A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
■jm. Poblo Neruda Nobel-dijas chilei költő, kommunista forradalmár, a nemrég meggyilkolt Allende elnök közvetlen munkatársa szeptember 24-én 69 éves korában Santiágóban elhunyt. Felvételünkön Pablo Neruda a meggyilkolt Salvador Allende chilei elnökkel látható. KÉPES HÍRADÓ CTK felvételek Jozef Lenárt a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára szeptember 22-én a Niiná nad Oravou-i Tesla vállalatba látogatott, ahol új gyárrészlegeket helyeztek üzembe. Felvették a két német államot az ENSZ-be Szeptember 18-ón megkezdte New Yorkban munkáját az ENSZ közgyűlés 28. ülésszaka. Ünnepélyes megnyitó beszédet mondott Stanislaw Trepczynski lengyel külügyminiszter-helyettes, a közgyűlés előző ülésszakának elnöke. Leszögezte, hogy a 27. ülésszak óta eltelt egy esztendőben történt események, történelmi jelentőségű változások útját egyengették. „A békés egymás mellett élés politikája a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak egyre szélesebb körben elismert normájává válik. A népek egymás mellett élése új történelmi szakaszának küszöbén állunk“ — mondotta. Trepczynski nagykövet megnyitó beszéde után — az előzetes konzultációk során kialakult egyetértés alapján — Leopoldo Benitest, Ecuador állandó ENSZ-nagykövetét választották meg 129 szavazattal egy ellenében a közgyűlés új elnökévé. Ezután terjesztették elő soron kívül 69 ország közös határozati javaslatát a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egyidejű felvételéről a világszervezetbe. Ugyancsak beterjesztették — 25 tagállam javaslata alapján — a nemrég függetlenné vált Bahama-szigetek felvételéről szóló javaslatot is. A vita után a közgyűlés szavazat nélkül, közfelkiáltással az ENSZ tagjává választotta az NDK-t és az NSZK-t. Otto Winzer, az NDK és Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere vezette két német delegáció a közgyűlés tapsa mellett foglalta el helyét a tanácsteremben, A Német Demokratikus Köztársaság a 133., a Német Szövetségi Köztársaság a 134., Bahama pedig a 135. tagállama a világszervezetnek. Az NDK és az NSZK egyidejű felvétele a világszervezetbe egyben az európai status quónak, a második világháború utáni realitásoknak a nemzetek legmagasabb fórumán történő szentesítését is jelenti. Már az elmúlt esztendő politikai történésének tükrében nyilvánvalóvá vált, hogy az ez évi közgyűlésen beteljesedik az NDK jogi elismeréséért vívott, az ország megalakulása óta tartó küzdelem. Döntő lökést adott a folyamatnak a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, valamint a két német állam kapcsolatait rendező ún. alapszerződés, amely már kimondottan utalást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az NDK és az NSZK egyidejűleg kérni fogja felvételét a világszervezetbe. E harc sikeréhez az is kellett, hogy az NSZK-ban felülkerekedjenek azok a társadalmi és politikai erők. amelyek a reálpolitikára hajlanak, szemben a revansiszta-militarista szellemmel. Az ENSZ-közgyűlés határozata közvetlenül is hozzájárult az európai enyhülési folyamathoz. De az enyhülésnek ma is vannak még ellenfelei. Gondoljunk csak a chilei ellenforradalomra, vagy az NSZK kormányának Nyugat-Berlin ügyében támasztott újabb követelésére, amellyel nemcsak a csehszlovák—nyugatnémet szerződés aláírását odázta el, hanem az európai rendezése folyamatát is lelassította. Ez pedig akarva-akaratlanul is azoknak a kezére játszik, akik most, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának megkezdése előtt igyekeztek „megmerevíteni“ a frontokat és akadályozni a gyors előrehaladást a konferencián. Továbbra is aktuális tehát a világ haladó erőinek küzdelme a békéért, az enyhülésért, küzdelme az imperializmus erői ellen. E szempontból van rendkívüli jelentősége a Moszkvában a napokban összeülő béke-világkongresszus tanácskozásainak is. — ta — HARMINCÖT Vannak történelmi évfordulók, melyekre az emberiség szívesen, örömmel és megelégedéssel emlékezik, mert előre vitték a haladás gondolatát. és új, fényesebb korszakot nyitottak meg az emberiség történetében. Vannak azonban olyan, évfordulók is, melyek említése az emberekben borzalmakat és mérhetetlen szenvedést, éhséget, halált, vért és elnyomást idézte. Ilyen évfordulók közé tartozik a szégyenteljes müncheni egyezmény. melyet az egész világ úgy ismer, mint a náci Németország agresszivitásának és brutalitásának dokumentumát, mint Csehszlovákia népei leigázásának dokumentumát. Ez a szerződés volt kezdete 35 évvel ezelőtt Csehszlovákia feldarabolásának és egyben kezdete a hat évig tartó fasiszta elnyomásnak, mely egyformán sújtotta hazánk haladó erőit és becsületes polgárait nemzetiségre való tekintet nélkül. Ennek a szerződésnek nyomán jött létre a klérofasiszta ún. szlovák állam és valósult meg Dél-Szlovákia horthysta fasiszta megszállása is, mely magával hozta a korlátlan kakastollas csendőrök, szolgabírók és főjegyzők brutális uralmát Dél-Szlovákiában. A fasizmus bármilyen nemzeti színekbe burkolódzott, legyen az német, magyar, szlovák, mindnek egyetlen célja volt, elnyomni a haladó erőket, véres terrort indítani minden és mindenki ellen, akik a haladás érdekében tettek vagy tenni akartak. A nemzetközi fasizmus csizmái alatt a középkori inkvizíció korát is megszégyenítő sötétség borult a Csehszlovák Köztársaságra és népeire, sötétség, mely később elnyelte Nyugat-Európát és el akarta nyelni az egész világot. Szomorú emlék mindez, de egyben történelmi tény is, melyet sem felejteni, sem megkerülni nem lehet, de emlékezni kell rá. Emlékezni, örök mementóként, figyelmeztetésül, kormányok, államférfiak és az eljövendő generációk számára. München örök figyelmeztetés számunkra, hogy az emberi haladás, a szocializmus és béke erői a nemzetközi méretekben folyó osztályharc közepette egy pillanatra sem szűnhetnek meg harcolni a fasizmus erői ellen, azok ellen az erők ellen, melyek a világ népeit újból és újból megkísérlik egy újabb véres háborúba vinni. Nem lehet megszüntetni a harcot a nemzetközi monopoltőke befolyása ellen, mely nemzetközi tőke szülte a német fasizmust is. Korunk legújabb ténye, a chilei események, a fasiszta szoldateszka vérengzései is bizonyítják, hogy a fasizmus elméletének és gyakorlatának a világon még vannak szószólói és ezek ellen kíméletlenül harcolnunk kell. Harmincöt év óta változások mentek végbe a világban és ezek a változások egyértelműen a szocializmus javára billentették a mérleget világméretekben és egyben azt is jelentették, hogy megvalósuljon a különböző társadalmi rendszerek békés együttélésének gyakorlata. Ezzel párhuzamosan megvalósult annak lehetősége is, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány békeoffenzívája következményeképpen a szocialista és kapitalista államok között megjavuljanak a kétoldalú kapcsolatok. Ennek következtében sor került a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatai megjavítását célzó tárgyalásokra is. A cél, hogy normalizáljuk kapcsolatainkat a Német Szövetségi Köztársasággal, és ezzel párhuzamosan kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat létesítsünk. Hosszú tárgyalások után már-már úgy tűnt, hogy sikerrel fejeződnek be a tárgyalások, ám annak ellenére, hogy szerintünk minden lényeges kérdésben megegyezésre került sor, a szerződés aláírása mégsem történi meg, elmaradt Willi Brandt kancellár prágai látogatása. A nyugatnémet kormány a fasiszta jobboldal nyomására ugyanis olyan Nyugat- Berlinnel kapcsolatos követelések teljesítéséhez köti a szerződés aláírását, melyet a csehszlovák kormány nem fogadhat el sem ma, sem a jövőben. A tények tehát azt bizonyítják, hogy azok az erők, mélyek 35 évvel ezelőtt közvetlen részesei voltak a szégyenteljes müncheni diktátum létrehozásának, ma ismét megmozdultak. Mi azonban bízunk abban, hogy mindez már csak Strauss és Barzel hattyúdala és végül is győzedelmeskedni fog a reálpolitika mindkét nép és az egész világ javára. VARGA JÁNOS
