A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-13 / 28. szám
üzemeltetést. Ez azonban csak akkor lesz így, ha a többi üzemtől idejében megkapjuk a szükséges berendezéseket. Mi itt az építkezésen mindent megteszünk, hogy a kitűzött feladatokat a tervek szerint pontosan határidőre teljesítsük. A gyár egyes önálló részleteiben már folyik a próbaüzemeltetés. De ahhoz, hogy az egész üzemet beindíthassuk, még sokat kell dolgoznunk. S egy bizonyos hibalehetőség sincs kizárva. Ugyanis ezen az építkezésen felszereltünk néhány olyan berendezést, amelyeket nagyüzemi viszonyok között még nem próbáltak ki. A számítások szerint elméletben e berendezések működése megfelel a követelményeknek, de a gyakorlatban előfordulhat egy-két apróbb hiba, s akkor az egész termelés leáll. — A beruházás beindításának idején sokat beszéltek arról, hogy ez a cementgyár, itt a Bódva partján, tönkreteszi ezt a gyönyörű tájat. Most, közvetlenül az építkezés befejezése előtt, mit tudna ezzel kapcsolatban mondani? — Természetesen annak Idején voltak kifogások. S az is természetes, hogy ahol cementet gyártanak, elég nagy a levegő szennyeződése. Nálunk ezt a minimumra csökkentettük. Üzemünket elláttuk a legkorszerűbb külföldi és hazai tisztítóberendezésekkel. A fő tisztítórendszereket a svájci Elex és Lurgi cégektől vásároltuk; ezek olyan fokú portalanítást garantálnak, hogy a megmaradó szennyezettség foka alacsonyabb, mint amit a mi higiéniai szabványaink még megengednek. Az üzemet több mint ötven ilyen berendezéssel láttuk el. Erre a kérdésre különös gondot fordítottunk a természetvédelem érdekében. Még pár hónap, s a Bódva partján megindul a hatalmas rotációs kemence, a vezérlő pult mögé odaülnek az irányítást végző szakemberek: elkezdődik a termelés. Tonnaszámra készül majd az építkezések legfontosabb alapanyaga, a cement, hogy felhasználásával századunk új vasbeton emlékművei épüljenek lakások, gyárak, utak ... GÁL SÁNDOR Felvételeinken Oldfich Kebísek mérnök a gyár igazgatója, s az új cementgyár egyes épületei láthatók. A krónikások ma már gondosan feljegyzik a műkedvelő színészek nevét, fellépéseik számát, de az csak adat. Méltat a kritika Is, úgy-ahogy. Mesélnek a kortársak is, de ez sem az igazi. A 'lényeg, az alakítás, az átélés, a siker titkai klrckednck. Pedig ha azt meg lehetne ragadni...! Nem külső figyelőnek, de még annak is nehéz erről beszélrii, aki ismeri ezeket a titkokat. íme, Nagy József, aki Nővé Zámky-ban (Érsekújvárott) a Partizán Szálló cukrásza, s a tSEMADOK színjátszó együttesének tagja most is küszködik a szavakkal? Mit mondjon? Hogyan mondja? Kicsit gépiesen elsorolja, hogy már gyermekkorában Is nagyon szeretett énekelni, dalolni. Nótáskedvű fiatal volt, rendszeresen szerepelt az énekkarban. Mielőtt bevonult katonának, kdmolyan gondolt arra, hogy talán „iskoláztatni kellene a hangját“. Olláry Melánia volt az énektanárja. Biztatta, lelkesítette, dehát be kellett vonulnia, abbamaradtak az éneklések. Amikor leszerelt, addig hivták, kérték, amig egyszercsak színpadra lépett. A műkedvelő énekes színész lelkesedésével sorolja a szerepek nevét, a fellépések számát. A Csikós, a Cigány, Luxemburg grófja, Marica grófnő... — Most is hívnak. A János vitézben nekem is szántak szerepet..; Szeretnék benne Játszani, mert a szerep... az átélés, áz alakítás... Hogy is mondjam? De most talán mem érek rá.>. -Amikor kérési a szavakat, hogy kifejezze gondolatait, nyugszik & ceruza. Nem akarom zavarni. így a külső figyelő lemarad, bem Is tudja, hogyan jutottak felszínre az egymást hevesén kergető szavak. Valahogy így: — A rendező egyéniség, látja a szerepet... Egymást hajlítgatjuk, mert csak a rendező tud igazán segíteni. Ösztönöséi! megérzek dolgokat, de a próbákon keresem az alapítandó figura jellemét, fejlődését, jellegzetességeit. Kívülről jobban láthi ezeket a dolgokat... Azután magam is rádöbbenek, és már nem is játszom, élem a szerepet. A külső figyelő azonban praktikus embernek tartja magát, s aktuális tennivalóra irányítja a figyelmet. Megpróbál buzdítani, lelkesíteni. a — Nagyin szép szerep... Kukorica Jancsi... János vitéz. .. A- francia király udvarában... Talán a család nem engedi? jTj-Kizökken pillanatnyi szerepéből, a műkedvelő színész válasza mütatja, hogy inkább cukrász és családapa. —NeMs Jrjon rólam! Vagy inkább csak arról, hogy milyen Szerepeket alakítottam. Inkább készítek érte kókuszos, csokoládés Csemegét, — hálából. Tudja, van két fiam, az egyik négyéves, a másik hét. Már felépítettem a házat, de még kincs teljesen befejezve... Pedig szép szerep vár... Nem itt tudom... Ráérek? Nem érek rá? A figyelő ismét ildomosabbnak tartja, ha leteszi a ceruzát, ittéH, érdekes dolgokat hall. — Szép szerep. Olyan, amelyik igazán akkor teljes, ha egy iendilléttel születik, él és hal meg a függöny felgördültétől á függöny lehullása utáni vastapsig. Csak így érdemes. A sző, az énekhang, az arc rezdülése, a kéz, a váll mozdulata légytől olyan... NeniíUdJuk hirtelen most eldönteni, hogy mi érdemesebb: vállalni Vggy visszautasítani a szerepet. De már nem is akarjuk á döntést hallani, mert a műkedvelő színész minden szava,1 mozdulata tanúsítja, hogy még küszködik ugyan a szerepvállalás gondolatával, de ha majd döntésre kerül a sor, mégis ráér. HAJDŰ ANDRÁS után reám emelte barna szemét. Izzó, eleven fény gyúlt ki benne, mint a reflektoré. Tekintetével véglgpásztázta a falat, majd eltűnt ez a tekintet a szemhéjak alatt. Az összpontosítás pillanata volt. S az eredmény: — Mielőtt idekerültem — mondta —, könynyebbnek látszott a feladat, mint amilyennek a valóságban alakult. Keresnem kellett az utat, a megfelelő módszereket. Most azonban már, úgy gondolom, simán megy minden. Alapelvemnek vallom, hogy az iskolában és a családban egyaránt az a legfontosabb, hogy a diákot egyenrangú félnek tekintse a felnőtt. El kell érni, hogy egy gyerek se éljen abban a tudatban, hogy fölötte áll valaki. Ne külső, hanem belső kényszer hatására tanuljanak. Fürgén röpdösött magyarázat közben a keze. Kisujjának körmén kékesfekete örökírócsík villogott. — Talán túlságosan szókimondó vagyok... Talán több szabadságot adok a diákoknak a szokásosnál. .. Viszont előmenetelük bizonyítja elképzelésem helyességét. A tankönyv segédeszköz a diák számára, de nem a tanárnak. Ha nem adok magyarázatom mellé valami pluszt, bájba kerülhetek. Megmondják ám a diákok, ha nem is szemtől szembe, de egymósközt: hát, ezt én is el tudom olvasni a könyvből...! f — Mi az, amit szívesen csinál? — kérdeztem. — Magyarszakos vagyok. Két hónap alatt mfegismertem tanítványaim képességeit. Azután öszszehoztunk egy irodalmi színpadot. A KoHihk nevet adtuk neki. A Szabadság, szerelem cífttű összeállítással mór bemutatkoztunk. FelmeHllt egy újabb összeállítás gondolata is. Jövőre megvalósítjuk. Irodalmi körünk tagjai tevékenyek. Nagyon örülök, hogy diákjaink, a jövendőbeli építészek egyáltalán nem viszolyognak a verseskötetektől sem. Sőt!... Azután az iskolai lap, a néhány éve megjelenő Ifjú Építész lektora, de úgy is mondhatnám, hogy felelős szerkesztője vagyok. Sajnos, a sokszorosítás, a lap nyomtatása probléma. Azt hittem, hogy elmondott munkájáról minden lényegeset, fontosat. De tévedtem... Folytatta: — Nagyon büszke vagyok arra, hogy a mi iskolánk diákjai, Száraz Pál, Danis Katalin és Csongár Vince képviselik majd járásunkat a CSEMADOK KB által meghirdetett Nagy évfordulók vetélkedő országos döntőjén. Remélem, jól készítettem fel őket... Aztán még elmesélte, hogy távúton német szakon tanul. Falujában, Vilkén tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. A télen színdarabot tanított be. Még a környező falvakban is felléptek. A városi szervezet összejöveteleire is eljár. Szívesen hasznosítja magát, ahol szükség van ró. Jól mondták az irodában: nagyon'ambiciózus, szeret sokat beszélni. Igen, ambiciózus, mert hivatástudata kitűnő. Igen, szeret beszélni, dehát van miről. örültem, hogy megismerhettem. BENYAK maria MŰKEDVELŐ Színész i.
