A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
A KÖNYVTERJESZTÉS ÜRÜGYÉN... Olvasnak, vagy nem olvasnak az emberek? Ezt a kérdést sokszor, sokféleképpen feltették már illetékesek és nem illetékesek. A szerkesztőségbe érkező levelek gyakran 1 eszámolnak egy-egy könyvtár jó, : t kiváló munkájáról, egy-egy falu kisváros, körzet hatalmasnak tűr ílvasótáboráról. Az iró-olvasó te ozók viszont arról tanúskodnak így eléggé tájékozatlanok az err :k, vagyis nem túlságosan olvaso Természetesen sem az egyik, m a másik információ nem lel teljes és megbízható értékmérő. - viszont tény —, mindannyian újuk —, hogy a csehszlovákiai r, 'ar szerzők művei általában elé : alacsony példányszámban jelenne meg. Mi lehet az oka? A csehszlovákiai mag.' rok érdektelensége? .. . Rossz szervezés vagy könyvterjesztés? ... A rru jelent művek silány irodalmi értéke?'... Keveset teszünk a meg lent művek propagálásának és tér sütésének az érdekében, sajtó, rádii könyvkiadó, s maguk az írók? Példázatnak hadd n ijam el: a minap találkoztam e{ ilős bácsival. Valamikor a szá. irduló táján született, földhözr, t, szegény szülők hatodik gyerír -ként. Az olvasásra irodalmat szt 5 tanítója szoktatta rá. Rászokta megkedveltette vele az olvasá vagyis elindította azon az úton, íely végül is az irodalom szereteti i vezetett. — Nem jutott nekem ága könyvekre, jó ha kenyér kér az asztalra — mondta elgondolk a —, mégis elolvastam mindent, ; a kezembe került. Vásári áru tói silány és kétes irodalmi érté füzeteket vásároltam kevéske, 'takarított pénzemen. De vásárolt; és olvastam, olvastam, mert úgy éreztem, hogy olvasás nélkül sivár és üres az életem ... Aztán egyszer — suhanc koromban — felkeresett egy könyvterjesztő, s „nyakamba sózott“ egy Jókai-sorozatot. Három évig nyögtem az árát. Már régen elolvastam a harminchét könyvet — volt amelyiket többször is —, mire az utolsó részletet kifizettem ... Könyveim kézről kézre jártak a faluban, mindenkinek kölcsönöztem, aki csak kért. Persze akadt olyan kölcsönző is, aki elfelejtette visszaadni, dehát nem sajnáltam. Sokkal jobban örültem annak, hogy olvasnak az emberek, hogy az olvasás élményének gyönyörűségét nemcsak én érzem, hanem mások is ... Nem mondom, nincs sok könyvem — öt-hatszáz ha van —, de van, nem beszélve arról, hogy több ezerre rúg az elolvasott könyvek száma... Szegény ember voltam, megnősültem, jöttek a gyerekek, nem vásárolhattam kedvemre könyvet, pedig ha rajtam múlott volna, a világirodalom minden valamire való művét hazahordtam volna ... Ha rajta múlott volna! Vajon napjainkban kin múlik?... A szegénységen semmiképpen nem! Ha végigjárjuk az országot, elgyönyörködhetünk újjáépült falvainkban és városainkban. Betérve egy-egy lakásba ámulva bámulhatjuk a pazar berendezést, gáztűzhelyet, mosógépet, hűtőszekrényt, fürdőszobát, garázsban az autót. .. Eóyszóval minden, amit látunk, bőségről beszél. Valami mégis hiányzik: könyvszekrény könyvekkel. Ha mégis akad néhány könyv — cifra borítólappal —, csupán díszítő eleme a lakásnak. A ma embere körülveszi magát korunk technikai vívmányaival, tagadhatatlan, mindez kényelmesebbé teszi az életét, de maga az ember, vajon az ember mennyit „épül“, mennyit „szépül“? Véleményem szerint nem a kényelem és a bőség a világ teteje. A többletet, a lényeget az ember belső világának a gyarapodása, világnézetének fejlődése, erkölcsi magatartása s nem utolsósorban hovatartozásának biztos tudata jelenti. Sok egyéb tényezővel együtt a könyv, az olvasás is egy igen fontos építőeleme lehet a szocialista emberré érés összetett, vajúdó folyamatának. Az alábbiakban szeretnék felvetni néhány gondolatot a könyvterjesztésről. Közhely, mégsem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az olvasás igénylése, a könyv szeretete valahol az iskolában kezdődik. Tanítóink sokat tesznek, de még többet tehetnének a könyvterjesztés érdekében. De nemcsak ők, hanem a szülők is. A tanév folyamán sok alkalom adódik arra, hogy könyvvel jutalmazzák meg mindazokat, akik munkájukkal csak egy icipicit is rászolgáltak. Egy-egy körzeti iskolában négy-ötszáz gyerek is tanul. Ha félévben és az év végén csak a felét jutalmaznák meg értékes könyvvel, ha az iskolai könyvtárba csak egy-egy példányt vásárolnának meg a csehszlovákiai magyar kiadványokból, ha a tanítók napján — virág, bonbon és ital mellett — a tantestület tagjait és a nevelőket könyvvel is megajándékozná a Szülői Munkaközösség — és még említhetnék néhány alkalmat —, országos viszonylatban tetemes példányszámú könyv „kelne el“. Továbbá: ma már hatalmas anyagi bázissal rendelkeznek az egységes földművesszövetkezetek. Egyrészt saját, üzemi könyvtárat létesíthetnének, másrészt rendszeresíthetnék, hogy az évvégi zárszámadásokon irodalmi alkotásokkal jutalmazzák meg az élen járó dolgozókat, vagy értékes szakkönyveket juttassanak a szövetkezeti tagok kezébe. Hasznos befektetés !... Ha számba vesszük, hány szövetkezetünk van Szlovákiában, egyszerű matematikai számítással is könnyen megállapíthatjuk, hogy mennyi könyv fogyna el. Benézve egy-egy könyvtárba gyakran azt tapasztalja az ember, hogy elenyészően kevés könyv található a hazai szerzők műveiből. Miért? Nem elég tájékozottak a könyvtárosok? Vagy ha tájékozottak is, nincs lehetőségük és módjuk időben, s a kívánt mennyiségben megrendelni, esetleg megvásárolni a megjelent műveket?... A kiadó kapcsolatban áll-e a könyvtárakkal és a könyvesboltokkal? Véleményem szerint igen egészséges volna a szoros kapcsolat és együttműködés. Legalább negyedévenként felmérhetnék — s talán eléggé pontosan a — könyvtárak és a boltok igényeit, kívánságait az olvasók és a vásárlók kereslete szerint ... Említenem sem kell, hogy több száz könyvtár működik az országban, s hogy csak egy-két példányával is hány új kiadványt tudna „felvenni“. Ma már rengeteg kisebb-nagyobb üzem van a vegyeslakosságú területen. Azt hiszem, minden üzemnek megvannak az anyagi eszközei arra, hogy könyvtárat létesítsen. Nyilván létesítenek is, de vajon a hazai magyar művek eljutnak-e oda? Azt hiszem, okos szervezéssel ezt a kérdést is meg lehetne oldani, s ismét csak azt kell mondanom, hogy több száz példányszám jutna el rendeltetési helyére. Befejezésül még néhány szót az író-olvasó találkozókról. Bevált az a gyakorlat, hogy a megjelent író műveiből rögtönzött kiállítást rendeztek a találkozó szervezői, és nem egy esetben ötven, sőt száz példány is elfogyott a megjelent író műveiből. Ezt a jövőben is szorgalmazni kell. Helyszűke miatt teljességre nem törekedhettem, csupán néhány gondolatot vetettem fel a könyvterjesztés lehetőségeiről. Ha a vázolt lehetőségeket csak részben sikerülne megvalósítani, több ember kezébe jutnának el a hazai művek. LOVICSEK BÉLA MIT OLV SSUNK? Szántó György: Fcke. iveim A regény egyszerre ö itrajz és korrajz. Szántó György elbeszélő tehí gének legjobb erényei öltenek alakot. Alakjait íven módon ábrázolja, az önéletrajzi emlékezés -dekes és színes történetekben nyilatkozik n , stílusa erőteljes és festői. Konsztantyin Szimono Az utolsó nyár Szimonov regénytrilóf ának befejező kötete. Az első két kötet — N születünk katonának és az Élők és holtak — ágszerte sikert aratott. Szimonov e könyvében kibontakozó ellentámadás monumentalitását j itatja meg, amely már világosan tükrözi a szir napról napra közeledő végső győzelmet. Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok A kötet elbeszélései és iisxegényei a mikszáthi múlt, az általa teremtet* derűs, meleg ragyogásé történelem tájaira kalauzolnak el bennünket. A századelő korszakának éles hangú bírálata szólal meg realista hangú, remekszép kisregényeiben. További most megjelent könyvek: Jankovich Ferenc: Tyukocíi pajtás Viktor Hugo: Kilencvenhárom Bókay János: Bohémek >s pillangók Koháry Sarolta: Flóra és Ilonka Alexandre Dumas: Emma Lyonná 2. Szovjet írók új elbeszél1:-sei: Tengeri szél Lőrincz Gyula: Dózsa katonái, Kosúti sortűz Martin Kukuéin: Ház a hegyoldalban Bábi Tibor: Európából Európába Gyimesi György: Az Ördöngőstől a Hortobágyig Török Elemér: Virágzó kövek BELSŐ TEREK I ' ! hó izzása élő és halott vidék a szív égboltján babhüvelybe zárt zöld szemgolyók izmaimba lenyúló fasorok gyökér-övezetek hangtalan áramlások élő útjai csont-ív katedrálisok melyekben az idő egyszerre őrzi a tegnapot és a holnapot a felemelt tartópillérek egyszerű sima szépsége akárha a szél és a tenger formázta volna örök hullámverésében megnőttek a boltívek hogy összefogják az épület kupoláját a tágas hajó alattuk méltósággal emelkedik és süllyed út az útban folyó a folyóban halad előre a fában egyszerre két fa nő s testem belső terein valaki külön utakon jár GÁL SÁNDOR versei: TÁJ pikkely-villogású patak zöld hegyek zöld tisztás Lorca-zöld felhők vonulása minden tapinthatóvá lényegül a lombok egyetlen lélegzetvételében s egy bogár csápjával megérinti a mindenséget Z. Minácová felvétele
