A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
illt! s t r i » ' i ", ~ 4 $ üli II1 mm* t4„ f * Hamlet „Első felvonás. Első jelenet. Színhely: Dánia. Elsinor. A vár előtti bástyán.” így kezdődik a darab Hamlet dán királyfi tragédiájáról. És nincs talán szuggesztívebb kulissza a Shakespeare-darab számára ennél a helynél, noha a színhelyet és a cselekményt a költőóriás szabadon kitalálta. Nem lehetett másként, mint ahogy Goethe írta: „Shakespeare látta drámáit, amikor írta őket”, jóllehet Hamlet sohasem élt Elsinor várában, s maga a vár Sjáellandon épült, a legnagyobb dán sziget legészakibb kiszögellésén. III. Frigyes építtette 1577 —85-ben, amikor a történelmi Hamlet már réges-régen meghalt. Shakespeare, a költő és drámaíró látta ezt az egész komor történetet a várral együtt, mely ott magasodik a Keleti-tengert az Északitengerrel összekötő keskeny Sund fölé. Ezért ■ helyezték el joggal Shakespeare domborművű arcképét a vár erődítményfalában, s ezért állították fel joggal, nem messze a kastélytól, a tengerparton Hamlet síremlékét. Ez, a hatalmas tölgyek árnyékában álló emlékmű, amelyet háromszáz évvel a költő halála után emeltek, megcáfolja a hamleti pesszimizmust, amellyel a királyfi mondja Oféliának: „Ö, egek! Két hónappal ezelőtt meghalni, s még nem felejtették el az embert? Ez hát a remény, hogy a nagy ember emléke tán fél évvel túléli létét?” Jóllehet az elsinori várkastély négy magas tornyával és gyönyörű lovagtermével a legnagyobb, amit a reneszánsz korban Észak-Európában építettek, mégis éppen ez a megálmodott történet jelenti a legnagyobb vonzóerőt a turisták százezrei számára. Ma a várkastély körül, de Helsingör városában is igen nagy problémát okoz a parkolás. A kikötőben összezsúfolódva várnak a gépkocsik, hogy ráfuthassanak a komphajóra, mely átszállítja őket tulajdonosaikkal együtt a svéd szárazföldre. A gépkocsik gátja mögött ott a temető, ahol talán Hamlet a megálmodott párbeszédet folytatta a sírásóval. Így aztán úgy látszik, mintha ez a kultúrtörténeti ritkaság pótolná a hely földrajzi fekvésének különlegességét és a lázas turistaforgalom idején pótolná azt, amitől elesett a múltban. A Sund-szoros ugyanis évszázadokon át aranybányája volt Dániának. Az európai kereskedelem fontos útvonala volt, akárcsak a Dardanellák, és megfelelőképpen kihasználta ezt. A város ott őrködött a szoros fölött, szedte a díjat az átkelés engedélyezéséért és jókora aranymennyiségekkel gazdagította a királyi kincstárt. Hamlet városa, Helsingör azóta kezdett virágozni és gazdagodni, hogy Pomerániai Erik nagy kiváltságokkal ruházta fel polgárait. Erről tanúskodnak a csodaszép patríciusházak reneszánsz homlokfalukkal, a templomok és a városháza. A Sundon szedett vámot, amely 25 millió tallért is elért évente, Engels Frigyes 1848-ban „a feudális kalózkodás maradványának” nevezte. Amikor azonban hosszú diplomáciai tárgyalások után az Egyesült Államok nyomására Dánia ezt a „jogát” hatvanmillió dán koronáért a koppenhágai konferencián eladta, az elsinori ágyúk csak díszként szolgáltak tovább, és Helsingör városa számára szűkösebb esztendők‘»‘következtek. A vár ágyúinak díszsortüze ma csak jelentősebb személyiségek tiszteletére dördül el és a nagy Shakespearefesztiválok kezdetét jelzi. A politikai-gazdasági szerepet más fegyverek és más helyek vették át Dániában; ezek a NATO katonai erőit szolgálják, noha Dánia a lakosság jelentős részének tiltakozása ellenére lépett be ebbe a katonai tömbbe. A kastélyban már négy évtizede rendeznek Hamlet-előadásokat. Ott, ahol Shakespeare szerint a királyfi által meghívott vándorkomédiások megkapták az utasításokat, hogyan folytassák le az előadást, ma a világ leghíresebb színészeinek és együtteseinek seregszemléjét rendezik meg. Játszotta
