A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-24 / 34. szám

■Mi ÁLLATPSZICHOLÖGIA ÉS PULYKAROLÄD A közelmúltban látogattam meg a Kelet-Szlovákiál Baromfi Üzemek legfiatalabb, egyben legkorszerűbb üzemegységét Salgovón, közvetlenül PreSov (Eperjes) szomszédságában. Ez a lankás, erdőkkel borított te­rületen fekvő „baromfigyár“ nem­csak azért érdekes, mert a Kelet­­szlovákiai Kerület legnagyobb és leg­korszerűbb ilyen jellegű létesítmé­nye, hanem elsősorban azért, mert itt néhány olyan tényezővel talál­kozik az ember, amely a mezőgaz­dasági termelés jövőjével kapcsolat­ban érdekes. Elöljáróban hadd mondjam el, amit az üzem igazgatójától dr. Jo­­zeí Vozáriktól tudtam meg: az üze­met 1968-ban kezdték építeni 104 milliós beruházási költséggel, s rá egy évre már megindult az üzem­ben a termelés. Teljes kapacitás­sal az elmúlt év elejétől termelnek. Ezek a tények elsősorban az építő­ket dicsérik, s nem volna hiábavaló, ha más, hasonló nagyságú és fontos­ságú üzem építői ellátogatnának ide, s átvennék a szervezési tapasztalato­kat. S mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az üzem technoló­giai berendezései kizárólág hazai gyártmányúak. — Mindaz ami elkészült — mond­ja az igazgató — tulajdonképpen az építkezés első szakaszát jelenti, mi­vel 1975-re befejezzük az építkezés második szakaszát is. — Mekkora területen fekszik az üzem? — Az üzem területe 136 hektár. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy korábban ezen a területen nem volt mezőgazdasági termelés, s így a já­rás mezőgazdasági területe — ami elég ritka — az építkezéssel nem hogy kisebbedett volna, hanem gya­rapodott. Valóban hatalmas területen fek­szik az üzem. Gyalog bejárni az egyes részlegeket bizony beletelne legalább egy napba, főleg, ha egy kicsit az ember körül is akarna néz­ni. Ezért inkább autóval járjuk be az üzemet. A fehér köpeny termé­szetesen kötelező. — Miért pont itt és nem másutt építették fel ezt az üzemet? -­— Tulajdonképpen egyetlen oka van: alig három-négy kilométerre van tőlünk Preéovban (Eperjesen) a baromfifeldolgozó üzem, a szállítás így gyors és gazdaságos. — Ha már a gazdaságosságot em­lítette, hogyan alakul ez az önök üzemében? — Az új üzemek gazdaságossági mutatói általában magasabbak, mint a már régebben termelő üzemeké. Ez a beruházás „közelségével“ ma­gyarázható. Ennek ellenére nem pa-: naszkodhatunk. Az idei termelési tervünk 46 millió korona 4,6 milliós haszontervvel. Az egy dolgozóra eső évi termelésünk jelenleg 367 ezer ko­rona. 1975-ben, az építkezés második szakaszának a befejezése után, ez a szám kerek egymillióra emelkedik majd. Az üzem jelenlegi termelési kapa­citása a következő: 270 ezer tojótyú­kot tartanak, s 60 millió tojást ter­meinek. Az üzem egy 5 milliós kel­tetővel rendelkezik, s évente 1750 tonna oecsenyecsirkét ad a közellá­tás számára. 1976-ban az üzem egy­szeri befogadóképessége 750—800 ezer darab baromfi lesz. s képessé válik ellátni a Tátrát és Koiicét (Kassát) tojással, baromfihússal, s a baromfihúsból készült egyéb termé­kekkel. Minderre azonban még kell várni egy-két évet. — Az ilyen koncentrált termelés jól képzett szakgárdát igényel. Hogy állnak ezen a téren? — A káderkérdés nálunk megol­dott, sok és jól képzett szakember dolgozik az üzemben, s ez biztosíték arra, hogy a termelékenység tovább emelkedik az üzem bővülésével pár­huzamosan. — Az ilyen hatalmas üzem terme­lése bizonyára eltér a megszokott formáktól. Mi az ön tapasztalata ezen a téren? — Van hasonlóság és eltérés is. Az ilyen nagy üzemben, mint a miénk, a termelés szintje a vezetés, a technológia és a technológiai-kli­­matikai, valamint a koncentráció függvénye. Az ilyen fokú koncent­rált termelés eddig elhanyagolt, vagy figyelmen kívül hagyott tényezőkre is rávilágít. Például a tíz, húsz, vagy akár harmincezres tenyészetekben még elhanyagolható volt a környe­zet hatásának a tanulmányozása az állatok termelékenységével kapcso­latban, mi viszont a jelenlegi kon­centráltság mellett oda jutottunk, hogy intenzíven kell foglalkoznuk állatszociológiával és állatpszicholó­giával. Főleg akkor, ha a termelést megfelelő gazdasági szinten akarjuk tartani. Ezek a kérdések valóban új és sa­játos problémát jelentenek az állat­­tenyésztés magasfokú koncentráció­jával és specializációjával kapcsolat­ban. Kiderült, hogy nem elég csak a takarmányozással, az istállózás­sal stb. foglalkozni, az állatok ter­melékenységére az is kihat, hogy milyen a közérzetük. Az üzemlátogatás végén az igaz­gató meghívott egy kis kóstolóra. Ugyanis nemrégiben kezdték meg a baromfisajt, a baromfiszalámi, a pulykarolád, és baromfisonka ké­szítését. Igaz, egyelőre csupán na­pi egy tonnát készítenek ezekből a termékekből, főleg olyan célból, hogy megtudják, milyenek az igé­nyek, mennyire fogynak ezek az új termékek. A magam részéről ezt a kezdeményezést nagyon jónak ta­lálom, több okból is. Elsősorban bő­víti az hentesáru választékot, javít­ja az étrendet, s gazdasági szem­pontból a baromfitenyésztés számá­ra biztosítja az állandó piacot. S ezek a tényezők már nemzetgazda­sági szempontból is jelentősek. S mindehhez még azt Is szeretném hozzáfűzni, hogy a baromfisajt, ba­romfisonka, s a többi készítmény is kiváló minőségű, ízletes étel, —gs— Kirakják a takarmánykeveréket Dr. Jozef Vozárik az üzem igazga­tója Az üzem egyik része

Next

/
Thumbnails
Contents