A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-31 / 35. szám
adott ki, összefoglalva a görög, az arameus és az arab orvosi ismereteket. Tanulmányainak egyikét — a beteg pszichikai állapotának a gyógyítása gyakorolt befolyásáról — félezer évvel későbben mint legutolsó újdonságot adták ki Európában. Dzsabir kémikus vezette be az alkáli, antimon, szal-ammóniák és más fogalmakat, amelyeket még ma is világszerte használnak. Ez a csodálatos Bagdad teljesen eltűnt. A 17. századtól az első világháború végéig a török szultánok fennhatósága alatt állt, eleinte egy isten háta mögötti pasalik központja, 1878-tól pedig az oszmán birodalom bagdadi vilajetjének (ez hozzávetőlegesen a mai Irak középső részét foglalta magában) központja volt. A 19. században kezdett a város átterjedni a Tigris keleti partjára. Az 1831-es pestisjárványt 50 000 ember élte túl, s az első világháború után sem volt lakosainak száma több 250 ezernél. Az első népszámlálást 1965-ben hajtották végre: ekkor már 1 750 000 lakosa volt. Az idei becslés 2,4 millió fő, ami azt jelenti, hogy Bagdad kerek ezer esztendő eltelte után érte el azt a lakosságszámot, amivel a kilencedik században rendelkezett. A városközpont a Tigris bal partján van. A forgalom a hosszú Harun al-Rasid utcában a legélénkebb, ahol az 1958-as forradalom előtt összpontosult minden, ami valamit is jelentett Bagdadban — üzletek, hivatalok, nyomdák és szerkesztőségek, az összes hotelek, a posta, a rendőrség, mecsetek, bankok. Az 1958-as forradalom után a városközpontban monumentális emlékművet emeltek az Ismeretlen Katonának. BAGDAD Itt ülök egy kertvendéglő teraszán, a Tigris keleti partján. A folyó vizében visszatükröződik a rengeteg színes villanykörte és neonreklám fénye. Forró tavaszi éjszaka. A hangszóróból jajgató és szenvedélyes arab muzsika hangjai támadják az ember dobhártyáját, kirándulóhajók térnek vissza esti sétáról. A halászok már kitették a partra zsákmányukat, s a parton kis tüzek tucatjainál sül a maszguf, az ízletes sürgésszerű hal, aminek bőviben van a Tigris a babiloni idők óta. A parton húzódó sugárút Abu Nuvász nevét viseli — a nyolcadik században Harun al Rasid kalifa udvarában élt költőét, ki szerette a régi borokat és a fiatal nőket s abban a meggyőzőlésben élt és halt meg, hogy Allah kegyelme nagyobb, mint Abu Nuvász bűnei. „Hát te talán nem örülsz, hogy a föld teli virággal s hogy kezed ügyében ott a régi és víztől szeplőtelen bor? Bolondság lenne lemondani erről a tiszteletre méltó italról, melynek atyja a viharos felhő és anyja a napfényben fürdő szőlőtő.“ Abu Nuvásznak ezek a sorai kitűnően illenek a mai estéhez. Bagdadban ma van valami Abu Nuvász virilis optimizmusából és vidám életfilozófiájából. Hogyan vette volna ez a város magának az erőt hozzá, hogy négyszer feltámadjon halottaiból? Két mongol' betörés után — 1258- ban és 1393-ban, amikor a tatár hordák kirabolták és földig rombolták, majd azután, hogy 1638- ban IV. Murad török szultán elfoglalta, és legutóbb az 1831-es pestisjárvány után. Bagdadot 762-ben alapította Al-Manzur kalifa a Tigris nyugati partján, s ha hihetünk Jakut al-Hamaui „Városok lexikona“ című művének, azért választotta hosszas keresés után ezt a helyet, mert nyugodt éjszakát töltött itt és jól kialudta magát. A város neve óperzsa eredetű, jelentése „isten ajándéka“. A város kerek tábor alakban épült és az Abbaszidák családjából származó 37 kalifa uralma alatt (Abbasz győzte le a damaszkuszi Omajjád-dinasztiát) az akkori világ legnagyobb — kétmilliós — városává fejlődött és a hellén civilizáció bukása után a világ műveltségének új központja lett. A kilencedik századba tudományos akadémia működött itt Dar el Hikma — Bölcsesség Háza — néven. A csillagvizsgáló intézetet a híres Al- Kharizmi vezette. Korának legnagyobb orvosi tekintélye, Honéin al-Isak itt írta meg az első szemorvosi művet, kartársa és hitsorsosa, a nesztoriánus keresztény Rházisz húszkötetes művet A Tigris jobb partján van a központi pályaudvar, a kikötő, több vasúti műhely és sok gyár. A külvárosok utcái sárosak, porosak, kövezetlenek, házai ósdiak, elhanyagoltak. A közművek nélküli, munkáslakta bérházak is palotának tűnnek azonban a munkanélküliek — főleg a falusi nyomor elől menekülő parasztok — sárból, pálmaágakból, bádoglemezekből összetákolt kunyhói mellett. Az utóbbi években sok nyomortanyát lebontottak, s lakóikat kiutasították a fővárosból. Bagdad jobb és bal parti részét hat nagy híd köti össze. A belvárosi utcák mindig lármásak, népesek, a járdán mindenféle árusok kuporognak
