A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-23 / 47. szám
A kaposi gazdasági iskola diákjai Almaszüret a Tisza partján FÍATALODIK-E MEZŐGAZDASÁGUNK? Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy fiatalodik mezőgazdaságunk, de ezzel a fiatalodással együtt azt is tapasztalom, hogy a mezőgazdasági termelésben, főleg azokon a szakaszokon, ahol manuális munkát végeznek — növénytermesztés, állattenyésztés — nagyobbára nők dolgoznak. Elég, ha így ősszel egy pillantást vet az ember a cukorrépa-táblákra, csupa lányt, asszonyt lát. Férfi alig akad. S valahol ez az arány kezd mutatkozni a szakemberképzésben is. Magam is mezőgazdasági technikumban érettségiztem, s az akkori osztályokban, ha négy-öt lány akadt, már sok volt. Most viszont a fordítottját látom. Például a Veiké KapuSany-i (Nagykaposi) Mezőgazdasági Technikumban a fiúk és lányok aránya az évek során igy alakult: 1952—20:3, 1960—121:23, 1966—89:76, 1970—48:97, 1973—46:70. Ezek az adatok azt mutatják, hogy húsz év alatt teljesen megfordult az iskolákban a fiúk és a lányok aránya. Most pedig nézzük meg, hogyan vélekednek a fiatalok választott szakmájukról, mit várnak tőle, s egyáltalán hogyan viszonyulnak a jövőjükkel, jelenükkel kapcsolatos néhány kérdéshez. A technikum két osztályának csaknem hatvan diákjától — fiúktól és lányoktól kértem választ a következő kérdésre. Miért választottad a mezőgazdasági technikumot? Volt-e más választási lehetőséged? Elfogadsz-e bármilyen munkát a mezőgazdaságban, végzettséged szintjén az érettségi után? Melyik az a területe a mezőgazdaságnak, amely személy szerint érdekel, s amelyben a legszívesebben tevékenykednél? Van-e kilátásban ilyen munkahely a számodra? Ha nem találsz a mezőgazdaságban olyan munkát, amelyet szeretnél, mit teszel? Mivel a kérdésekre névtelenül kellett válaszolni, feltételezem, hogy teljesen őszinték a válaszok. Az első kérdésre ezeket a válaszokat kaptam: 17-en azért választották a mezőgazdaságot, mert szeretik a természetet; hármat a állatok érdekelnek; 15-öt érdekel a mezőgazdasági munka, három azért választotta ezt, mert a szülei is ott dolgoznak, háromnak nem volt más lehetősége, 27-en mást is választhattak volna, s tízen egyéb okokat jelöltek meg. A második kérdésre adott válaszok így oszlanak meg: nem fogadnának el bármilyen munkát hatan; csak olyan munkát fogadnának hárman, ami érdekli őket; elfogadnának bármilyen beosztást 32-en; egyéb választ adtak négyen. A harmadik kérdésre — ki milyen beosztásban dolgozna a legszívesebben —, ezeket a válaszokat kaptam: kertészetben dolgoznának a legszívesebben 14-en, az állattenyésztésben 7-en, az ügyintézésben (adminisztrációban) 8-an, a növénytermesztésben 7-en; még nem tudják 2-en; a szőlészetben 2-en; a szőlészetben 2-en; egy-egy diák a gépesítést, a lótenyésztést, illetve a gyümölcstermesztést jelölte meg; egyéb választ adott 5 diák. A negyedik kérdésre 24 igenlő és 16 tagadó választ kaptam, nem tudják, illetve még nem gondolkoztak róla négyen. Az ötödik kérdésre adott válaszok: nem tudják öten, főiskolára kívánnak menni 8-an, az iparban akarnak elhelyezkedni 5-en, egyéb választ adtak 30-an. A válaszokat vizsgálva néhány észrevételt és általánosítást mindjárt az elején levonhatunk. Az Fazekas Béla, a kis- Levkovics Pál tárkányi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke első valamiféle tétovaság, bizonytalankodás, ezután egy sor sablonos válasz következik. Feltűnően kevesen akarnak tovább tanulni. A harmadik kérdésre, hogy hol szeretnének dolgozni, csak a megkérdezettek kétharmada tudott határozott választ adni. Ami talán a legpozitívabban értékelhető, az a válasz, amely szerint 27-en más szakmát is választhattak volna, továbbá, hogy a második kérdésre válaszolva 32-en elfogadnának Vavrus Miklós és Molnár Lajos bármilyen munkát a mezőgazdaságban a képzettségük szintjén. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Párbeszédek Kancel József agrármérnök, az iskola igazgatója: — Javul az arány. Az első osztályba az idén már csaknem annyi fiú, mint lány iratkozott be. Pócsik Balázs gyakorlatvezető tanár. — A végzett lányoknak körülbelül a 20 százaléka marad tartósan a termelésben. — A fiúk „divatosabb“ szakmákat választanak. Szívesebben helyezkednek el az iparban. A lányok oda mennek, ahova lehet. Kistárkány. A termelőszövetkezet elnökével, Fazekas elvtárssal beszélgettünk ugyanerről a témáról. ' „ — A mi gazdaságunk ezer hektáros. 220 állandó dolgozónk van. Az átlagos életkor 41 év, ezelőtt 10 évvel úgy 45 körül mozgott. A férfiak és a nők aránya? 69 nő, 152 férfi. — Példának egy kérdés. Ha szükségük volna négy fiatal technikumot végzett szakemberre, s a kaposi iskolától azt a választ kapnák, hogy igen, tudnak küldeni, de csak három lányt és egy fiút, mit tennének ebben az esetben? — Ha nem volna más, és valóban szükségünk volna rájuk, elfogadnánk. De jobb volna, ha fordított lenne az arány. Vavrus Miklóssal, az üzemi pártszervezet elnökével és Molnár Lajos agronómussal a bolyi termelőszövetkezet irodájában találkoztam. A téma ugyanaz, mint az előbb. — öregedünk — mondják, szinte kórusban. — Csak a műhelyben dolgozók és a traktorosok átlagos életkora mutat fiatalodásra. Az agronómus: — A manuális munkát, vagy ahogy nálunk nevezik a „lemaradott“ munkát az asszonyok végzik. Asszonyok nélkül a termés kint veszne a földeken. — Azt mondják mifelénk: „Az asszony tartja a ház három sarkát, a férfi a negyediket — de azt is csak ritkán. ..“ — Azt mondja az asszony: Kapáld meg a répát, hiszen a te neved van a karóra ráírva. Egy közbeszóló: — Én már úgy íratom, hogy ott legyen a „-né“. — Munkaigényes növényeket alig termelünk; egy kevés dohányt, és eltennivaló uborkát. — Ha kellene, elfogadnának-e szakközépiskolát végzett fiatalokat, ha mondjuk jelentkezne három lány és egy fiú, s a szövetkezetnek szüksége volna rájuk? — Gondolkodnánk rajta. — Miért? — Azért. .. mert hát. .. Köt 5
