A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-02 / 44. szám

— Ilyen nyéllel nekem valahogy megszokottabb . . . \ .......................................... — Micsoda egy cigarettoszipka . . . NEVESSÜNK BAJOR ANDOR SEQUOIA — Sajnálatos dolog történt — közöl­te az előadó a művelődési osztály fő­nökével. — A múlt hét folyamán gon­dozásba vettük a kastély melletti par­kot, és szakszerű eljárásunk közepette máris elpusztult az óriásfenyő. .. A se­quoia. .. A főnök arca megkeseredett. — És miért pusztult el, ha védték? — Szervezési nehézségek miatt. Véde­lem és gondoskodás közben korszerű ke­rítést állíttattunk föl, és az újítás meg­valósítása folyamán bizonyos részekre még nem terjedt ki az ellenőrzés fele­lősségteljes munkája... Az előadó lehajtotta a fejét. — Mit mondunk ha a Természetvé­delmi Központ érdeklődik az óriásfe­­nyö után? — kérdezte a főnök vádoló­­an. — Mert előbb-utóbb érdeklődni fog­nak! És ezért felelnie kell valakinek. A főnök fölállt, majd intézkedett, hogy szálljanak ki a helyszínre és te­kintsék meg a kárt, a pótolhatatlan veszteséget. Húszperces út volt, autóval. Közben a főnök hallgatott, csak a végén jegyez­te meg. — Az óriásfenyő százhúszezer lej ér­tékkel szerepel a leltárban. Közeledtek a védett parkhoz, ame­lyet új betonkerítés vett körül, a tete­jén körbefutó díszítéssel. Betonrózsák és beton pálmalevelek emelték a park színvonalát. — Sikerült, ügyes kis díszek — mond­ta az előadó, hogy fölhívja a figyelmet a szerencsés megvalósításra. — És miért van a bazsarózsák mel­lett fenyőtoboz? Az előadó megmagyarázta. — Azért, mert itt főként ritka fák találhatók, amilyen például az óriásfe­nyő. Bementek a kapun, amely középkori várak bejáratára emlékeztetett: még felvonóhídja is volt, lánccal. De a kapu nyikorgására már sietett is elő a kertész, aki a fák korszerűsíté­sének munkálatait irányította. Lelkesen és tisztelettudóan mosolygott. — Mit tettek maguk az óriásfenyő­vel? — kérdezte a főnök felindultan. Mire a kertész magyarázkodott: — Mi védtük és gondoskodtunk róla. De váratlanul bejött a kecske, és mire észrevettük, megette. Csak a felét hagy­ta meg. — És honnan jött a kecske? és kié volt? — Uram, ki tudhatja az ilyesmit: egyik kecske jön, a másik megy: Itt annyi a kecske, hogy minden fiatal ág mellé jutna egy tucat. Előrementek a sétányon, keresni az óriásfenyő maradványait. \ — Ez volt? — mutatott egy csonkra a főnök fölindultán. A kertész elpirul. — Nem: ez csak egy afrikai berke­nye, amit szintén megevett a kecske. De nem jelentettük, mert még van be­lőle a parkban. — Hát ez volt? — álltak meg egy újabb csonk előtt. — Nem, hanem ez egy cédrusfa: ezt is a kecske ette meg. Erről se szóltunk, mert beteg volt, és nem vettük föl a ki­mutatásba. — Akkor úgy látszik, ez rolt — mu­tatott a főnök egy karnyi vastag ma­radványra, amin látszott is a friss vá­gás. — Valóban ezt is a kecske ette meg: de ez csak majomkenyérfa volt. Különb­ben is sínylődött, rontotta a park han­gulatát. — Ezek szerint... ez a csonk volt az óriásfenyő? 'A — Nem: hanem az volt a kaliforniai jegenye. Avval is az történt, hogy meg­ette egy kecske. A felelős gondterhelten ment előre, a kertész pedig magyarázkodott. — Mindjárt ott leszünk. Ez itt mel­lettünk az óriás fokföldi nyírfa volt, de sajnos egy kecske megette. Ott balra pe­dig, az a kétszáz esztendős vasfa, de csak annyit hagyott belőle a kecske, mint a hüvelykujjam. Továbbmentek volna, de a kertész megállt. — Ez volt a sequoia — mutatott egy elrágott vesszőre —, ennyi maradt az óriásfenyőből. felelős töprengve állt, hümmögött. — Nem értem... megették a imsfát, az óriás nyírt, a terebélyes majomke­­nyérfát, és a mammutfenyőt... hát mi­lyen kecskéket tartanak errefelé? Mire a kertész csodálkozva nézett a felelősre. — Mit gondol, uram, mekkora volt minálunk egy-egy idegen földről hozott, óriásnak hírlelt fa? Milyen keményre nőtt a vasfa, mennyire hatalmas az óriásfenyő? Hát bejött a kecske, meg­hajlította az óriásfenyöt és úgy meget­te, mintha fűzfavessző lett volna. .. Egyébként nézzék meg a vadgesztenyét: abban egy kecske se tudott kárt tenni, mert erős, terebélyes, nem könnyű el­pusztítani. A felelős töprengett. — Sajnos, az óriásfenyő százhúszezer lejre volt fölbecsülve. Hallgattak, gondolkodtak. Végül az előadó jött elő az ötlettel. — És mi lenne... ha egy magasra nőtt közönséges fenyőt a mi fenyőink közül nyilvánítanánk óriásfenyőnek? Ügy a kimutatás is jóllakna. És a kecs­ke is megmaradna. NOSZF VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet első része. 13. Olasz mo­torgépkocsi — márka. 14. Végnélkül barkácsol. 16. Cérnaszál. 16a. Olga Ditta Piri. 18. összevissza érlel. 20. Angol nap (i-y)i 21. Egyiptomi napisten. 22 Halfajta. 23a. Méz betűi felcserélve. 24. Épületrész. 26. Kicsinyítő képző. 27. Ideiglenes faépület. 29. Csapat. 31. Fundamentum. 32. Járkál. 33. Román aprópénz. 34..........Gizi, híres magyar színésznő. 36. A hő egyik fajtája. 38. Americium vegyjele. 40. Német néve­lő. 41. Játszma (a teniszben). 43. Függ. 44. Latin kötőszó. 45. ... lim ikerszava. 47. Mosdásra szolgál. 50. A tenger is­tennője. 51. Lopakodva megy. 52. Te­lep. 53. Ütőkártya. 54. Tisztít. 56. Lab­da a hálóban. 59. Közlekedési vonal. 61. Évszak. 63. Magyarországi sportegy­let. 65. Lírai költemény. 67. Énekhang. 68. A magyar operamuzsika megalapí­tója. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Verdi híres operája. 2. Égitest. 3. A technikai atmoszféra rövidítése. 4. Y. B. 5. Laoszi néptörzs (ford.). 6. Ke­nőcs. 7. Aloé betűi. 8. B. C. R. 9. Más­salhangzó kiejtve. 10. Sziklás sziget a Marseilli öbölben. 11. Folyó a Dunán­túlon. 12. Szlovák tekintet. 13. Az idé­zet második része. 15. Az idézet har­madik része. 17. Szeszes ital. 19. A kí­gyó igéje. 22. Ragad. 23. Barát alvilági nyelven. 24. Válaszol. 25. Libeg. 27. Paszuly. 28. Kerület rövidítve. 29. Til­tószó. 30. Váratlan fordulat (színdarab­ban). 35. ... Amos Comenius. 37. Min­denféle ócskaság. 39. Tisztított. 41. He­­rodiás leánya. 42. Német hang. 44. Ausztráliai futómadár. 46. A függőle­ges 39 első három betűje. 47. Csüng. 49. ... de Janeiro. 50. ... Endre, nagy magyar forradalmi költő. 55. Fogadási összeg. 57. Erre a helyre. 58. Táncmu­latság. 61. Tér peremei. 62. Folyadék. 64. Kicsinyítő képző. 66. Argon kémiai jele. 67. Aj mélybe. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 13, és 15. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7, lehető­leg postalevelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejté­se: Űj tavaszig, vagy a halálig — Rozs­kenyér — Este a kilátón. KERESZTREJTVÉNY AA I

Next

/
Thumbnails
Contents