A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-23 / 47. szám

^ Petko Petkov, a kiállítás igazgatóhelyettese vetkezetet és 253 állami gazdaságot tartottak nyilván. Ma — az egyesítés után — 170 mező­gazdasági-ipari óriás létesült, melyek egyenként 25—30 ezer hektáros területen gazdálkodnak. A hajdani faekék helyett 100 ezer traktorral, 18 ezer kombájnnal és egyébb korszerű géppel művelik a földet. A termelési eredmények ugrásszerűen megnövekedtek. Nagyon elterjedt az öntözéses gazdálkodás is. Bulgáriában 18 nagy és vagy félszáz kisebb víz­duzzasztó teszi lehetővé 1 millió hektárnyi ter­mőföld öntözését. Ezek után feltehetjük a kérdést: csoda-e a cso­da? Nem. Az emberi ész és akarat, a szorgalom, a szocializmust építő nép felszabadult ereje tör magának olyan utat napjainkban, amilyenről a valaha megalázott és béklyóba vert ősök álmo­doztak. Míg a háború előtt 266 millió kW-t termeltek, az elmúlt évben már 22 milliárdot. Épül a Duna mellett a „Kozloduj“ atomerőmű. Első az országban, de egyáltalán első az egész Balkán-félszigeten. A jövő évben kezd üzemelni. Szintén épül a távolsági gázvezeték, melyen évente 3—4 millió köbméter gáz érkezik a Szov­jetunióból. Az ipari össztermelés 20 százalékát és a kivitel 40 százalékát a gépipar nyújtja. A világ 80 or­szágába exportálnak, ami a gépipari termékek kiváló minőségét biztosítja. Bulgária ma hajókat, traktorokot, gépkocsikat, orvosi műszereket és híradástechnikai berendezéseket gyárt. Magas színvonalon. Bulgária a szállító-rakodó gépek gyártásában a világ élvonalába tartozik, így nem meglepő, hogy fő szállítója a KGST tagállamainak. Az or­szágban ma mintegy hetvenfajta akkumulátoros targoncát, valamint elektromos rakodógépet gyár­tanak. A szocializmus építése óta nagy fejlődésnek indult valamennyi iparág. Alapjában megválto­zott a személyszállítás is. Hatalmas arányban fej­lődött a vasúti és légi közlekedés, az autóbusz­forgalom és a hajózás. A nemzetgazdaság fejlesztésére 1971 és 1975 között 20 milliárd levát fordítanak, vagyis 50 szá­zalékkal többet, mint az ötödik ötéves tervidő­szakban. ISKOLAÜGY, KULTÚRA, SPORT, IDEGEN­FORGALOM A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK KIS­TÜKRE Bulgária a világ olyan élenjáró államai közé tartozik, ahol egyenletes arányban emelkedik a nemzeti jövedelem. Ma a nemzeti jövedelem hat­szor magasabb, mint 1939-ben volt, s 1975-ig to­vábbi 45—50 százalékkal növekszik. Bulgária régen túllépte a világ országainak át­lagos villamosenergia-termelését és fogyasztását. A második világháborút megelőző időszakban az ország lakosságának 25 százaléka írástudatlan volt. Forradalmi változás az iskolaügy, a kultú­ra és a művészetek területén 1944 után követ­kezett be. Míg 1944-ben 5 főiskolájuk volt 10 ezer hallgatóval, ma 29 főiskolán több mint 100 ezer hallgató tanul. Most, az átmeneti időszak­ban teremtik meg a feltételeit, illetve minden bolgár fiatal számára kötelezővé teszik a közép­iskola elvégzését. _____ 1971 és 1975 között a főiskolák 65 ezer új szak­embert képeznek ki, köztük 20 ezer mérnököt. Jelenleg például 520 személyre jut egy orvos. Az állam gondoskodik arról, hogy a dolgozók széles rétegei hozzáférhessenek a kulturális érté­kekhez. Az UNESCO statisztikai kimutatása sze­rint Bulgária lakosságának 97 százaléka látogatja rendszeresen a filmszínházakat, 90 százaléka hall­gatja naponta a rádiót és 80 százaléka nézi a te­levízió műsorait. Az olvasás is igen elterjedt: 5,8 könyv az egy lakosra eső évi átlag, ami világ­­viszonylatban is magas szám. Bulgárig jelenleg 120 európai, ázsiai, afrikai és amerikai állammal tart fenn kulturális kapcsola­tot. Az utóbbi években sok bolgár művész része­sült nemzetközi elismerésben: zenészek, szólisták, énekkarok, a Szófiai Nemzeti Operaszínház, az Állami Filharmonikusok Zenekara, a Nemzeti Színház. Habár a bolgár filmművészet aránylag fiatal, 162 bolgár film 240 nemzetközi díjat kapott. De szép eredményekkel dicsekedhetnek a bolgár képzőművészek is. A bolgár sportolók is egyre többet hallatnak magukról. Figyelemreméltó eredményeket és si­kereket érnek el különböző nemzetközi verse­nyeken. Különösen közkedvelt a labdarúgás, röp­labdázás, birkózás, kosárlabdázás és a gimnasz­tika. A testnevelési és sportszakosztályok 1 millió 300 ezer tagot tartanak nyilván. Az állam meg­teremti a sportolás lehetőségeit, gondoskodik a sportolókról. Az országban van: 348 stadion, 475 atlétikai versenypálya, 317, úszómedence — ebből* 16 fedett —, 1732 labdarúgó-pálya, 3240 röplab­da-pálya stb. Bulgária természeti szépségei, kedvező éghaj­lata, tengerpartja, gyógyfürdői, gazdag történel­mi emlékei egyre több turistát vonzanak az or­szágba. Ki ne hallott volna Várnáról, az Arany­­homokról, a Napfénypartról, Neszebárról? Az utóbbi években a kényelmes, minden igényt ki­elégítő szállodák egész sora épült fel, így aztán nem csoda, hogy fellendült az idegenforgalom. 1960-ban még csak 201 ezer turista látogatta meg az országot, ezzel szemben 1972-ben már több mint 3 millióra duzzadt a külföldi látogatók, nya­ralók száma. BULGARIA ÉS AZ INTEGRÁCIÓ Bulgária elmaradott agrárország volt. Hogy a már fentebb jelzett és érzékeltetett fejlettségi fc-kra juthatott, az a Szovjetunió önzetlen segít­ségének köszönhető. Bulgária például a, Szovjet­unió segítségével és támogatásával 180 nagy ipari létesítménnyel gazdagodott. De a Szovjetunió se­gítsége vonatkozik a gazdasági- és társadalmi élet más területeire is. Nem kicsi annak a jelentősége, hogy 5500 fiatal végzett szovjet főiskolákon, s hogy napjainkban is 4250-en folytatják tanulmá­nyaikat a Szovjetunióban. Bulgária ma minden vonatkozásban egyenran­gú partnere a KGST tagállamainak. A Szovjet­unióval és Magyarországgal kooperációban a me­zőgazdasági gépek egész sorát gyártják, azonkí­vül Magyarországgal közös tervezés és konstruk­ció alapján gyártják az üzemeken belüli szállító­­eszközöket. Csehszlovákiával is szoros az együttműködés. Közös kooperációban készül a Skoda-Madara te­hergépkocsi s jónéhány fajta gép az élelmiszer­­ipar számára. Bulgária a specializáció keretében évente nagy mennyiségű akkumulátoros targon­cát és irodagépet szállít Csehszlovákiának, ezzel szemben hazánk az épülő erőművek részére gépi­berendezéseket, továbbá járműveket és fémmeg­munkáló gépeket szállít Bulgáriának. EZ MINDEN? ... kérdem Petko Petkovtól, a bolgár nemzeti kiállítás igazgatóhelyettesétől. — Majdnem ... — mondja a fekete hajú, fe­kete szemű férfi halvány mosollyal az arcán. — Annyit azonban még hozzátennék, hogy a kiállí­tásnak mintegy negyedmillió látogatója volt, s hogy 20 millió rubeles üzletkötési szerződést ir­tunk alá. Így nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a kiállítás megrendezésével elértük célun­kat. Nagyot léptünk előre a kölcsönös megisme­rés útján, elmélyült népeink barátsága, és a to­vábbi együttműködés távlatai is biztatók. Én pedig dolgom végeztével még egyszer vé­gigjárom a kiállítási csarnokokat. Üjrá meg új­ra érzem Bulgária pikáns ízeit és illatát s látom csodálatos színeit. De látom Szófia gyöngyét is, a Vitosát, az ország Nemzeti Parkját, hallom feny­veseinek zúgását, fürge hegyiforrásainak csobo­gását, látom Kitent, Burgaszt, Neszebárt évszá­zados emlékeivel, Várnát, a tenger taréjos, sza­ladó hullámait, s hallom a kórusok zengő áradá­sát, a bolgár nép lelkében fogant dallamok fel­szabadult ujjongását... LOVICSEK BÉLA f

Next

/
Thumbnails
Contents