A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
§ Válasz M. S. stúrovói (párkányi) olvasónk levelére: Mint az állami gazdaság alkalmazottjának joga van arra a munkabérre, valamint azokra a kedvezményekre, amelyek az érvényes bérelőírósokból, valamint az állami gazdaság munkarendtartásából esetleg a kollektív szerződésből folynak. Mint nőnek, anyának, a Munka Törvénykönyvben, valamint a kisgyermekes anyák fokozottabb védelméről és megsegítéséről szóló rendeletekben megállapított kedvezményekre, juttatásokra, segélyekre van igénye. Ilyen a szülés alkalmából kifizetett pénzsegély, a fizetett szülési szabadság, a fizetett szülési szabadság után a gyermek kétéves koráig járó fizetés nélküli szabadság, esetleges kedvezmény a munkabeosztásban stb. Amit a 10 ár kukoricaföld járandóságról és a 6 q gabonajuttatásról ír, ilyen igényt a Munka Törvénykönyv nem ismer, s valószínűnek tartjuk, hogy az állami gazdaságban érvényes bérrendelet sem tartalmaz hasonló rendelkezést. Feltételezzük, hogy a fenti természetbeni juttatások vagy az állami gazdaság munkarendtartása vagy a kollektív szerződés határozza meg pontosabban. így azt ajánljuk, hogy forduljon az üzemi szakszervezeti bizottsághoz, vagy ennek munkabér-bizottságához, ha van ilyen, s ott kérjen felvilágosítást, illetve a munkarendtartás vagy kollektív szerződés rendelkezéseinek magyarázatát. Ha ott sem járna eredménnyel, forduljon a járási szakszervezeti tanács munkajogi bizottságához, s kérje az ő segítségüket és panaszának kivizsgálását. Dr. B. G. sík nrviiss t:m:íi:s!iil Neveléssel gyógyítható „Kiterjedt rokonságunkban nem mi vagyunk az egyetlen szülök, akik gyermekük éjjeli bevizelésével kínlódnak — panaszolja P. András v-i olvasónk. — A mi gyermekünk már nyolcéves, és még mindig előfordul, hogy reggelre nedves a lepedője. Sokszor halljuk, hogy egyes gyermekeket kicsiny korukban, másokat serdülőkorban sikerült kikezelni. Mi a teendőnk? A vizelési inger hiánya fiúknál kb. ötször gyakoribb mint lányoknál. Egyes gyermekek minden éjjel, mások csak ritkábban, esetleg a téli hónapokban vizelnek be. E beteges tünet nappal is előfordulhat, Ha nem szervi hibáról van szó, a gyeimnek serdülőkorára kinövi. Bizonyos esetekben fejlődési rendellenesség okozza az éjjeli bevizelést. Ha 4—5 vagy több éves korban még előfordul, szakorvosi vizsgálatra, kórházi megfigyelésre is szükség van. Néha jelentéktelen beavatkozás rendbehozza a dolgot, máskor a gyermekorvos vagy az urológus az ideggyógyász vagy a pszichiáter, esetleg más szakorvos segítségét is igénybe vészi. Legtöbbször a környezetvizsgálat azt deríti fel, hogy a szülők és a gyermek életkörülményeinek gyökeres megváltoztatására van szükség. Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk már 4—5 éves korában „szobatiszta“ legyen, teremtsünk számára nyugodt légkörű otthont, száműzzük a veszekedéseket, hozzuk összhangba a felnőtt családtagok érdekeit, munkáját, pihenését és szórakozását, s a kicsit se neveljük boszorkány mesével, fenyegetőzéssel, veréssel. Sok kisgyermeknél a bevizelés a zilált családi viszonyokkal magyarázható, az idegrendszer és a lelkiállapot együttes tudatalatti reakciója a bélés külvilág kedvezőtlen hatásaira. Nem lenne nagyobb hiba mint büntetve nevelni, fenyitve szoktatni le a gyermeket arról, amiről nem tehet. Nagyobbak esetében is járjunk el tapintatosan, de céltudatosan. Ne nevessük ki az iskolás vagy serdülőkorú gyermeket, ha bevizel. Beszéljük meg vele, hogy közös erővel szabadulunk meg a bajtól: s délutáni és esti órákban már ne vegyen magához nagy víztartalmú ételt és italt, készítsük elő arra, hogy éjszaka 3 vagy 4 óránként felébresztjük, hogy megszabaduljon a felgyülemlett vizelettől. Rövidesen el is marad e kellemetlen tünet. Ha nem érünk el eredményt, nyugodtan forduljunk gyermekünkkel orvoshoz, akinek útmutatását a szülőknek és a gyermekeknek is be kell tartani. A legfontosabb, hogy ne érezze magát kisebbrendűnek, fejlessze akaraterejét és bízzon a gyógyulásban. Dr. Szántó György «niliiü'i siirsnl: RENDES ANYÁT SZERETNÉK A KISLÁNYOMNAK Az igazat megvallva nehezen szántam rá magam, hogy megírjam sorsomat. Még fiatal vagyok, mindössze 33 éves. Nagyon boldogtalan és szerencsétlen az életem. Magam sem tudom, hogy miért alakult ilyen szerencsétlenül a sorsom. 16 éves koromtól becsületesen dolgozom. 23 éves koromban megnősültem. Egy gyermekünk született. Nagyon boldogan éltünk. Sajnos a feleségem a szülés után meghalt. A kicsivel visszaköltöztem a szüléimhez. Mivel az édesanyám beteges volt, ismét megnősültem. Azt hittem, hogy jó feleségre találok és jó édesanyát szerzek a gyermekemnek. De tévedtem. A feleségem nem gondoskodott rólunk. Dolgozni nem akart, csak a kávéházakban és a mulatóhelyeken szeretett üldögélni. Láttam, hogy ez így nem élet, és ezért elváltam tőle. Azóta hat boldogtalan év telt el. Az igazat megvallva, csak a kislányom kőt az élethez, akit a szüleim nevelnek. Városban élek,* teljesen egyedül lakom és sokszor még szólnom sincs kinek. A néma falakkal ugyanis nem beszélhetek. Szeretnék még egyszer boldog lenni, szeretném, ha a kislányomnak rendes anyja lenne. Remélem, hogy akad olyan asszony, (nem baj, ha egy vagy két gyermeke van), aki az oldalamra áll és segít új családi fészket építeni. Jelige: Boldogság merre jársz HIÁNYZIK AZ ÉLETTÁRS Nagyon fiatalon nősültem. Alig múltam tizennyolc éves, a feleségem pedig tizenhat. Házasságunk szerelmi házasság volt, amely kitartott a sírig. Harmincegy évig éltünk együtt, és percek alatt vége lett a boldog életnek, amikor egy motoros halálra gázolta a feleségemet. Házasságunkból két gyermek született, de'már rég felnőttek és kiröpültek a családi házból. Az egyik férjhez ment a másik megnősült, és így magamra maradtam, ötvenéves vagyok, szép kertes, modernül berendezett családi házzal rendelkezem. De a házból nagyon hiányzik egy becsületes, tisztaságot szerető szerény élettárs, aki megbecsülne engem. Becsületes, szerény és józan ember vagyok magam is. Remélem, hogy lesz olyan asszony, aki öreg napjaimban az oldalamra áll. Jelige: Nem akarok csalódni, mert akkor inkább választom a magányt. Németh István felvétele HIÁNYZIK EGY NAGYMAMA Három éve Csehországban lakunk, ahol a férjem dolgozik. Egy kisfiam és egy kislányom van. Nagyon jól élünk, de mégis vágyakozunk haza. Haza azonban egyelőre nem térhetünk. Olvasom a lapjukat és látom, hogy sokan kapnak segítséget Önöktől. Ez késztet arra, hogy én is írjak önöknek és kérjem az Emberi sorsok rovatának segítségét. Édesanyám tíz éve meghalt, s mivel a férjemnek sem élnek a szülei, nagyon hiányzik a családunkból egy nagymama, aki segítene a gyermekeim nevelésében. Férjemmel mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk és ezért kevés idő jut a gyermekek nevelésére. Szeretnénk egy nyugdíjas, magányos nénit fogadni a családba. Szeretnénk, ha a fogadott nagymama jól főzne és szeretné a gyermekeinket. Áldozatáért megbecsülnénk őt és segítenénk magányosságában. Gabika, Rutenka, Krkonoie VÉLETLENÜL ÖSSZEHOZOTT A SORS Remélem, hogy a levelem elolvasása után megértenek és tanácsukkal a segítségemre sietnek. Tizenkilenc éves lány vagyok, eddig iskolába jártam, és így nemigen volt időm a szórakozásra. Amikor elsőéves tanonc voltam, akkor jött hozzánk egy fiatalember mesternek. Nagyon megtetszettünk egymásnak, de ezt nem mertük bevallani, mert ő a mesterem volt. Egy évvel később megnősült, és ez nagyon bántott. Amikor befejeztem a tanulást, véletlenül ismét összehozott bennünket a sors. Elmondta, hogy a feleségét nem kedveli, és hogy csak engem szeret. Én is szeretem, de mivel van egy kislányuk, már nem reménykedhetem benne. Mégsem tudom kiverni a fejemből. Lenne egy fiú, aki szívesen udvarolna, de nem mer közeledni hozzám, pedig én is kedvelem. Nem tudom, hogy ezt hogyan közöljem vele. Szeretném, ha tanácsot adnának ebben a problémámban. Jelige: Nem tudok nála nélkül élni KÉT ÉVET VÁRTAM Mint sok fiatal, én is tanácsot szeretnék kérni. Tizennyolc éves múltam, de már érzem, hogy mi a boldogtalanság. Két évvel ezelőtt összeismerkedtem egy fiúval, megszerettük egymást, Ez a kapcsolat sajnos ma már nem létezik, mert a fiú édesanyja ellenezte. Mindennek elmondott, pedig én két évig hűségesen vártam a fiára, aki katona volt. Amikor az udvarlóm leszerelt, néhányszor még eljött hozzám, de aztán az édesanyja szavára hallgatva sokat veszekedtünk. Nemegyszer megvert. Ekkor közöltem vele, hogy szakítunk, mert nem vagyok hajlandó olyan garázda férfihez kötni az életemet, aki már most üt és ver. Erre azzal kezdett fenyegetőzni, hogy öngyilkos lesz és ezért engem vonnak majd felelősségre. Természetesen nem hittem neki, mert tudtam, sokkal jobban szereti az életét. Ezekután megismerkedtem egy komoly fiúval, aki jelenleg a vőlegényem. Sajnos, amikor a régi udvarlóm megtudta, hogy jegyben járunk, üldözni kezdett a szerelmével. Azt szerette volna, ha elhagy a vőlegényem. Ű azonban ragaszkodik hozzám, mert a sorsa ugyanolyan, mint az enyém. Sajnos a régi udvarlóm mégiscsak zavarja az életünket. Azért határoztam el magam levélírásra, hogy tanácsot kérjek. Gondoltunk, már arra is a vőlegényemmel, hogy elköltözünk a faluból. Ezt azonban beteg szüléink miatt nem tehetjük. Kérem az Emberi sorsok rovatának az olvasóit, írják meg, hogy mit tegyünk. Jelige: Szeretnénk mi is boldogok lenni AZ UDVARLÓM NEM VESZI JÓ NÉVEN Tizenhét éves vagyok. Több mint egy éve együtt járok egy fiúval, aki nagyon rendes és kedves. Sajnos még nem volt katona, mivel csak egy évvel idősebb nálam. Nagyon jól megértjük egymást, de van egy hibám. Olyan vagyok, hogy a helyes fiúkat megnézem és szólnak hozzám, én is szólok hozzájuk. Három éve levelezek egy cseh fiúval, aki írta, hogy szívesen eljön hozzánk látogatóba. Soha egy szerelmes szót nem írtunk egymásnak, és most is mint jó barát érkezik. Sajnos ezt az udvarlóm nem veszi jó néven. Nem tetszik neki, hogy mással is szóba állok. Nem tudom, hogy mit tegyek, hiszen én csak őt szeretem, de rajta kívül mások is tetszenek. De nem úgy, ahogy ő. Méry v'
