A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-31 / 35. szám
és kínéljék fennhangon a savanyított bivalytejet I meg a báránylábból és -fejből készült „pácsát“. | Szénserpenyökbén sistereg a saslik, sül a cső- | veskukorica. Lépten-nyomon kóvéhézak és teézók Vérjók a vendégeket, legtöbbjüknek utcai terasza is van. Sok helyütt az élelmes tulajdonosok rádió vagy tévékészüléket állítanak fel, ezzel csalogatják be az embereket. A kávézók szom- v szédságóban aprócska műhelyekben pirkadattól alkonyatig dolgoznak a bádogosok, kovácsok, cipészek, ékszerészek, rézművesek, ötvösök, bár az ország hagyományos kézműipara sorvadásnak indult, nem bírja a versenyt az európai és amerikai kapitalista országokból beáramló „árukkal. A Munsztanszir az aranyművesek, ékszerészek utcája. Különös pozíciójuk van itt a szabbeusoknak — egy arameus nyelven beszélő és régi vallások furcsa keverékében hivő mintegy négyezer fős etnikai csoport tagjainak. A legfőbb vallási szertartás, hogy nap mint nap megmerülnek a vízben; ezt a hagyományt Keresztelő Szent Jánostól vették át, akinek tanítását szerintük Krisztus kisajátította. Minden szabbeus hozzáragasztja nevéhez — akárcsak az indiai szikhek a Szinget — a Janisz Mumidan, Keresztelő János nevet. Amikor Daniel Janisz Mumidannál vásároltam egy apró ezüstékszert és szerettem volna, hogy gravírozzon be egy női keresztnevet arameus betűkkel, kiderült, hogy csak az arab írást ismeri. A Munsztanszir és a Rasid al-Harun utca között hatalmas területen vannak a kereskedők és a kézművesek utcácskái — ez a keleti bazár, a szűk. Az iparosok tartják a régi céh-hagyomá- f nyokat, például a borbélyok évről évre elzárón- ;i •dokolnak a Szalmán Pakhoz, amit Mohamed próféta borbélyáról neveztek el. Az utóbbi években Bagdad több kilométer hosszúságban épül, terjeszkedik a Tigris mindkét partján. A Rasid al-Harun utcáról délre új vá- 1 rosközpont alakult ki a Tahrir (Szabadság) tér környékén, mögötte épül a Dzadun nevű új kereskedőnegyed. A város déli részén áll a vadonatúj egyetemi város, amelyet bármely euró- ' pai főváros megirigyelhetne. Itt és a másik két egyetemen több csehszlovák és magyar profesz- | szór tanít. A Tigris másik partján is nagyarányú építkezés folyik — itt állnak a minisztériumok új épületei, a legszebb múzeumépületek az egész Közép-Keleten, az Al-Manzúr nevű kiterjedt sportváros, a Karadat. Marjam diplomata- és kor- : mánynegyed, vagy fél tucat új lakótelep. Míg a Rasid al-Harun utca környéke megőrizte a török hódoltság és az angolok által létrehozott iraki királyság nyomait, ezek az új utcák azt mutat- v ják, hogy a fiatal Iraki Köztársaság az olajkivitelből származó pénzösszegeket mindenki számá- ? ra hasznos középületek és lakóházak s nem luxuspaloták építésére és klímaberendezéssel ellá- í tott Cadillacok beszerzésére fordítja, mint egyes ; olajsejkek. Szöveg és képek: JAROSLAV BOUCEK MURRAY LEINSTER; AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS A kis robotgömb a köd ritka gázában úszott. A Llanvabon rendes legénysége teljes riadókészültségben állt az őrhelyén, s ez a hajón ugyancsak feszült idegállapotot eredményezett. A megfigyelőszemélyzet megoszlott: az egyik fele azokat a megfigyeléseket végezte — kedvetlenül —, amelyek miatt a Llanvabont kiküldték. Másik fele annak a kérdésnek szentelte figyelmét, amelyet az idegen űrhajó fölbukkanása vetett fel. Az idegen űrhajó olyan kultúrát képviselt, amely interstellárls nagyságrendű űrutazásra képes. A majd ötezer évvel ezelőtt bekövetkezett robbanás bizonyára elfújta az élet minden kis szikráját abban a térségben, amelyet ma a köd betölt. Az idegeneknek így nyilván egy másik naprendszerből kellett érkezniük a fekete űrhajón. Utazásuk, éppúgy, mint a földi hajóé nyilván kizárólag tudományos célokat szolgál. A ködből semmi más hasznot nem lehet húzni. Az idegenek civilizációja tehát legalábbis megközelíti az emberi civilizáció színvonalát, ebből az következik, hogy sok olyasmihez értenek, vagy érthetnek, sok olyasmit gyártanak vagy gyárthatnak, ami békés kereskedelem tárgyát képezhetné köztük és az emberiség közt. De óhatatlanul tisztában vannak azzal is, hogy az emberiség léte és civilizációja potenciális veszélyt jelent saját fajukra nézve. A két faj barátságban is élhet, de egymás halálos ellenségévé is válhat. Mindkettő akaratlanul is iszonyú fenyegetés a másik számára. S e fenyegetés ellen semmi más nem nyújt teljes biztonságot, mint a másik megsemmisítése. A Rák-ködben e kérdés közvetlenül és élesen vetődött fel. A két faj jövendő viszonyát itt és most kellett meghatározni. Ha sikerül megalapozni a kettőjük közti barátságot, akkor az egyik, egyébként halálraítélt faj megmarad, s a barátság mindkettőjüknek fölmérhetetlen javára válik. De e barátságot úgy kell megalapozniuk, egymás kölcsönös bizalmát úgy kell kivívniuk, hogy egy pillanatig se vállalják a másik hitszegő támadásának kockázatát. A bizalmat a teljes bizalmatlanság talaján kell fölépíteniük. Egyikük sem térhet úgy vissza a bázisára, hogy a másiknak módjában álljon ártani az ő fajának. Egyikük sem kockáztathat semmit, az pedig a bizalom létrejöttéhez nélkülözhetetlen. Mindkettőjük számára egyetlen biztonságos megoldás létezik: elpusztulni vagy a másikat elpusztítani. De még háborúra számítva sem elég, ha csupán elpusztítják a másikat. Ha képesek csillagközi utazásra, az idegeneknek feltétlenül rendelkezniük kell atomenergiával, ismerniük kell a fénysebességnél gyorsabb meghajtás valami formáját. Ha van rádiólokátoruk, videolemezük és mikrohullámú adóvevő készülékük, bizonyára sok mással vannak még fölszerelve. Vajon a fegyvereik milyenek? Mi mindenre terjednek ki az ismereteik? Melyek az energiaforrásaik? Vajon kifejlődhet köztük békés kereskedelem, vagy a két faj annyira más, hogy csak háború képzelhető a két bolygó közt? És ha a béke lehetséges, hogyan lehet elkezdeni? A Llanvabon embereinek adatokra volt szükségük — és ugyanígy a másik hajó legénységének. Minden szemernyi értesülést, amire csak szert tudnak tenni, haza kell juttatniuk. És mindezek közt a legfontosabb, éppen háború esetére, hogy hol helyezkedik el a másik civilizáció. Mert ez egy interstellárls háborúban döntő tényező lehet. De ugyanígy minden más értesülés hallatlanul értékesnek bizonyulhat. A tragédia, hogy képtelenség a másikról olyan értesülést szerezni, amely megalapozná a békét. Hisz egyik hajó se kockáztathatja a saját fajának jövőjét azzal, hogy hisz a másik jóakaratában, vagy becsületében. így aztán fura fegyverszünet jött létre a két hajó közt. Az idegen is éppúgy folytatta a megfigyelés munkáját, mint a Llanvabon. A kicsike robot ott lebegett a ragyogó űrben. A Llanvabon keresője az idegen hajó videolemezére szegeződött. Az idegen hajó keresője a Llanvabon videolemezét firtatta. Létrejött kettőjük közt a kapcsolat. Ezután már gyorsan fejlődött. Tommy Dort az elsők közt volt, akik Jelentést tettek az előrehaladásról. Az ő különleges feladata az expedíció során befejeződött. Így hát őt bízták meg, hogy dolgozza ki az idegenekkel való kommunikáció módszerét. Most épp a kapitány szobájába indult a hajó egyetlen pszichológusával, hogy e feladat sikeres teljesítéséről beszámoljon. A szobában, mint mindig, teljes csönd uralkodott, s csak a vezérlőasztal vörös fényei s körös-körül a falon és a mennyezeten a nagy videolemezek világítottak. A kapitány szeme Tommy Dortra fordult. — összeeszkábáltunk egy olyan fordítógépfélét — mondta Tommy. — Mi videolemezeket használunk, és persze közvetlen rövidhullámú adást, ök frekvenciamodulált mikrohullámot, és a hullámformát változtatják — valahogy úgy, ahogy ml a magán- és mássalhangzóinkat beszéd közben. Minthogy mi ehhez hasonlót sem használtunk soha, a készülékeink nem tudnak mit kezdeni vele. De kidolgoztunk egy kódot, amely mindkettőnk készülékeinek megfelel, ök frekvenciamodulált mikrohullámon adnak, mi az ő jeleiket hangjelekké alakítjuk át. A mi beszédünket meg ők frekvenciamodulált jelekké alakítják. A kapitány összevonta szemöldökét. — Vajon mi célt szolgálnak a mikrohullámok hullámalak-változásai? Erről mit tud? — Videolemezen megmutattuk nekik a mi adóvevő berendezésünket, s ők is nekünk az övéket, ök közvetlenül érzékelik a frekvenciamodulációt. Azt hiszem — jegyezte meg Tommy óvatosan —, a hangot egyáltalán nem ismerik, beszédben sem. Felszereltek egy kommunikációs szobát, s figyeltük őket a velünk való érintkezés közben. Semmiféle olyan mozgást nem észleltünk rajtuk, amely a mi beszédszervünk mozgásának megfelelne. Mikrofon helyett egy olyan műszer mellé állnak, amely a mi vevőantennánkra emlékeztet. Az a benyomásom, uram, hogy mikrohullámot használnak ahhoz, amit leginkább talán személyek közti érintkezésnek, beszélgetésnek nevezhetnék. Azt hiszem, a ml hangképzésünknek náluk a mikrohullámsorok keltése felel meg. A kapitány rámeredt. — Ezt úgy érti, hogy telepatikus úton érintkeznek? — Hm. Valahogy úgy, uram — mondta Tommy. — De úgy is, hogy magunk is megtaláltuk a gondolatátvitel módját, mármint a velük való érintkezésben, ök ugyanis valószínűleg süketek. Mindenesetre fogalmuk sincs, hogy levegőben keltett hanghullámokat is lehet kommunikációs eszközül alkalmazni. Hangot egyszerűen nem használnak, semmilyen célra. A kapitány elraktározta az értesülést. — Van még valami? — Nos, uram — mondta Tommy elgondolkodva —, azt hiszem, mi elkészültünk. A videolemezek útján sikerült megállapodnunk a tárgyakat jelző jegyekben, s diagramok meg képek segítségével kidolgoztuk az igéket, igeidőket stb. Van vagy kétezer közös jelentésű alapszavunk. Beállítottunk egy analizátort a hullámcsoportjaik osztályozására, amelyeket elemzés után a dekódolóba táplálunk be. A készülék kódoló végződése a válaszüzenetet alakítja át mikrohullámcsoportokká. Ha kész az idegen hajó kapitányával beszélni, uram, mi készen állunk. — Hm. És mi a benyomása a lelki alkatukról? — kérdezte a kapitány a pszichológustól. — Nem tudnám megmondani, uram — mondta a pszichológus zavartan. — Teljesen őszintének látszanak. De annak a feszültségnek, amelynek feltétlenül uralkodnia kell köztük, semmi jelét nem adják. Ügy viselkednek, mintha a kommunikáció módszereit és eszközeit; kizárólag baráti beszélgetés céljára dolgoztuk volna ki. De van egy ... hogy is mondjam ... mellékzöngéje a ... A pszichológus nagyon értett a pszichológiai mérésekhez, az pedig fontos és hasznos szakterület. De arra nem volt felkészülve, hogy egy teljesen idegen gondolkodásmódot analizáljon. — Ha szabad megjegyeznem, uram... — kezdte Tommy feszengve. — Nos? — ök szintén oxigént lélegeznek — mondta Tommy —, és még sok más szempontból meglehetősen hasonlítanak ránk. Az a benyomásom, uram, hogy a két faj fejlődése nagyjából hasonló lehetett. Talán a szellemi fejlődés is párhuzamos volt, éppúgy, mint... igen ... az alapvető testi funkciók is. Ezt úgy értem — tette hozzá lelkiismeretesen —, minden élőlénynek kell hogy emésztőszerve, anyagcseréje legyen, s mind kiüríti a salakanyagokat. S talán minden értelmes agy észlel, tudatosít és reagál Megnyilatkozásaikban például kifejezett iróniát figyeltem meg. Ez humorérzéket is jelent. Szerintem, uram, kellemes lények lehetnek. A kapitány nehézkesen fölállt. — Hm — jegyezte meg bölcsen. — Majd meglátjuk, mi mondanivalójuk van. 17
