A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-31 / 35. szám

KÉTNYELVŰSÉG A KÖZÉLETBEN Hazánkban, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban, minden hata­lom a dolgozó népé. Hatalmát a nép „az általa választott, ellenőrzött és neki felelős képviselő-testületek által gyakorolja“. Dolgozó népünk képvi­­selő-testületei az Alkotmány 2. cik­kelye szerint a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti' Tanács, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizott­ságok. Minden más állami szerv tő­lük kapja jogkörét, mégpedig az en­gedélyüktől függő terjedelemben. Ál­lamhatalmi szerveink egyébként a munkásosztály, a dolgozó nép hatal­mának megtestesítői és megvalósítói. Elsődleges helyet foglalnak el az ál­lami szervezeten belül minden más állami szervvel szemben. Képviseleti szerveink közül tehát a nemzeti bizottságok a nép hatal­mát megvalósító szocialista állam­­szervezet jelentős részei. A gazda­sági, művelődésügyi, egészségügyi, szociálpolitikai tevékenység, a váro­sok és községek fejlődése, sőt maga az államigazgatás is nagyrészt a nemzeti bizottságok útján és tevé­keny közreműködésével valósul meg. örvendetes, hogy társadalmunk fejlődése folytán a nemzeti bizott­ságok szerepe napjainkban állandóan növekszik a helyi állami munka el­végzésében és a lakosság ellátásá­ban, s egyre nagyobb mértékben szé­lesedik a nép állandó, tevékeny köz­reműködése a nemzeti bizottságok feladatainak meghatározásában, vég­rehajtásában és ellenőrzésében. A fo­kozott tevékenység összefüggésben áll a nemzeti bizottságok képviselői­nek, tisztségviselőinek és dolgozói­nak politikai és szakmai felkészült­ségével. Az alapos felkészültség ugyanis számos vonatkozásban ked­vezően befolyásolja a képviselői te­vékenységet. Az említett képviseleti szervek munkájában már két évtizede a nemzetiségek is részt vesznek. Bár részvételüket az államhatalmi szer­vekben rendszerint jogként könyve­lik el, ez azonban nem csupán jog, hanem kötelesség is. Az osztályala­pon történő s a nemzetek és nemze­tiségek marxista-leninista értelem­ben vett egyenjogúságán alapuló képviselet elve nem zárja ki, sőt megerősíti a nemzetiségek részvéte­lét, létszámukhoz mérten, a dolgozó nép képviseleti szerveiben. Általá­nosan ismert, hogy nálunk ezt az el­vet tükrözi a szocialista alkotmá­nyunkat módosító 1968. évi 144. szá­mú alkotmánytörvény (az ún. nem­zetiségi alkotmánytörvény) 2. cikke­lye. Ennek alapján hazánk nemzeti­ségei „létszámuknak megfelelően vannak képviselve a képviselő-testü­letekben és más választott szervek­ben“. Az eddigi tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy a nemzetiségit" képviseletét Szlovákia államhatalmi szerveiben egyre következetesebben valósítják meg. Ezt bizonyítják a legutóbbi választások eredményei is. 1971-ben 16 magyar és 4 ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgárt választottak meg öt évi időtartamra a Szlovák Nemzeti Tanács képviselő­jévé. Valamennyi szintű nemzeti bi­zottság 61 798 képviselője közül pe­dig 7727 a magyar és 2090 az ukrán (ruszin) nemzetiségű. Közismert, hogy a nemzetiségek által lakott területeken általában két nyelven folyik a képviselői tevé­kenység. Annak minősége azonban nem mindenben éri el a kívánt szin­tet. A két nyelven végzett munka fontosságát méltányolva a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya tavaly megvitatta a magyar nemze­tiségű képviselők továbbképzését is, mégpedig annak a belügyminiszteri jelentésnek a megtárgyalásakor, amely a nemzeti bizottságok képvi­selőinek, tisztségviselőinek és dolgo­zóinak politikai és szakmai képzésé­ről és az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatokról nyújtott tájékozta­tást. A kormány azonban nemcsak tudomásul vette a jelentést, hanem a további eredményes képzés és to­vábbképzés érdekében, amelynek se­gítségével még tovább javulhat a képviselők, a tisztségviselők és a dol­gozók politikai, általános műveltség­beli és szakmai felkészültsége, hatá­rozatot is fogadott el. A szeptember 27-i 388. számú határozatában oly­képpen utasította az illetékes állam­­igazgatási szerveket, hogy az 1972— 1975 közti időszakban „a magyar nemzetiségű képviselők továbbkép­zését azc^k anyanyelvén kell bizto­sítani.“ Ez a rendelkezés kiemelkedő jelentőségű. További lehetőséget biz­tosít, hogy a nemzeti bizottságok képviselői közéleti tevékenységüknek még eredményesebben tehessenek eleget. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Szlovákia néhány járásában már a múltban is gondoskodtak magyar nyelvű előadásokról, azok száma és a fordítás minősége azonban nem egészen felelt meg az általános kö­vetelményeknek. Az említett kor­mányhatározat alapján a jövőben in­tézményessé teszik a nemzeti bizott­ságok magyar nemzetiségű képvise­lőinek továbbképzését is, s egyúttal megteremtik a magyar nyelvű, to­vábbképzés mind anyagi, mind pe­dig személyi feltételeit. A képviselők anyanyelvi képzésé­nek fontosságát megerősítette a kor­mány elnökségének 1972. október 18-án elfogadott 146. számú határo­zata is. Az elnökség, figyelembe vé­ve annak a követelménynek az indo­koltságát, hogy a magyar nemzetisé­gű képviselők — szlovák nyelvtudá­suktól függetlenül — rendszeresen és folyamatosan sajátíthassák el anya­nyelvükön az államigazgatás és a nemzeti bizottságok feladatkörével összefüggő szakkifejezéseket, egyet­értett azzal a javaslattal, hogy a „Nemzeti Bizottságok“ című folyó­irat magyar nyelven is megjelenjék. A határozat valóra váltása nem so­kat váratott magára. Az említett szaklap kéthetenként már meg is jelenik magyar nyelvű fordításban. Segítségével bővül, gazdagodik a megtisztelő közéleti tevékenységük és hatékonyabbá válik a nemzetisé­gi lakosság körében végzett tömeg­politikai munka. Képviselőink egyre több segítséget kapnak felelősségteljes munkájuk­hoz. A kétnyelvűség további lehető­ségeket teremt számukra, hogy leg­jobb tudásuk, erejük és képességük szerint önzetlenül munkálkodjanak a közösség ügyéért. GYÖNYÖR JÓZSEF 10 hót Hogyan változik napjainkban Bratislava? Mi mindent építenek a városban? Mi­lyen az építkezés tempója? Ezekkel a kérdésekkel kezdtük beszélgetésünket Ján Sapák mérnökkel a Szlovák Tervbizottság elnökhelyettesével. Bevezetőben hangsúlyozni szeret­ném, hogy helytelen lenne, ha az ol­vasók azt hinnék, hogy a Bratislava fejlesztését szolgáló beruházások csupán azt a célt követik, hogy Szlo­vákia fővárosa gyorsabban fejlőd­jék. Sok tervezett beruházás jelentő­sége meghaladja a város szükségle­tét, sőt a köztársaság szükségletét is. Ezek megvalósításához egész Szlová­kia, sőt egész Csehszlovákia erőfeszí­tése szükséges. — Mely építkezéseket nevezhet­nénk nemzetközi jelentőségüeknek a város területén? Ezek olyan építkezések, amelyeket akkor is meg kellene valósítani, ha Bratislava nem lenne Szlovákia' fő­városa. Bratislava ugyanis Közép- Európa olyan pontján fekszik, ahol keresztezik egymást Európa nagy közlekedési útjai, Kelet-Nyugat, és Észak-Dél útjai. Egyik ilyen nemzet­közi jelentőségű építkezés például a Dunai Vízmű építése, lesz, amely Európa vízi közlekedési útjainak fej­lődését, a Duna-Rajna-Majna, a Du­­na-Odera-Labe csatornák közlekedé­sét fogja segíteni és szolgálni. Ha ez a vízmű nem épülne meg, és Bratisla­va nem kapna modern kikötőt, ak­kor ez akadályozná a nemzetközi ha­jóközlekedést a Dunán. Bratislava új kikötőjében fognak ugyanis átrakod­ni a tenger-folyami hajók, a folya­mi hajókra és fordítva. Bratislava azonban nemcsak a ha­jóközlekedés szempontjából foglal el kulcsfontosságú helyet. Igen, ez így van. Ki kell építeni TMf-4' \ tenon ; *pn “ mill

Next

/
Thumbnails
Contents