A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
megkérem a lisztes molnárt Őrölje meg a búzámat —" (nóta) • 0 0 A búza tápláló erejét már évezredekkel ezelőtt felismerték. Eleinte nyersen ették. Később megpörkölték, hogy jobb ízű legyen. Bármilyen jó foga volt is azonban az ókor emberének, a pörkölt gabona megrágása így is nehezen ment. Ezért eleinte kövek között, később kőmozsárban összezúzta. Már a régi egyiptomiak készítettek például pogácsát — forró hamu alatt sütötték, mint a népmesékben (hamuban sült pogácsa). Kézi malmokról háromezer évnyi távolságból értesülhetünk Homérosztól. A forgómalom legrégibb alakja, az ősi római malom, amelyet a róynaiak az időszámításunk előtti évszázadban használták. A vízimalmokról időszámításunk kezdete körül tesznek említést. A szélmalmok a keresztes háborúk idején Franciaországban tűnnek fel először. A legelső gőzmalmot 195 évvel ezelőtt építették Angliában. A hengerszékek használatát Pesten kezdték elsőnek a világon. A lévai malom 102 esztendős, —a fentiekhez viszonyítva elég fiatal. Ami pedig a korszerűségét illeti: legszebb férfikorát éli. (— noha magára a malomépületre ráfér a javítás) 0 # 0 Akárhogy meresztgetem a szemem sehol sem látok lisztes molnárt. Egyenlőre molnárt se. Később találkoztam egy fő- és egy almolnárral de ők sem lisztesek. Így jár tehát az, aki nótára bízza magát. Mráz István, a levicei (lévai) malom vezetője csak mosolyog naívságomon. ö is kitanult molnár, 33 .éve dolgozik a szakmában. Azt mondja nézzem meg a malmot belülről is, aztán beszéljek. Megtudom majd miért nem lisztesek a molnárok. Rendben van, mondom, de azt már előre szeretném tudni, hogy az őrlésen kívül mi mindent csinálnak egy ilyen malomban. Elmondja, hogy miután a felvásárló üzemtől átvették a búzát osztályozzák, majd a silóban elraktározzák, innen kerül a malomi tisztítóba, itt megtisztítják, mossák, majd a pihentető kamrába szállítják, ahol a búza minősége szerint 6—10 órát „pihen“. Saját laboratóriumuk van, ahol a búza minőségét ellenőrzik, s a silómester az itteni eredmények alapján osztályozza. Ezt a tiszta búzát őrlik meg azután. A malom teljesen automatizált. A gépeket villany működteti. A laboratóriumban Hogyan kell ezt csinálni? — kérdem. A halat „ki kell ülni", kedves barátom mondja elmélázó mosollyal. Nemcsak szerencse kell hozzá . . . Értem bólintok, hiszen én is konyitok valamit a horgászathoz. (Szeretem a folyópartot, a horgászbotot, szeretem a harmatos hajnalokat és az illatos alkonyokat, szeretem hallgatni a viz csendes beszélgetését, s a csalogányok nászra hívó füttyét . . .) De ez még nem minden, amit fentebb a harcsakirályról elmondtam, mert ö egy igen „telhetetlen" ember, nem éri be csupáncsak a horgászattal. Van még egy művészet felé hajló szenvedélye: a gyökérgyüjtés és kikészítés. Ugyanis a horgászat és a gyökérgyüjtés egy csizmában jár mindkettő a folyóparthoz kötődik: alma az ágához. A gyökérgyüjtés szenvedélye miből táplálkozik, hová, mibe „gyökerezik"? kérdem. Sokkal hosszabb a története, mintsem gondolná mondja elkomolyodva. Rágyújt, mennyezetre fújja a füstöt. — Annak idején a A HARCSAKIRALY SZENVEDÉLYE Manapság sokan hódolnak különféle szenvedélyeknek, amiben úgy érzik, kedvükre kiélhetik magukat. Persze vannak káros szenvedélyek is, de most másról lesz szó. Harcsakirály. Már ez az elnevezés is arról árulkodik, hogy az illető a horgászatnak hódol, de nemcsak hódol, hanem hogy jó néhány kapitális pédányt kapott már horoghegyre, amit számon tartanak a barátok, irigyek és csodálok egyaránt. Ez az irigyelt és szenvedélyes horgász nem más, mint a zeliezovcei (zselizi) Eliades György nyugdíjas. Évente megfogja a maga nyolc-tíz darab harcsáját. Eddigi legnagyobb zsákmánya negyvenhét kiló hatvan dekát nyomott. Büszkén tartja elém a kettejük fényképét. Hosszuk, azaz magasságuk egyforma, pedig Eliades György nem tartozik az apró termetű emberek közé. Eliades György a „Noé bárkájával
