A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-31 / 35. szám
— Szeretném tudni, min nevetnek ilyen jól? — Látod, milyen önfejű vagy: mondtam, hogy ez nem autópálya! NEVESSÜNK — Mit vihogtok? Csak azért adtam át a helyem, mert ez a néni az udvarunkból való ... Kovács elmegy a fogorvoshoz, mert rettentően fáj a foga. A fogorvos megvizsgálja, és közli, hogy a fogát ki kell húzni. — Hát csak ki vele — mondja hősiesen Kovács. A fogorvos injekciót akar neki adni, de Kovács nem engedi. — Nem kell érzéstelenítés, nem vagyok olyan érzékeny — mondja az orvosnak. Majd vattát vesz elő a zsebéből, és gondosan betömi mind a két fülét. — Hát ez mire való — kérdi tőle az orvos. — Tetszik tudni — magyarázza Kovács —, a fájdalmakat kitűnően tűröm, csak az ordítást nem bírom hallgatni. XXX — Szörnyűséget álmodtam az éjjel. — Na mit? — Azt álmodtam, hogy norvég voltam. — És az olyan szörnyű? — Hogyne. Egy szót sem tudok norvégül. A KALAP A kalap lassan gurult lefelé a lépcsőkön az alagsorba, egyet perdült amikor leért, s oldalra billenve megállt a hűvös betonon. A kalap gazdája pedig a legfelső lépcsőn ült, s nézte a kalapot. Tetszett neki, ahogy lusta billenésekkel a lépcsőkön lekarikázik, s az is érdekes volt számára, ahogy utolsót billenve megállapodott az alagsor betonján. Általában a kalap gazdájának minden nagyon tetszett. A kinti zsongás, a napfényben fürdő apró park a toronyházak között, s még a felesége is, aki sötétkék gyerekkocsival ott állt a férfi mellett, akinek legurult a kalapja az alagsorba. Csinos, barnahajú asszonyka volt, fehér blúzt és sötétkék szoknyát viselt, s lágyan ringatta a kocsiban szunyókáló parányi emberpalántát. Ügy tizenegy óra lehetett. Ilyenkor nem illik részegnek lenni. Az asszonyka is tudta ezt és nagyon szégyenkezett a férje miatt, hiszen a toronyház fel-le liftező lakói szinte percenként megálltak a lépcsőn ülő férfi előtt, s voltak akik melegen érdeklődtek hogyléte felől. Volt aki szerelőnek vélte, aki az elromlott felvonót javítja éppen, s kellő tisztelettel kerülte ki a lépcsőn ülő szerelőruhás férfit. De a következő pillanatban rájött, hogy a férfi egyáltalán nem a felvonó javításával foglalatoskodik. S ez a felismerés mélységes csalódást okozott a józanul közlekedő lakótársaknak. Persze akadt közöttük egynéhány, aki titkolt irigységet érzett a lépcsőn ülő boldog emberrel szemben. Nyilván szívesen lett volna a helyében. Csak az asszonyka mosolygott szüntelenül, s néha el-elpirult szégyenében, főleg, ha ismerős jött át a folyosón, vagy ereszkedett alá a felvonóban. Az asszonyka férje azonban láthatóan nagyon boldog volt. Felsőtestét előre-hátra himbálta, néha oldalra is elbillent, ilyenkor kezével igazította helyre egyensúlyát. És mosolygott. Kedvesen, derűsen, szelíden, olyan szelíden, hogy az már egy részeg emberhez szinte méltatlan volt. S közben állandóan a kalapját nézte. S egyszer, nyilván valami sugallatra, megszólalt. Jobb kezét felemelte, s mutatóujjával hívó mozdulatokat ejtett a kalap felé, s közben halk, kedves hangon beszélni kezdett. — Gyere kalapocskám, gyere.ide... De a kalap csak nem akart engedelmeskedni. — Hallgass rám, kalapocska — mondta — hallgass rám, nem bánod meg, gyere ide. Na, igazán, gyere már ide ... Kicsi kalapocska ... aranyos kalapocska ... Egy kicsit elcsendesedett. Idős néni, nagy szatyrot cipelve ment a felvonó felé, s erősen megnézte a lépcsőn ülő férfit, aki előre nyújtott jobb kezével csalogatta a kalapot felfelé az alagsorból. Aztán fejcsóválva belépett a felvonóba és halk zúgással megindult valamelyik emeleti lakásba. — Hallgass rám, kalapocska — kezdődött újra a monológ — gyere ide, látod, elromlott a lábam, nem tudok utánad menni. Ha volna benned egy csepp emberség, ide jönnél hozzám. Mert kalap nélkül most hogyan menjek haza? Na, mondd meg, hogy menjek?! A kalap azonban nem hatódott meg a könyörgésre. Maradt az előbbi helyén, dacosan, mozdulatlanul. De nem sokáig. A következő hívásra lassan, de egészen lassan megindult felfelé, még pörgött is néhányat, mintha táncolni való kedve kerekedett volna. Mikor felért a legfelső lépcsőre, a férfi felemelte, letörölte róla a port, fejére illesztette, felállt, s oda billegett a még mindig türelmesen várakozó feleségéhez. — Láttad? — kérdezte tőle mosolyogva. — Láttad, hogy visszajött? Ekkor felzúgott a lift s elnyelte az asszonyka válaszát. GÁL SÁNDOR EÖTVÖS JÓZSEF születésének 160. évfordulója alkalmából „Én is szeretném ..c. verséből idézünk egy versszakot, amely így kezdődik: „Én is szeretnék kedvesem szeméről .. .“ folytatva a vízszintes 1, függőleges 13, 18, 20. és 21. számú sorban. Vízszintes sorok: 13. Nyitás kezdete. 14. Ütőkártya. 15. Érzékszerv (ford.). 16. Szorító, 17. Y. R. T. 19. Földrész. 22. Kikötőhely. 23. Adám Ernő. 24. Trombitahang. 26. Temérdek. 27. Gléda. 29. Nátrium vegyjele. 30. Fűtőtest. 31. Lázcsillapító (fon.). 32. Vércsoport. 34. Növényi ital (é. h.). 35. Vezeték. 37. Arra a helyre. 38. Tantál kémiai jele. 39. Susog. 40. Szerencse. 41, Táncmulatság. 42. Nem egészen agg. 43. Sérülés. 45. Kaszáló. 46. Szlovák személyes névmás. 48. Azonosak. 49. Fontos táplálék. 50. Bűnügyi regény. 51. Betű kiejtve. 53. A melléknév felsőfoka. 54. Levegő görögül. 56. Szomszédos betűk az ábécében. 57. Ártalmas. 59. Jegyeztem. 61. Mária Ella Irma. 62.........Madrid, híres labdarúgó-csapat. 64. Talaj közepe. 65. Szemével észlel. 67. Költemény. Függőleges sorok: 1. Jane ...., Bronté híres regénye. 2. Szegecs. 3. Kettős betű (ford.) 4. Francia névelő. 5. Medárd nevében van. 6. Kenderből csavart kötél. 7. Férfinév. 8. Korszak. 9. Fontos ásvány. 10. Régebbi megszólítás. 11. Zokog. 12. Egy szlovák és egy magyar személyes névmás. 24. Hajórész. 25. Ak! 27. Folyó a Dunántúlon. 28. Becézett Mária. 33. Tompa, mély hangon zúg. 35. Orosz uralkodó. 36. Gyilkolt. 38. Nagyobb edény. 43. Selyemrész. 44. Török katonai rang. 46. Kronométer. 47. Fohász. 52. Nem egészen bérel. 54. Maros menti város. 55. Rendfokozat. 56. Csupa. 58. Vidék. 59. Becézett Ilona. 60. Építési anyag. 61. Kanalaz. 63. Gyümölcsnedv. 64. Csodálkozást kifejező szócska. 66. Zamat (ford.). 67. Vég kezdete. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, 18, 20. és 21. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk elmére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: A humorban nem ismerem a tréfát — Tanár úr kerem — Utazás a koponyám körül.
