilárd helye, sőt, ma már hagyománya van a diákszínjátszásnak. Különösen szép eredményekkel jeleskedhet a Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium és a CSEMADOK bratislava-óvárosi helyi szervezetének FORRÁS irodalmi színpada, amelynek műsorán az irodalmi színpadi bemutatók egész sora mellett, az elmúlt évtizedben ott szerepelt Az özvegy Kamyóné, A Huncut kísértet, A debreceni lunátikus. A néma levente. Az új évad első bemutatója pedig ugyancsak egy „hagyományébresztő“ színmű: Bessenyei egyfelvonásos komédiája, A filozófus lesz. Több diákcsoporttal büszkélkedhetnek az újvári járásban, hasonlóképp ifjúsági darabbal készül az új évadra a lévai Garamvölgyi Színház, de szinte minden magyar lakosú járásban foglalkoznak a díákszínjátszás népszerűsítésével. Fontos feladat lenne ezért számba venni az egyelőre még elszórtan működő diákszínjátszó csoportjainkat s a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, az oktatásügyi szervekkel, a Népművelési Intézettel karöltve hatékonyabbá tenni irányításukat, a legjobbak számára pedig a Jókai-napokon vagy egyéb hasonló fórumon megfelelő bemutatkozási lehetőséget biztosítani. BORSAI M. PÉTER HAJÓS LÁSZLÓ versei: VÁLTOZÓ HORIZONT Földet értek szerelmünk zuhanó madarai. Emlékeim térképéről lemosódnak a gyalogutak. Egyre halkabban hartgzik megüresedett termeim kongása. Érintésed felperzselt homlokáról már nem szökik medrembe fényeső. KOSUTH ILONA felvételei % Földet értek FALUSI EMBEREK szerelmünk zuhanó madarai. Csepeg a hóié nádfedeles múltjukról. Emlékezetembe zárom őket Szivüket még a legzordabb tél sem tépheti ki markomból. ALKONY Szó nélkül teríti elém szőnyegét, a fellángolót, az éjbe lendülőt, s még egyszer int az alvó lombok mögül. Majd ha fölébreszt a legelső hajnal, a halott alkonyra visszagondolok, úgy fogadom a közeledő napot.
