A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-23 / 47. szám
BUL ÁRIANEMCSAK A CSODÁLATOS SZÍNEK, A BÓDlTÓ ILLATOK és pikáns Izek országa — Gond, állandó gondunk a munkaerő... Egy nappal később a Královsky Chlmeci (Királyhelmeci) Állami Gazdaság igazgatójával, Levkovics elvtárssal még mindig az előbbi kérdésről beszélgetünk. — A helyzet az — mondja az igazgató —, hogy a női munkaerőkkel lényegében mindig baj van. — Amelyik szakiskolát végez, az mind az irodában akar dolgozni. Egyébként nem marad nálunk. Az állattenyésztésben főleg asszonyok dolgoznak. Ha például ide kerülne egy fiatal vezetőnek, zootechnikusnak, ezeknek az asszonyoknak aligha tudna valami útbaigazítást adni. S itt bizony korán kell ám kelni, nincs szabadság, nincs ünnep. Ennek ellenére van néhány lány, aki képes vállalni ezt a munkát. Igaz, hogy az ilyen nagyon kevés. Ha pedig férjhez mennek, akkor szó se lehet arról, hogy itt maradjanak; nem mi miattunk, mert tőlünk maradhatnának, hiszen szükségünk volna rájuk. De a család, a háztartás más feladatokat ró az asszonyokra. Nehéz problémák ezek, s azt hiszem, nem csupán nálunk, hanem mindenütt az országban. Nálunk a gazdaság fiatalításának a kérdése elsősorban lakáskérdés, és bizonyos mértékben munkalehetőség kérdése is, főleg a két téli hónapban. — 6500 hektáron gazdálkodunk, 980 állandó dolgozónk van, ebből 287 a nő. Az átlagos életkort eddig nem állapítottuk meg, nem tartjuk nyilván. De így is észrevehető némi fiatalodás. . Ez természetesen összefügg a kereseti lehetőségekkel is. Egy fiatal nálunk ha bekerül a termelésbe, megkereshet havonta átlag két- két és fél ezer koronát. Úgyhogy ezen a téren nem lenne baj. A fiatalítás kérdésének negatív oldala valahol ott kezdődik, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákban nem magyarázzák meg kellőképpen a fiataloknak, hogy ha kikerülnek az iskolából, mint szakmunkásokra, és nem mint vezetőkre van rájuk szükség. Az iskola elvégzése után ezért alig néhány marad a termelésben. Beszéltem erről már a tanítókkal, tanárokkal is, de nem sok az eredmény. Ha ki kell menni dolgozni a gazdaságba, a mezőre, a fiatalok nagyobbik fele „lelép.“ Inkább az irodában dolgozik 900 koronáért, mint a termelésben 1900-ért. S az a tényező is figyelmet érdemel, hogy sok esetben a termelésben dolgozó fiatalt az irodisták lenézik. Érdemes odafigyelni Fiatalodik-e mezőgazdaságunk? Ha igen, milyen mértékben? Ha nem, miért? Van-e egyáltalán ilyen igény? Tulajdonképpen végig, a diákok között vég'zett felmérés során, később a szövetkezetekben és az állami gazdaságban is ezekre a kérdésekre kerestem közvetve vagy közvetlenül választ. Országos viszonylatban az tapasztalható, hogy a mezőgazdaság fiatalodik. Ezzel párhuzamosan — mint a fenti példák is bizonyítják — feminizálódás, vagyis az elnőiesedés, főleg a manuális munka iránt igényes területeken s az állattenyésztés egyes ágazataiban mutatkozik. Az, hogy a mezőgazdaság fiatalodik, mindenképpen örvendetes tény. Azonban az már kevésbé, hogy a középiskolát végzett fiataloknak igen nagy hányada, mintegy kétharmada nem a mezőgazda- i Ságban, vagy nem a szakmájának megfelelő beosztásban dolgozik. (Például álattenyésztök és növénytermesztők — az ügyintézésben.) Ezekben az esetekben nemcsak az a pénzösszeg vész kárba, amibe az államnak egy-egy diák kitaníttatása kerül, hanem az a többlet is, amit ezek a diákok az iskola elvégzése után mint szakemberek tudásukkal ki tudnának termelni. Vagyis mindaz, amit tanultak, holt tőkévé válik. Ideje volna elgondolkodni azon, hogy a szakközépiskolákban, technikumokban helyes-e a lányok és a fiúk aránya. ,Hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés azt a célt szolgálja-e, amit a mezőgazdasági termelés jelenlegi szintje igényel? A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok a rendelkezésükre álló munkaerőket igyekeznek a lehetőségekhez mérten optimálisan felhasználni a termelésben. De — mint Bélyben is láttuk — nem mindenhol van rá mód, nem mindenhol van mit optimálisan felhasználni. Az imént felsorolt adatok, vélemények természetesen nem minden mezőgazdasági iskolára, termelőszövetkezetre vagy állami gazdaságra érvényesek egyformán. De ha igaz, hogy a cseppben megtalálható a tenger, a részben az egész, akkor ez esetben is így kell hogy legyen. Ha pedig így van, akkor a fenti jelenségekre érdemes odafigyelni, s az odafigyelésen túl keresni a megoldást, a mezőgazdaság, a fiatalok s nem utolsósorban mindannyiunk érdekében. GÁL SÁNDOR Egy-egy baráti ország kiállítását mindig nagy érdeklődés és várakozás előzi meg. Nemcsak az emberi kíváncsiság, hanem valami más is vonzza, csábítja az érdeklődőket a színhelyre: hogy élnek, hogy dolgoznak, milyen eredményeket érnek el barátaink a termelő munkában, mi jóval és újjal lepnek meg bennünket s a világot. A kapuk kitárultak, minden érdeklődő beléphetett és körülnézhetett a kiállításon, melyet a prágai Fuéík Parkban rendeztek meg. A kiállítás megnyitásakor Todor Zivkov elvtárs ezeket mondta: „Szerfölött elégedettek leszünk, ha a bolgár nemzeti kiállítással sikerül bemutatnunk Csehszlovákia dolgozóinak és szakembereinek hazánk sokrétű gazdasági fejlődését, bemutatni és tükröztetni azokat az eredményeket, melyeket a tudományok, a művészetek, a sport, a szociálpolitika, a kultúra és az idegenforgalom terén értünk el, továbbá számot adni termelési és export-lehetőségeinkről... F.eméljük, hogy kiállításunk az Arany Prágában — a maga módján — hozzájárul kapcsolataink további fejlesztéséhez és elmélyítéséhez, gyümölcsöző gazdasági együttműködésünkhöz s népeink szocialista testvériségének és barátságának megszilárdításához“. IZEK — ÍZELÍTŐÜL Ha valaki megkérdezi a francia „Interagra“ cég igazgatójától, mi a véleménye a bolgár mezőgazdasági termékekről, habozás nélkül feláli: — Kitűnő minőség, kitűnő ízek! S ha valaki netán Párizsban a Térné utcába tévedne és megkérdezné a „Prix unigues“ üzlet tulajdonosától, mi a legkeresettebb áru az üzletében, nyomban ezt felelné: — A „dunai saláta“! A párizsiak valósággal beleszerettek ebbe a csodálatos ízű csemegébe. Ha megjelenik az üzletben, nyomban szétkapkodják ... De a London utcáin sétáló érdeklődő is meglepő választ kapna, ha megkérdezné az angol járókelőktől, melyik a kedvenc zöldség-konzervük. — Az „Oberon“ jelzésű bolgár konzerv — kapná meg nyomban a választ. Az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Japánban az eladott gyümölcsíznek több mint a fele Bulgáriából való. Az sem meglepő már, hogy a világpiacon nagyon keresett a bolgár joghurt és juhtúró. Bekalandozzuk a világot, mintha bizony mi nem ismernénk a bolgár mezőgazdaság és élelmiszeripar kiváló minőségű termékeit: a nemesített zöldpaprikát, a vérpiros paradicsomot, a kívánatos és ízletes szőlőt, almát, a hús- és halkonzerveket, a kitűnő konyakféleségeket, nem beszélve a dohányipari termékekről. Vagy ki ne ismerné a világhírű bolgár rózsaolajat? Aki Bulgáriában járt, bizonyára látta a hatalmas kiterjedésű rózsaligeteket, melyeknek bódító illatát még hetek múltával is orrában érzi az ember. A kiállítás élelmiszeripari részét szemlélve, akaratlanul is a bolgár nyár, a szorgos bolgár emberek jutnak eszébe. Pikáns ízeket érez a nyelvén, foghatatlan illatok lengik körül, bőrén érzi a perzselő napfényt, látja a vakító kék eget, szaladó hullámaival a tengert. És elgondolkodik: HONNAN, MIBŐL SZÁRMAZNAK EZEK A CSODÁK? A bolgár mezőgazdaságnak hosszú és nehéz utat kellett megtennie míg oda jutott, hogy nagy mennyiségű és kiváló minőségű nyersanyagot tudjon termelni az élelmiszeripar részére. Bulgáriában a második világháború előtt 13 millió nadrágszíj-parcellán gazdálkodtak a kisparasztok. Akkor jórészt faekével művelték meg a földet. Nem nehéz elképzelni, hogyan, milyen körülmények között élt és gürcölt a bolgár parasztember. A felszabadulás után gyors fejlődésnek indult a mezőgazdaság is. 1960-ban a mezőgazdaságilag hasznosított földterület 98 százalékát már közösen, korszerű mezőgazdasági gépekkel művelték. A bolgár mezőgazdaságban 744 földművesszö-
