A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
27. Az egyik bódéból váratlanul a vendéglátó jött ki. Odament van Weydenhez. — Nagyon szigorúknak kell lennünkl Ha a bennszülötteket fecsegni hagynánk, még ennivalóra sem keresnének. Lusta népség — mondotta. Van Weyden szótlanul nézte a bennszülöttek munkáját. — Mit akart megtudni? — kérdezte a vendéglátó. — Tulajdonképpen semmit. Csak azt, hogy milyen mélyre kell a víz alá bukniuk a gyöngyhalászoknak. Vagy ez titok? .. . — Dehogy I Körülbelül tizenöt méternyi mélységből hozzák fel a kagylókat. Ha érdekli, jöjjön velünk. Van Weyden az egész napot a gyöngyhalászok között töltötte. Nyitott szemmel, füllel járt, sürgött-forgott a bennszülöttek között, de semmi gyanúsat nem vett észre. Tengeri farkas €» NYUGATNÉMET-ROMAN FILM P* JACK LONDON REGÉNYE ALAPJAN KÉSZÜLT A HÉT KÉPES FILMREGÉNYE 30. Ugyanabban a pillanatban két lövés dörrent. Mindkét őr a földre zuhant, Ruffy pisztolyával rálőtt az egyik ablaknál álló emberre, utána nyomtalanul eltűnt... Van Weyden csak akkor vette észre, hogy Carlson és Allbright tértek vissza a hajóról. Másnap reggel van Weyden hajójával megkerülte a szigetet. Kormányosának azt az utasítást adta, hogy hajózzon ki a nyílt tengerre, azt a látszatot keltve, mintha távoztak volna. Ö azonban egy kis csónakon visszatért a titokzatos szigetre. Az őserdő peremén egy bennszülöttel találkozott, aki elmondotta, hogy Ruffy hajtóvadászatot indított ellene, mert megszökött, nem akar nála dolgozni. Mentsen meg, vigyen magával — könyörgött a bennszülött, nem maradhatok itt, Ruffy emberei megölnek . . . (Folytatjuk) 28. meghívta van Weydent nagyon gazdag lelőszebb szak-Napnyugtakor, a munka befejezése után, Hall vacsorára. — őszintén bevallom — mondotta vacsora közben — helyre bukkantunk. Valóságos kincsesbánya itt a tengerfenék. Hall elővett egy kis börzsákot s tartalmát az asztalra öntötte. Szebbnél gyöngyök ragyogtak az asztalon. Van Weyden a legnagyobbikát hosszan, értelemmel nézegette. — Mennyire értékeli ezt a gyöngyöt? — Nyolcvan—kilencvenezerre! — Nagyon olcsón adná! Jóval többet ér, és az értéke, a nagy kereslet miatt, állandóan emelkedik. — Miért érdeklik a gyöngyeim? —■ kérdezte váratlanul a vendéglátó. 29. Van Weyden egy ideig gondolkodott s visszatette az asztalra a gyöngyöt. — Elsősorban azért, mert tudni szeretném, mennyivel lopta meg Swithyn Hallt! — Mit akar ezzel mondani? — Azt szeretném tudni, hol van Swithyn Hall és azt, hogy ki maga! — Ruffy kapitány vagyok. Azért telepedtem itt le, mert pénzre van szükségem — válaszolta a kalandor. — Hogyan került ide? Hol van Swithyn Hall? A válasz helyett két markos őr jelent meg a szobában. Kezükben lövésre kész revolvert tartottak. — Kezeket fel I parancsolták. 26. Humphry van Weyden egyedül maradt a szigeten. Most már biztos volt abban, hogy vendéglátójuk nem Swithyn Hall, ezért nagyon óvatos volt. Félelem fogta el . . . Az őserdőben kijárt utat talált, melyen haladva kis településre bukkont. Annak közelében bújt meg. A település lakói mindjárt pirkadat utón munkához láttak. Az egyik csoport o tenger homokjából aranyat mosott, a másik gyöngyöt halászott, ügyesen, gyorsan dolgoztak, a hajcsárok mégis hajszolták őket. Van Weyden előjött rejtekhelyéről és megállt az egyik hajcsár mellett. — Nem ismerjük mi egymást? — kérdezte van Weyden a nagyon ismerősnek tűnő hajcsártól. — Tartsd a pofádI Nincsen időnk a társalgásra!. .. hót 15
