A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-07 / 36. szám
ÚJABB SEGÍTSÉG PEDAGÓGUSAINKNAK TANÍTÓI KÉZIKÖNYVEK JELENNEK MEG MOTTO: „Kutassuk ki és találjuk meg azt a módot, amellyel a tanítók kevesebb munkája mellett a diákok mégis többet tanulnak; az iskolában kevesebb legyen a zúgolódás, undor és hiábavaló küszködés, annál több a szabad idő, az öröm és a szilárd előrehaladás." (Comenius: Didactica Magna.) A fenti gondolatokat Jan Amos Komensky, a nemzetek tanítója 341 évvel ezelőtt vetette papírra. Világhírű munkáját, Nagy Oktatástanát (Didactica Magna) először anyanyelvén írta, remélve azt, hogy Lengyelországból visszatérhet hazájába és ezzel segíthet majd sokat szenvedett népének. Ez a reménye azonban szertefoszlott. A nagy pedagógus említett munkáját később átdolgozta és a nemzetközi nyilvánosság számára latin nyelven tette közzé. Kéziratát bírálat céljából elküldte barátainak, akiknél nem talált megértésre, holott nagy jelentőségű műről volt szó. Ezért aztán Komensky nem sietett könyvének kiadásával. Huszonöt évvel később 1657-ben Amszterdamban adta ki. Az utókor azonban mint a tanítók első számú kézikönyvéhez többször visszatér és elméleti tanácsokat keres benne a gyakorlati problémák megoldásához. Komensky fent idézett gondolatának szellemében a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma rendeletére a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet irányításával az idei tantervtől kezdve tanítói kézikönyveket jelentet meg a Szlovákiai Tankönyvkiadó. Az intézet ezt a hatékony segítséget az 1948-as februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalás teljesítéseként nyújtja a pedagógusoknak. Az 1973—74-es iskolai év szeptemberétől az általános iskolák első, hatodik, valamint a középiskolák első osztályában tanító valamennyi pedagógus kap korszerű tanítói kézikönyvet, hogy oktató-nevelő munkáját hatékonyabban tudja végezni és örömmel haladjon előre tanítványaival, ugyanakkor legyen bőségesen szabad ideje az önművelődésre is. A segédkönyv szerzői a pedgógiai kutatások eredményeit figyelembe véve írtak és — minthogy a jövőben minden tantárgy korszerű oktatásához fokozatosan jelennek m ilyenek — írják a kézikönyveket. Napjainkban nagy változásoknak vagyunk tanúi. A változások a társadalom minden területén észlelhetők, az iskolai életbe is behatoltak, ott is éreztetik hatásukat. Iskoláink a didaktikai forradalmak korát élik. Amint a tudományos-műszaki forradalom az életszínvonal emelkedését eredményezte, úgy eredményezi a didaktikai forradalom az oktatás színvonalának emelkedését. Közismert az a tény is, hogy felgyorsult az életritmus. A gyermekek számára tízszer annyi ismeret áll rendelkezésre, mint amennyiről szü- ! leik tudhattak. Az ismeretek jelentős része nincs 1 beprogramozva a gyermekek agyában. Szocialista iskolarendszerünk célkitűzéseinek megfelelően tanítványaink agyába korszerű ismereteket, jártasságokat, készségeket kell „betáplálnunk“ és egyéniségüket sokoldalúan kell fejlesztenünk. Az általános iskolák alsó osztályainak sajátos feladataik vannak. Ilyenek például az otthon, illetve az óvoda és az 1. osztály közötti átmenet zökkenőmentes megoldása, az alapismeretek szilárd elsajátíttatása, a jártasságok és készségek fokozatos kialakítása, hatékonyságának emelése. Vannak nézetek, hogy az általános iskola alsó tagozatán a mai egyetemi anyag egy részét kellene tanítani elemi fokon. Főleg a természettudományos szemléletmód és kérdésfeltevés elemeinek elsajátíttatását ajánlják pedagógus szakemberek. A mai gyermekek háromszor annyit tanulnak az iskolában, mint amennyit szüleik tanultak. Ennek ellenére az „ismeretekkel való telítődésnek“ semmi jelét nem mutatják. Az értelmesen feldolgozott indukciós anyagot örömmel sajátítják el, csak a lélek nélküli szürke adattömeget unják. Minél több és ízletesebb táplálékot kínálunk fel szellemüknek, annál nagyobb lesz az intellektuális étvágyuk. A szellemi táplálék az egyes osztályok tankönyveiben adva van. Azonban a megemésztéshez szükséges tálalás a tanítók szakácsművészetétől függ. Attól, hogyan tudják megkedveltetni, elfogadtatni igényes vendégeikkel — a tanulókkal. A tananyag tálalásának egyik módját mutatják be a már említett kézikönyvek. Hangsúlyozzuk, hogy csak az egyik módját, mert ahány tanító, annyiféleképpen nyújthatja a kötelező ismereteket, annyiféle követelmény elé állítja a tanulókat és érhet el eredményeket. Az egységes tananyag, az egységes tankönyv maga után vonja azt a követelményt, hogy egységes kézikönyveket adjunk k a tanítók számára. A kézikönyvekben segítséget kapnak a pedagógusok, hogyan dolgozzák fel a tantervben meghatározott tananyagot. A kézikönyvek szükségességét azok a problémák igazolják, amelyek pillanatnyilag és még előreláthatóan a legközelebbi időszakban is meglesznek iskoláinkban. A kézikönyv nem kötelező használati utasítás, nem receptkönyv, hanem csak tanácsok gyűjteménye, melyben tapasztalt gyakorló pedagógusok adnak hírt arról, hogyan értek el jó eredményeket ismertetett eljárásaik alkalmazásával. A tanítási órákra való előkészülés kérdése igen jelentős, állandó és rendszeres munka, amely már a tanév megkezdése előtt komoly feladatot jelent minden lelkiismeretes pedagógus számára. Át kell tanulmányoznia a tantervet és a tankönyveket, figyelemmel kell kísérnie a korszerű pedagógiai irodalmat, gyűjtenie és tárgykörök szerint kell rendeznie az összes alkalmas illusztrációt és segédanyagot, hogy a megfelelő anyagrész feldolgozásakor felhasználhassa. Ez nagyon igényes oktatási és egyben népművelési feladat. Ugyanis nem szabad engednünk, hogy népünk a tanulás terén lemaradjon, elkényelmesedjék. Még fokozottabban érvényes ez a pedagógusokra, akik korunkban a legfontosabb poszton állnak. Az ő munkájuktól függ, milyen lesz néhány évtized múlva a termelékenység és az életszínvonal. A pedagógusokat kell tehát mozgósítanunk az oktatás minél hatékonyabb megszervezésére. Ehhez nyújt segítséget a kézikönyv. A kézikönyvnek elsősorban az a feladata, hogy ötleteket adjon és kipróbált módszertani eljárások ismertetésével a helyes és eredményes tanítói gyakorlatot segítse. Fontos feladata az is, hogy a legalapvetőbb szakirodalomról tájékoztassa a tanítókat. Az általános iskola 1. osztályában folyó anyanyelvi oktatáshoz írt 415 oldalas kézikönyv bevezetője egyebek között a nevelési-oktatási folyamat egyik részesével, a növendékkel, a tanítvánnyal, a tanulóval foglalkozik. Az ő személyiségét kell sokoldalúan alakítanunk, tudatát szocialista rendszerünknek megfelelően formálnunk, ismeretkörét, jártasságait, készségeit tudatosan bővítenünk, és fejlesztenünk. A marxista neveléstudomány és pszichológia értelmében a gyermek fejlődő lény, aki nemcsak mennyiségileg, de minőségilég is más, mint a felnőtt. A gyermek természeténél fogva aktív, utánzó és receptív lény. Rá van szorulva, hogy a felnőttek irányítsák, és többé-kevésbé az utánzás és receptivitás útján is fejlődik. A gyermeket éppen a fejlődés önmozgásos jellege miatt, csak saját tevékenységén keresztül tudjuk igazán nevelni. Ez a tevékenység nem azt-jelenti, hogy az oktatásban és nevelésben a tanulóknak mindent saját erejükből kell felfedezni és elérni, felnőttek segítsége nélkül. A tanulóknak ‘a pedagógusok által nyújtott ismereteket és nevelői ráhatásokat aktív módon, „aktív együttműködéssel“ kell feldolgozniok. Az igazán hatékony oktató-nevelő munka egyik elengedhetetlen feltétele a tanulók személyiségének és egyéni sajátosságainak alapos ismerete. A személyiség megismerése alapján tárulnak fel az adott tanuló képességei, ismeretei, fejlesztésének lehetőségei, tehát az optimális személyiségfejlesztés alapjai. Csupán ez teszi lehetővé az eredményes oktatás-nevelést, a tanulókkal való egyéni bánásmódot és a szülőkkel való helyes együttműködést, mely az alapiskola első osztályában elengedhetetlenül szükséges. A tanulók személyiségének megismerése sokirányú és bonyolult feladatot jelent a nevelő számára. Különösen az első osztályban tanító pedagógusoknak kell alapos munkát végezniök ebben az irányban, mert ők kezdik írni a tanulók iskolai fejlődése történetének könyvét, a „pedagógiaipszichológiai naplót“. A tanulók megismeréséhez nem elégségesek a szórványos adatfeljegyzések vagy alkalmi megfigyelések. A tanulók személyiségét, mint minden más pedagógiai tevékenységet, tudatosan, tervszerűen és módszeresen kell tanulmányozni. A tanulók személyiségének megismeréséhez a pedagógusok alkalmas irodalmat az ajánlott forrásmunkák között találhatnak. Az oktató-nevelő munka másik részese a pedagógus, aki szocialista társadalmunk megbízottja, az ő hivatása a társadalmi értékek átszármaztatása az ifjú nemzedékre. Egyik alapvető tulajdonsága az eszmeiség, az erős meggyőződés és a szilárd tudományos világnézet. Az igazi meggyőződés ereje átsugárzik és szuggesztív, magával ragadó hatása van. Lenin elvtárs mondta a pedagógusokról: ahhoz, hogy gyújtani tudjanak, maguknak is lángolniok kell. A pedagógusnak mgfelelő közlőképességgel kell rendelkeznie, hogy a tudást, az ismereteket átadhassa. Jó előadó — és beszédkészségének kell lennie, hogy érzelmileg és akaratilag is hasson tanítványaira. Az általános iskola első osztályos tanítója, tanítónője anyanyelvűnk első tudatos közvetítője. Ö az első számú tudatos nyelvművelőnk, aki tapintatosan végzi nyelvművelő kötelességét, nem sérti meg tanítványainak egyéniségét. A pedagógusnak türelmesnek kell lenni, ami nem egyenlő az igénytelenséggel. A pedagógusnak sokat emlegetett tulajdonsága még a tanulók iránti megértés és szeretet. A nevelés által támasztott követelmények és a gyermekszeretet jól megférnek együtt. A pedagógusok egyrészt alkalmazkodnak a gyermekek életkori és egyéni sajátosságaihoz, másrészt nevelés közben ők maguk is tökéletesednek. Tudniuk kell azt is, hogy minden tanítási óra végén gazdagabbak lettek tanítványaik, mint voltak az óra elején. Ezt szem előtt kell tartaniok az első osztályban tanító pedagógusoknak is. A CSKP KB és azSZLKP KB júliusi plénuma leszögezi, hogy hazánk minden fokú iskolájának komoly problémája az oktatás hatékonyságának kérdése. Az alapiskolák tanulói sikertelenségének kedvezőtlen gazdasági és politikai kihatása van. A probléma megoldása a tanítók pedagógiai művészetének javításától, az oktatási módszerek és formák tökéletesítésétől, a szocialista pedagógia alapelveinek, főként a tanulókhoz és diákokhoz való helyes és tapintatos egyéni közeledésnek a következetes érvényesítésétől függ. Reméljük, hogy a tanítói kézikönyveket, amelyeket a szerkesztők és a szerzők kizárólag segítségül szántak, kartársaik szívesen fogadják majd és használni is fogják oktató-nevelő munkájukban. Még egyszer hangsúlyozzuk: a tanítói kézikönyv használata nem kötelező. A tanítási óráikra való felkészülésüket végső soron saját tanítványaik ismereteinek, jártasságainak és készségeinek foka, valamint iskolájuk felszerelése, a szülők és a szülői munkaközösségek megértő segítsége és készsége határozza majd meg SCHNIERERNÉ WÜSTER ILONA 10
