A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-26 / 43. szám
Sporttal a világbékéért Nagy jelentőségű történelmi esemény színhelye volt — október első napjaiban — a gyönyörű várnai sport- és kultúrpalota. A Bolgár Olimpiai Bizottság rendezésében, negyvenhárom év után tanácskozásra ült össze az olimpiai kongresszus. A világ minden tájáról érkezett hatszáz küldöttet és a több mint háromszáz újságírót Todor Zsizskov, a Bolgár Államtanács elnöke üdvözölte, majd lord Michael Morris Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke emelkedett szólásra. Beszédében kiemelte, hogy a X. jubiláris kongresszus feladata megtalálni az olimpiának azt az útját, amely a következő században is járható lesz. A várnai olimpiai kongresszus csak néhány napja fejeződött be és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, valamint a felszólalónak javaslatai alapján csak óvatos reformok történtek, mégis sikeres, eredményes munkáról beszélhetünk. A jubiláris kongresszus egyik legnagyobb eredménye, sikere az, hogy 1894 óta, — amikor Coubertin kezdeményezésére Párizsban létrehozták a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, és elhatározták, hogy 1896-tól „a testnevelés ápolása, fejlesztése érdekében és a népek barátságos érintkezésének előmozdítására" négyévenként sportjátékokat rendeznek, és ezekre az összes kuitúrnépeket meghívják — először volt ilyen reprezentatív; továbbá az, hogy továbbra is fenntartják aí amatőr sportolók fikcióját, az úgynevezett 26-os szabályzatot, holott köztudott: a legtöbb nemzeti olimpiai bizottság és a nemzetközi sportszövetségek az ezzel kapcsolatos rendeleteket diszkréten megkerülik, hogy lehetővé tegyék legjobbjaik részvételét az olimpián. Thomas Keller, a Svájci Evezős Szövetség elnöke, a nemzetközi szövetségek nevében síkraszállt amellett, hogy a jövőben adjanak nagyobb hatáskört a nemzetközi sportszövetségeknek az amatőrsporttal kapcsolatos szabályok és határozatok kidolgozásában, és javasolta, hogy az ellenőrzést is a nemzetközi sportszövetségekre bízzák. A jubiláris olimpiai kongresszuson Antonin Himl, a Csehszlovák Olimpiai Bizottság elnöke, dr. Vladimír CernuSák egyetemi tanár, a CSOB alelnöke és Subrt mérnök, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség képviselője is felszólaltak. Nagy érdeklődéssel nyugtázták mindhárom csehszlovákiai sportvezető javaslatait és ezeket az előjelek szerint, a többi szocialista ország küldötteinek javaslatával együtt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legközelebbi ülésein hasznosítják. A várnai kongresszus további nagy eredménye, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan kikerül abból az elszigeteltségből, melybe Avery Brundage elnöklete alatt került. Egyre szorosabb kapcsolatokat teremt a nemzeti olimpiai szervekkel, a sportszövetségekkel s a testnevelés és sport fejlesztésével foglalkozó egyéb szervekkel. Mindjárt a kongresszus befejezése után, Várnában összeült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 74. ülésszaka, melyen a 131 tagú bizottság a Montrealban és Innsbruckban megrendezésre kerülő olimpiai játékok előkészületeivel és műsorával foglalkozott. Az 1980-as olimpiai játékok megrendezésének ügyében — a Szovjetunió (Moszkva) és Irán (Teherán) kérte a rendezés jogát — az 1974 márciusában, Bécsben sorra kerülő 75. ülésen döntenek. Beavatott körök szerint a márciusi bécsi ülésen, majd az azt követő 76. bécsi ülésszakon, melyre jövő októberben kerül sor, a X. kongresszuson elhangzott javaslatokat tárgyalják meg. A várnai kongresszuson sok probléma vetődött fel, de ezek mind megoldhatók. Biztosíték erre lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bi-HOGYAN TOVÁBB...? Az 1962-ben, Chilében megrendezett labdarúgó-világbajnokság óta, ahol nagyszerű küzdelmek, győzelmek után a csehszlovák válogatott a döntőbe jutott, és a világbajnok Brazília mögött megszerezte az ezüstérmet — a csehszlovák labdarúgás hullámvölgyben van. A chilei siker után csak Jozef Marko edzőnek sikerült olyan válogatott tizenegyet „összekovácsolnia", mely bejutott a VB tizenhatos döntőjébe. 1970-ben azonban már ez sem sikerült. Elsősorban azért, mert az egyébként kitűnő játékosokból álló keret felkészítése nem volt olyan, mint ahogyan azt a körülmények megkövetelték. Az igaz, hogy Mexikóban — reális latolgatások után — nem volt rá remény, hogy a csoportban a világbajnok Brazíliát vagy a nagyszerű játékosokkal rendelkező Angliát megelőzzük; a csehszlovákiai szurkolók azonban joggal szebb játékot, sikeresebb szereplést vártak csapatuktól. A skótok győzelmük utáni mezt cseréltek a csehszlovák fiúkkal. Billy Bremmert, a csapatkapitányt vállukon vitték körül a pályán játékostársai, s közben önfeledten kiabálták: A legjobb tizenhat között vagyunkl A mexikói világbajnokság után a mérleg még kedvezőtlenebb: válogatottunk még a tizenhatos döntőben való részvételt sem tudta kiharcolni. Jogosan vetődik fel a kérdés: a kudarcsorozat után, a csehszlovák labdarúgás szakvezetői megtettek-e mindent, hogy a válogatott alapos felkészülés révén bejusson az 1974-ben, Nyugat-Németországban sorra kerülő labdarúgó-világbajnokság tizenhatos döntőjébe? A válasz egyöntetűen ez: igen, de túl komplikáltan. És a jövő évi világbajnokságon való részvétel reménye a glasgowi Hampden-park stadionjában szertefoszlott, ahol a világ legfanatikusabb szurkolóinak „poklában", sorsdöntő mérkőzésen szenvedett vereséget a csehszlovák válogatott — a nyolcadik európai selejtező csoportban Skócia válogatottja harcolta ki az 1974-es évi világbajnokságon való részvételt, a bratislavai visszavágónak már csak presztizs-jelentősége van. A glasgowi balsiker után nemcsak a szurkolók táborában, de a szakértők között is nagy vita folyt arról, hogy a sorsdöntő mérkőzésen miért szenvedett vereséget a csehszlovák válogatott, mi volt a balsiker fő oka, és természetesen arról is vitáznak, hogyan lehetne olyan csapatot kiállítani, amely a sikerek és a hagyomány szellemében régi fényében ragyogtatná a csehszlovák labdarúgás hírnevét. A Hampden-parki mérkőzést a televízió képernyőjén sok millió ember látta. A kilencven perces dráma a skótok fergeteges rohamaival kezdődött. Mindjárt az első percekben kitűnt, hogy a skótok nem is annyira a labdával, de „emberre" játszanak, az a tervük, hogy a legjobb csehszlovák játékosokat harcképtelenné tegyék. Ez öberg norvég játékvezető asszlsztálásával sikerült! Ennek ellenére, egy gyors lefutás utáni — mond- , juk meg őszintén — szerencsés góllal Nehodának sikerült megszereznie a vezetést. De ezzel a góllal, noha még számos alkalom kínálkozott, csatáraink ellőtték a „puskaport" — a csehszlovák csapat 2:1 arányú vereséget szenvedett, így a válogatott másodszor marad ki a világbajnokság tizenhatos döntőjéből — a skótok pedig tizenhat évi szünet után ismét részvevői a tizenhatos mezőnynek. Válogatottunk vereséget szenvedett. Vitathatatlan azonban, hogy a vendéglátók a szabálytalanság terén nem voltak „skótok“, vitathatatlan, hogy az őrjöngő közönség nagyban befolyásolta a játékot, győzelemhez segítette kedvenceit, és az is vitathatatlan, hogy külső tényezők — a nyugatnémet utazási irodák hihetetlenül magas prémiumai is — befolyásolták a mérkőzés kimene8 Hét A X. Olimpiai Kongresszus megnyitása Várnában. A képen: lord Killanin a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. zottság elnöke, aki hozzáértésével és agilitásával mindent megtesz annak érdekében, hogy az olimpiai játékok valóban a béke ügyét, a népek barátságának fejlesztését szolgálják. FEDERMAYER ISTVÁN telét. De az is igaz és vitathatatlan: a skótok jobban, erőteljesebben játszottak, a győzelmet megérdemelten szerezték meg. Még nagyon sok érvet és ellenérvet lehetne felsorakoztatni, de most nem ez a lényeg. A glasgowi balsiker jobb, korszerűbb és lelkesebb munkára kötelezi a csehszlovák labdarúgó-sport szak- ' vezetőit, és természetesen a játékosokat is. Csak összefogással és körültekintőbb szakmunkával oldhatók meg azok a problémák, melyek labdarúgásunk fejlődését gátolják. A legfontosabb feladat a tudományos módszertani tapasztalatok felhasználása, a korszerű edzésmódszerek bevezetése, melyeket a lengyel és az NDK-beli szakvezetők már néhány évvel ezelőtt megtettek — mégpedig sikerrel. A korszerű módszereket természetesen nem a válogatott keret edzésein, de a klubcsapatokban kell alkalmazni. Tapasztalatból tudjuk, hogy több szakvezető abban a hitben él, hogy a válogatottak gyakori összpontosításával, külföldi portyákon való részvétellel lehet nagycsapatot alkotni. Ez nagyon téves felfogás. Az edzőtáborokban nem lehet játékosokat nevelni, csak technikai és taktikai tudásukat lehet fejleszteni. Futballozni a klubcsapatban kell megtanulni! Jó, erőteljes játékosokat csak az egyesületekben lehet nevelni. Példa erre Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitány aranycsapata, az angol proficsapatok stb. Nagy tudású játékosoknál erőnlét-szerzésre és a taktikai terv megbeszélésére háromnapos összpontosítás elég ahhoz — lásd a skótok felkészülését —, hogy a csapat jó eredményt érjen el. Természetesen más a helyzet az idénykezdéskor. Kora tavaszai, a formába hozó időszakban szükséges a legjobbak edzőtáboroztatása is. A csehszlovák labdarúgásban, a magyar és az osztrák labdarúgáshoz hasonlóan, még sok olyan nyitott kérdés van, melyeket — ha azt akarjuk, hogy világviszonylatban is megálljuk a helyünket — sürgősen meg kell oldani. A Csehszlovák Labdarúgó Szövetség plénumán a napokban új vezetőséget választanak. Hisszük és reméljük, hogy labdarúgósportunk élére olyan tapasztalt vezetők kerülnek, akik mind politikai, mind pedig szakmai téren lelkes és jó munkával megoldják azokat a feladatokat, melyek immár évek óta napirenden vannak, — és labdarúgósportunk rövid időn belül visszanyeri hagyományos fényét, ragyogását] (f)
