A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-05 / 40. szám

A HÉT KÉPES FILMREGÉNYE

Kid Frisko talpo alatt égett a föld. A rendőrség körözte, menekülnie kellett. Megszökött a szülői házból és a kikötőben bujdosott a kalandos életre vágyó Humphry van Weydennel. Néhány napig a halászoknak segítettek, majd amikor a rendszeres és nehéz munka mór nem volt ínyükre, egy rovott múltú csavargó mellé szegődtek, akivel a kikötőben levő roncshajókról a még használható műszereket, kisebb alkatrészeket szerelték le, s ezek eladásából éltek. A rovott múltú iszákossága vezette nyomro a kikötő-rendőrséget. Menekülniük kellett. .. Az utolsó pillanatban az egyik halászcsónakon sikerült meglépniük. Kidnek azonban terhére volt a részeg csavargó, mielőtt az feljutott volna a csónakra, evezőjével leütötte.

EA közeli Heyngold kikötő egyik eldugott öblében kötöttek ki. Már késő esete volt, ezért úgy határoztak, hogy a csónakban várják be a reggelt.

— Innét mielőbb el kell tűnnünk. Az öreg hulláját biztosan kihalásszák. s akkor nemcsak lopással, de gyilkossággal is megvádolnak minket — mondotta Kid.

9.

Megállt a vonat pár percre. Humphry van Weyden otthagyta társát, eltűnt az állomás forgatagában. Azóta évek teltek el, s a véletlen hozta őket ismét össze. Kid Frisko megváltoztatta nevét, de Humphry van Weyden felismerte. Tudta, hogy Wolf Larsen nem más, mint egykori társo, aki miatt elhagyta szülői házát.

A hajó legénysége félt, reszketett a kegyetlen Wolf Larsentől. Amikor a hajó szárazföld közelébe került, többen is megkísérelték a szökést. De sikertelenül. Larsen hajójáról nem volt menekvés. Wolf Larsen puskája sohasem tévesztett célt.

— Mindenkivel végzek, aki ellenem szegül vagy szökni próbál I — fenyegetőzött. — A hajó kapitánya vagyok, kötelesek vagytok nekem engedelmeskedniI

JACK LONDON REGÉNYE ALAPTAN KÉSZÜLT NYUGATNÉMET-ROMAN FILM

— Minket...? — kérdezte csodálkozva Humphry van Weyden.

Kid Frisko úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést.

— Vonaton menekülünk. A kikötőből mindennap korán reggel indul egy teher, vonat. Innét vagy négy kilométerre van egy éles kanyar, ott lelassít. Könnyen felugorhatunk rá.

Humpry van Weyden helyeselte a tervet. Titokban azonban azon gondolkodott, hogy a legelső kedvező alkalommal faképnél hagyja társát.

8.

Már pirkadatkor a kanyarnál várták a tehervonotot. De nemcsak ők ketten. Még sokan mások, akik szintén potyautasként akartak utazni. Humphry és Kid az utolsó vagont szemelték ki.

— Előbb te ugrasz, majd én — biztatta Kid a társát.

Mindketten könnyűszerrel jutottak fel a vagon tetejére. Nagyon meglepődtek azonban, amikor azt látták, hogy egy vasutas egymás után, gorombán lökdösi le menet közben a vonat tetejéről a potyautasokat.

— Ezt a gazembert megbüntetem I — szólt dühösen Kid. — Úgy lehajítom innét, hogy még nyoma sem maradi

A tehervonat már teljes sebességgel száguldott, amikor a vasutas őket is észrevette. Kid Frisko nyugodtan bevárta, majd amikor az a közelébe ért, váratlanul olyan erővel rúgta hasba, hogy nagy ívben zuhant a mélybe.

10.

Három napon és éjszakán át kegyetlen vihar tombolt a tengeren. Larsen matrózai a hullámokból öt hajótöröttet mentettek ki. Köztük egy nőt. Larsen kapitány hívatta van Weydent.

— Gondoskodjon a hölgy kényelméről — porancsolta. — Ügy látom megsérült az arca. Fertőtlenítse a sebet I És gondoskodjon arról is, hogy száraz ruhát kapjon.

Larsen még mondani akart valamit, de megszédült, megtóntorodott. Kegyetlen fejgörcs kínozta. Humphry van Weyden az első pillanatban menekülésre gondolt. Tőrét már szúrásra emelte, de meggondolta magát.

A hullámokból kimentett nő nagyön megijedt.

— Kérem, a legközelebbi kikötőben tegyenek partra, fáradozásukat bőségesen megfizetem — suttogta.

— Folytatjuk —