A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-19 / 42. szám
jussi t SHI SÍ I! SS Sllllí TÁPLÁLÉKUNK ^ „Szinte naponta vétünk az ésszerű táplálkozás alapelvei ellen“ — véli P. Károlyné, t-i olvasónk. — Pedig minden kisközségben, a városokról nem is beszélve, az élelmiszerek egész sorát olcsón beszerezhetjük. Azt hiszem, a hiba ott van, hogy nem tudjuk helyesen összeállítani a családi étlapot, s nem tudunk ennek megfelelően bevásárolni. Mi az orvos véleménye erről?“ Bizonyos élelmicikkeket előnyben kellene részesítenünk, másokat viszont csökkenteni vagy mellőzni kell. Táplálékunkban, elsősorban a gyermekek és serdülőkorúak táplálékában a szükségesnél több a szénhidrát, mégpedig nemcsak az édességekre való rászokás miatt, hanem azért is, mert a népszokás általában jobbnak tartja a fehér lisztből készült tésztát, kenyeret és süteményt. Ha nem eszünk barna lisztből sütött kenyeret, hiányzik táplálékunkból pl. az idegrendszer és a szívizom működéséhez, a cukrok feldolgozásához szükséges B-vitamin. A mértéktelen cukorfogyasztás elhízáshoz, cukorbajhoz, érbetegséghez szívinfarktushoz és más megbetegedéshez vezethet. A gyermekek és felnőttek táplálkozásából iktassuk ki a cukorkát, ritkábban készítsün tészta- és kalácsféleségeket e helyett szoktassuk rá őket, torkosságként, az ízletes, zamatos, vitaminban és természetes cukortartalomban bővelkedő zöldségre és gyümölcsre. Népünk táplálkozásában a zsiradék is sok. Fogyasszunk kevesebb zsírt, sütéshez-főzéshez növényi eredetű zsiradékot használjunk. Kerüljük a zsíros sertéshúst és a szalonnát, sertéshúsban a soványát keressük, s vásároljunk rendszeresen marhahúst, csirkét halat. Ha lehet, iktassunk étrendünkbe belsőségeket és gombás ételeket is. A fehérjéket legjobban tej és tejtermékek formájában juttathatjuk a szervezetbe: gyermekek és serdülő fiatalok naponta egy liter tejet is fogyaszthatnak, felnőttek legalább fél litert igyanak. Ne feledkezzünk meg a tojásról sem, amely napi étlapunkat változatossá teheti. Ne csak a kocsmában és baráti összejöveteleken, de a családban is csökkentsük az alkoholfogyasztást. Dr. Szántó György sík iimis t:i ii síi; niiI Válasz K. J. étúrovói (párkányi) olvasónk kérdésére: A végrendeletről szóló rendelkezések nem változtak, tehát továbbra is lehet érvényes végrendeletet készíteni úgy, hogy azt az örökhagyó teljes szövegében saját maga írja, feltünteti azon az aláírás dátumát és saját kezűleg, teljes polgári neve feltüntetésével aláírja. A végrendeletet tanúk is aláírhatják, de ez a végrendelet érvényességéhez nem szükséges. Végrendeletet lehet készíteni állami közjegyző előtt is, aki azt okiratba foglalja. A Polgári Törvénykönyv értelmében ugyanis az utódoknak köteles részre van igényük. A kiskorú utód törvényes örökrészét végrendelettel érvényesen nem lehet — a felnőtt utód örökrészét pedig csak egynegyeddel lehet csökkenteni. Az előírás megszegése esetében az utódok kifogásolhatják a végrendelet érvényességét, amennyiben az köteles részüket megsérti. A végrendelet is intézkedést tartalmazhat az úgynevezett beszámításról, vagyis az örökösök örökrészébe be kell számítani mindazt, amit az örökhagyótól életükben térítés nélkül kaptak, ha az meghaladta a szokásos juttatások határát. Ha életükben többet kaptak, nincs igényük semmire, de nem kötelesek semmit sem a többieknek átadni. iiiiiIiki'í »líraink ROSSZ EGYEDÜL Falun élek, földműves családból származom. 34 éves múltam. Nagyon fiatalon mentem férjhez, s kezdetben nagyon jól megértettük egymást. Sajnos a boldogságunk csak két évig tartott. Férjem idegenbe ment dolgozni, s amikor nagy ritkán hazajött, féltékenységi jeleneteket rendezett. Ekkor kezdődött a rossz életünk. A férjem ivott verekedett. Ez így tartott tíz évig. Férjem közben megismerkedett egy idegen nővel, s azóta pénzének nagy részét rá költötte. Végül is tízévi házasság után elhagyott. Csak egy levelet írt, hogy többé ne várjam. Sokat szomorkodtam, különösen az emberek pletykáitól szenvedtem. Falun még ma is nagyon nehéz az elvált asszonyok sorsa. Az emberek lenézik. Azért írok az Emberi sorsok rovatához, mert szeretnék olyan hasonló sorsú levelező partnerre találni, aki éppúgy magányosnak érzi magát, mint én. Szeretnék vigaszra találni. Jelige: Két összeillő ember HOL RONTOTTAM ÉLT A közmondás szerint: Ahány ház, annyi szokás. Ha ezt a házasságokra vonatkoztatjuk, akkor azt is mondhatnánk, hogy ahány házasság annyi probléma. Erre az én esetem is példa. Feleségemmel szegény sorsú, földhözragadt parasztok gyermekei vagyunk, amink van, fáradságos munkánk gyümölcse. 12 évi házaséletünk során vásároltunk egy szövetkezeti lakást, a három szobát berendeztük, a háztartást gépesítettük, autót vásároltunk és a gyereknek zongorát, ezután minden évben kirándulni és nyaralni jártunk, míg végül — házasságunk zátonyra futott és elváltunk. A baj talán ott kezdődött, hogy a feleségem foglalkozást változtatott és így több férfival került kapcsolatba. Talán az is baj volt, hogy túl sokat túlóráztam és az utolsó években csak minden második vasárnapom volt szabad, azt is munkával töltöttem odahaza. Ügy gondoltam, hogy nemcsak magamért, hanem a családomért is dolgozom. Dolgoznom kellett, mert mostanában az igények sajnos messze megelőzik a lehetőségeket. Talán az is hiba volt, hogy az utóbbi években, amikor minden okom megvolt a féltékenykedésre, csak prédikáltam és nem léptem fel erélyesen. Ügy gondoltam, hogy a bankot biztosítani lehet a bankrablók ellen, de egy asszonyt nem lehet megőrizni, ha ő maga nem akarja. Mindent elnéztem, megbocsátottam, mert nem akartam elválni, nem akartam a fiam jövőjét tönkretenni. Nem gondoltam arra a bölcs mondásra, amely szerint megbocsátani annyi, mint kitenni magunkat annak a veszélynek, hogy máskor is vétkezzenek ellenünk. Hiába bocsátottam meg sok mindent, mégis el kellett válnunk. Akkor sokat bánkódtam, különösen a fiamat sajnáltam, mert számára jobb életet akartam biztosítani, mint amilyen a miénk volt. Lehet, hogy egyesek a szememre vetik majd, hogy túl sokat emlegetem az anyagiakat, de azok, akik ugyanúgy a semmiből'indultak, mint én, megfognak érteni. Azok tudják, hogy menynyit kell dolgoznia egy munkásnak ahhoz, hogy mindene meglegyen. Hibáztatom a válásoknál a bíróságnak azt az eljárását, hogy akkor is az anyának ítéli a gyermeket, amikor az apa ugyanúgy gondját viseli kiskorától, mint az anya. Köztudott, hogy a válások során legtöbbször a nők a kezdeményezők, és ilyenkor az „erkölcsösségük érdekében mindig a férfit hibáztatják, akkor is ráfogják, hogy részeges és durva, ha ez nem igaz. Így aztán a bírósági döntés során nekik kedveznek, őket juttatják anyagi előnyökhöz. Mivel a döntés sokszor nem fedi a valóságot, és a gyereket ilyenkor is az anyának ítélik, igen gyakori, hogy a gyermek rossz környezetbe kerül és a bűnözés útjára tér. Ügy gondolom, hogy ezt is szem előtt kellene tartani. Nem akarok tovább panaszkodni, nem akarok magam számára kibúvót keresni. A káposzta megfőtt és meg is ettem, csupán az emésztésével bajlódom. Remélem, megértik, hogy mire célzok. Nem tudom magam túltenni a történteken. Remélem, hogy a kedves olvasók megértenek és válaszolnak problémámra. Jelige: 164 MA MAR NEM SZÁMIT A VAGYON Amikor az Emberi sorsok rovatát olvasom, sokszor könny szökik a szemembe. Még fiatal vagyok, s az életben eddig nem sok csalódás ért. Most azonban olyan problémákkal találtam magam szemben, amilyenekre nem is gondoltam. 21 éves vagyok, fél évig együtt jártam egy fiúval, aki nálunk volt katona. Nagyon megszerettük egymást. Többször voltam náluk, és kezdetben az édesapja igen szívesen fogadott. Később azonban elhidegült, mert megtudta, hogy mi nem állunk olyan jól anyagilag, mint ők. Szerintünk, fiatalok szerint ma már nem a vagyon a fontos. A szeretet mindennél többet ér. Ha két fiatal szereti egymást és szorgalmas, mindent megszereznek, amire az életükben szükségük van. Ezt vallotta az udvarlóm is, de sajnos amióta leszerelt, megváltozott. Egymás után írom neki a leveleket, de ej nem válaszol. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mitévő legyek. Személyesen is felkerestem, s akkor megígérte, hogy ismét írni fog. De a levelét hiába várom. Megírtam neki, hogy írja meg az igazat, írja meg, hogy szeret-e még. Kérem adjanak tanácsot, hogy mitévő legyek. Jelige: Jobb lenne nem gondolni Rád AZ ÉDESANYJA ELLENZI A KAPCSOLATUNKAT Mint a legtöbb fiatalnak, nekem is a szerelemmel gyűlt meg a problémám. Húszéves munkáslány vagyok. Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, nagyon megszerettük egymást, de az édesanyja ellenezte a kapcsolatunkat, mivel az ő fiának szakmája van, én meg csak egyszerű munkáslány vagyok. Amikor bevonult katonának, egy ideig még leveleztünk, de aztán megírta, hogy jobb ha szakítunk, mert nem tudnánk megérteni egymást. Én ebbe nem tudtam belenyugodni, mert nagyon szeretem, öngyilkos akartam lenni, nem jártam szórakozni, nem jártam emberek közé. Később megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki segített az első udvarlómat elfeledni. Nagyon boldogok voltunk mindaddig, amíg az első udvarlóm haza nem jött. Üldözni kezdett a szerelmével és így elérte azt, hogy az a másik fiú elhagyott. Azóta nagyon boldogtalan vagyok. Kérem, hogy adjanak tanácsot. Bizonyára akadnak az Emberi sorsok rovatának olvasói között olyanok, akik megértenek, akik már voltak hasonló helyzetben és tanácsot tudnak adni. Remélem, hogy tanácsaik hozzásegítenek ahhoz, hogy visszatérjen hozzám az udvarlóm. Jelige: Csak őt szeretem Vámos Gábor felvétele KÄt-. 20
