A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-19 / 42. szám
GYERMEKVÉLEMÉNY Oriana Faliad, a híres olasz írónő és riporternő, aki a legnevesebb politikusokkal készített interjúkat, ellátogatott egy firenzei általános iskola ötödik osztályába, és elbeszélgetett a gyerekekkel. A gyerekek kérdéseket tettek fel neki: Szerinted ki győzött Vietnamban? Mi a véleményed Kissingerről? Mi a véleményed Maoról? — Nem hittem a fülemnek, olyan okosak voltak — mondta Oriana Faliad. — Az egyik felállt, és azt kérdezte: „Te, aki folyton a világot járod, királyokkal és tábornokokkal csinálsz interjúkat, beszélgettél valaha egy gyerekkel?“ És rájöttem, hogy sohasem beszélgettem gyerekekkel. „Veletek megpróbálhatnám“ — mondtam. Így kezdődött a kétórás beszélgetés. Űjságírói pályámnak talán legmeglepőbb tapasztalata volt. Nem igaz, hogy az intelligencia fejlődik a korral. Gyanítom, hogy az intelligencia gyerekkorunkban éri el tetőpontját, aztán csökken. Nem kivételes gyerekekkel, csodagyerekekkel beszélgettem. Normális 10—15 éves gyerekektől kaptam az alábbi válaszokat. Mit gondoltok a háborúról? CATERINA: Szerintem a háború lehetetlen és ostoba dolog. A nagyok kitalálták, és aztán úgy hozzászoktak, hogy már nem tudják abbahagyni. A világ megszokta, hogy elfogadja a háborút, és már nem vesd észre, hogy nincs rá szükség. Sőt, mindenki azt hiszi, hogy jó valamire. Ha engem behívnának katonának, én inkább a hadbíróságot választanám. Legfeljebb becsuknának, aztán Az afrikai VÉNUSZOK kiengednének, és akkor még beszélhetnék is a háború ellen. SIMONE: Azért beszélsz így, mert lány vagy és úgysem hívnak be katonának. Én fiú vagyok és közlöm veled, ha behívnak, akkor be is fogok vonulni, mert hallottam, hogy a katonák sok mindent megtanulnak, például repülőgépet vezetni és lőni. Mi az, hogy a fegyver csak gyilkolásra jó? Arra is jó, hogy az ember megvédje magát, ha meg akarják gyilkolni. Meg a bűnözők ellen is, akik más eszközre nem hallgatnak. ANDREA: Hagyjuk a katonai szolgálatot. A háborúról volt szó. Szerintem a háború őrültség, mert olyan emberek gyilkolják egymást, akik nem is ismerik egymást. Csak a parancsnokoknak engedelmeskednek. Szerintem ez borzasztó butaság. Miért kellene megölnöm valakit, akit soha életemben nem láttam, és azt sem tudom, hogy ki? CLAUDIA: Én ellenzem a háborút, mert úgy látom, olyasmi, mint amikor az emberek csak veszekszenek, és nem jutnak vele semmire. A végén ugyanott tartanak, ahol az elején, például Vietnamban is, és közben megölték a gyerekeket is, akiknek semmi közük sem volt az egészhez. — Mi a véleményetek a boldogságról? örültök az életnek? CATERINA: Én örülök, hogy megszülettem. Születni jobb, mint meghalni, akkor is, ha aztán meg kell halni. Unalmas lehet nem lenni megszületve. Én is sok gyereket akarok, akik ugyanúgy gondolják, mint én. CARLO: Talán aki beteg, az nem így gondolja. De a beteg is biztosan tudja, hogy jobb lenni, mint nem lenni. Én boldog vagyok, mert azt hiszem, jó dolog a világon lenni. Még akkor is, ha néha sír az ember. A színes bőrű színésznők világszerte nagy divatban vannak. Miért? Erről beszélgettünk Zeudi Arayával, az etióp színésznővel, aki A holdbőrű lány című filmben aratta első nagy sikerét, most pedig egy arról szóló filmet forgat, hogy milyen nehezen illeszkedhet be egy színes bőrű nő az olasz életbe. — Miben látja a színes bőrű filmszínésznők sikerének titkát? — Szerintem a színes bőrű színésznők divatjának előbb-utóbb be kellett következnie. Talán már csak azért is, mert az emberek megunták, hogy mindig ugyanazokat az arcokat lássák. A film szinte mitikus nevei korszakot alakítottak, éveken át minden filmben azt a nőtípust lehetett látni: Jean Harlow, aztán Rita Hayworth, aztán Marilyn Monroe másolatait. Az is lehet, hogy most kezdik a külsőségek helyett a színészi játékot értékelni. Talán végre fontosabb lesz a színészi játék, mint a mellek nagysága és a lábak bosszúsága. — Sajnos, egyelőre a színes bőrű filmszínésznőket főleg erotikus filmekben szerepeltetik. — Ez igaz. Hallatlan ostobaság. Nehezen kiirtható előítélet. Azt gondolják: a néger nők mindig nagyon érzékiek voltak. De hát azért a színésznőkön is múlik a dolog. Néger vagy nem néger, ő maga dönti el, hogy vállalja-e a szerepet. — Maga nem vállal ilyen szerepet? — Én nem. Hallgassa meg a történetemet. Két éve lettem filmszínésznő, miután Etiópia szépségkirálynőjévé választottak, és egy háromhónapos római utazást nyertem. Azelőtt sohasem voltam külföldön. A filmesek mindjárt azzal akarták kezdeni, hogy a lakásukra hívogattak. Alaposan megtanultam, hogy senkiben sem bizzak. Szépen hazamentem továbbtanulni. Véletlenül lettem mégis filmszínésznő: egy rendező néger lányt keresett, és megemlítették a nevemet. Szerencsém volt, hogy jó filmben játszhattam és sikerem volt. ÉRSEK GYÖRGY # A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) fiatal tanító 1969-ben hivatást változtatott, amikor jelentkezett a Magyar Területi Színházhoz. A tehetségkutató vizsgán megfelelt és igy a színház szerződtette. Nem volt teljesen kezdő, hisz előtte már a CSEMADOK- nál sokat szerepelt műkedvelő előadásokban és irodalmi színpadokon, s ez már bizonyos rutint adott neki. A MATESZ kosice-i THALIA színpadához került, ahol sok szép alakítást láttunk már tőle. Többek közt a Két úr szolgája kocsmárosót, a Szerelmem Donna Rita diákját, az Énekes madár plébánosát és a Mirandolina szolgáját. Főszerepet játszott Osztrovszkij Viharjában. SZÍNÉSZKÉPEK SZÍNÉSZSORSOK VARSÁNYI MARIKA # Filakovón (Füleken) született és ott is érettségizett. Utána a bratislavai Madách Könyvkiadó alkalmazta és a Csehszlovák Rádió magyar adásában szerepelt nagy sikerrel. 1972-ben tehetségkutató vizsgán sikerrel felvételizett és a MATESZ társulatába lépett. A tavalyi évadban Felkai Madách c. drámájának kislányát játszotta először, majd a Furfangos diák Elenka szerepe következett. Beugrott az Érettségi találkozó c. szovjet drámába, valamint a Kaviár c. zenés vígjátékba. Jelenleg Szabó Béla Menyasszony c. drámájának egyik leányszerepét próbálja. HORVATH ISTVÁN # O képviseli színházunknál a Palócföldet, hisz Lucenec (Losonc) szülötte. Az ottani magyar gimnázium elvégzése után tehetségvizsga alapján szerződtette a MATESZ. Azóta a kosicei Thália színpad művésze. Eddig minden szerepében megállta a helyét. A Thália színpad összes produkciójában szerepelt, de kitűnő alakítást láttunk tőle a Tizenegyedik parancsolatban, a Szerelmem Donna Ritában. Legutolsó szerepében Lovicsek Tüzvirágjában a kritika külön kiemelte és megdicsérte.
